A körszájúak (Cyclostomata) a gerinchúros élőlények egy parafiletikus csoportja. Korábban a szintén parafiletikus állkapocs nélküli halak egy osztályának tekintették.

Körszájúak
Tengeri ingola (Petromyzon marinus)
Tengeri ingola (Petromyzon marinus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Csoport: Állkapocs nélküliek (Agnatha)
Csoport: Körszájúak (Cyclostomata)
Duméril, 1806
Ez az élőlénycsoport a tudomány mai állása szerint nem rendszertani kategória.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Körszájúak témájú rendszertani információt.

A tengeri ingola szájszerve

Ide tartoznak a ma is élő nyálkahalak (Myxini) és az ingolák (Petromyzontida), valamint ide sorolhatók a kihalt Myllokunmingiida és Conodonta csoportok is. Ezen csoportokat a korszerű rendszertanok önálló osztályoknak tekintik.

Bár állkapcsuk nincsen, vannak fogsoraik, melyeket körkörösen képesek mozgatni. Az állkapocs hiánya miatt nem tudják becsukni a szájukat, ezért állandóan vizet kell áramoltatniuk a szájukon keresztül.

Cyclostomata-hipotézis vs. Vertebrata-hipotézis

szerkesztés

Az állkapocs nélküli halak leszármazási viszonyai nem teljesen tisztázottak. Egyes molekuláris bizonyítékok szerint a csoport monofiletikus, és így a nyálkahalak és ingolák közelebbi rokonok, ez a Cyclostomata-hipotézis (vagy körszájú-hipotézis). Ezzel szemben áll a Vertebrata-hipotézis (gerinces-hipotézis), mely szerint az ingolák közelebb állnak az állkapcsos halakhoz, mint a nyálkahalakhoz. Több adatra van szükség a kérdés eldöntéséhez.

A biológusok korábban nem értettek egyet arról, hogy a körszájúak kládot alkotnak-e. A Vertebrata-hipotézis szerint az ingolák az állkapcsosoknak közelebbi rokonai, mint a nyálkahalaknak. A Cyclostomata-hipotézis szerint ezzel szemben az ingolák a nyálkahalak közelebbi rokonai, így a körszájúak monofiletikus csoportot alkotnak.[1][2]

A legtöbb anatómiai alapú tanulmány a Vertebrata-,[3] sok molekuláris filogenetikai alapú a Cyclostomata-hipotézist támasztotta alá.[4][1][5][6]

  1. a b Delabre, Christiane (2002). „Complete Mitochondrial DNA of the Hagfish, Eptatretus burgeri: The Comparative Analysis of Mitochondrial DNA Sequences Strongly Supports the Cyclostome Monophyly”. Molecular Phylogenetics and Evolution 22 (2), 184–192. o. DOI:10.1006/mpev.2001.1045. PMID 11820840. 
  2. Stock, David (1992. augusztus 7.). „Evidence from 18S ribosomal RNA sequences that lampreys and hagfishes form a natural group”. Science 257 (5071), 787–9. o. DOI:10.1126/science.1496398. PMID 1496398. 
  3. Janvier, Philippe. Early Vertebrates. Oxford University Press, 1–408. o. (2003). ISBN 978-0-19-852646-9 
  4. S. Blair, K. Shigehiro, Ota, Kinya G., Kuratani, Shigeru.szerk.: S. B. Hedges, S. Kumar: Timetree of Life. Oxford University Press, 317–319. o. (2009). ISBN 978-0-19-953503-3 
  5. (2009a) „Timing of Genome Duplications Relative to the Origin of the Vertebrates: Did Cyclostomes Diverge before, or after?”. Molecular Biology and Evolution 26 (1), 47–59. o. DOI:10.1093/molbev/msn222. PMID 18842688. 
  6. Heimberg, Alysha M. (2010. november 9.). „microRNAs reveal the interrelationships of hagfish, lampreys, and gnathostomes and the nature of the ancestral vertebrate”. PNAS 107 (45), 19379–19383. o. DOI:10.1073/pnas.1010350107. PMID 20959416. PMC 2984222. 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclostomata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Nelson, Joseph S. (2006). Fishes of the World. John Wiley & Sons, Inc. ISBN 0471250317

További információk

szerkesztés