Kúszókaktusz

A kúszókaktusz (Hylocereus) kúszó vagy több méter magasra kapaszkodó, epifiton vagy talajlakó kaktuszfélék nemzetsége.

Kúszókaktusz
Hylocereus undatus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Kaktuszfélék (Cactaceae) Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae) Nemzetség- csoport: Hylocereeae Nemzetség: Hylocereus (A.Berger) Britton & Rose
Fajok
szövegben
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kúszókaktusz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kúszókaktusz témájú médiaállományokat és Kúszókaktusz témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

Mexikótól Közép-Amerikán és az Antillákon át Dél-Amerika trópusi területeiig terjedt el.

Legismertebb faját, a hullámos kúszókaktuszt (Hylocereus undatus) a világ szinte minden trópusi éghajlatú táján termesztik terméséért, a vörös pitajáért. Amerika és Ázsia trópusi területein a termesztésből kivadulva, szabadon is nő. Kisebb gazdasági jelentősége van a sárga pitaját adó nagyvirágú kúszókaktusznak (Hylocereus megalanthus). Az őslakók a legtöbb faj termését eszik.

Megjelenése, felépítése

Ízekre tagolt, a talajon elfekvő vagy a fáról lecsüngő hajtásaik több méter hosszúra is megnőhetnek. A legtöbb faj hajtásai háromélűek, de vannak négy-, öt-, illetve hatélű fajok is. A hajtás átmérője 2 cm-től 6 cm-ig fajonként változó, vannak fajok. Töviseik többnyire rövidek vagy nincsenek is; a fiatal növényen sörteszerűek.

A virágtölcsért, majd a termést nagy pikkelyek borítják. Magjuk viszonylag nagy és fekete.

Életmódja, termőhelye

Egyes fajai léggyökereikre támaszkodva 9 m-re is felkúsznak a fatörzseken. Nagy virágaik éjjel nyílnak.hasonlóképp, mely ehető, élőhelyükön fogyasztják.

Felhasználása

Termését, a pitaját főként élelmiszernek hasznosítják.

Erőteljes növekedése miatt jó alany a kisebb termetű epifiták oltására, ezért a kertészetekben is meglehetősen népszerű. Mediterrán területeken, ahol teleltetése nem gond, kedvelt dísznövény.

Rendszertani felosztása

A molekuláris genetikai vizsgálatok eredményeképpen néhány, korábban a Selenicereus nemzetségbe sorolt fajt is bevontak ebbe a nemzetségbe; belőlük lett a Salmdyckia alnemzetség.

Subgenus Salmdyckia D.R. Hunt:

• Hylocereus megalanthus (K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003) - sárga kúszókaktusz
• Hylocereus setaceus (Salm-Dyck) Bauer in CSI 17:29' (2003)
• Hylocereus tricae (Hunt) Bauer in CSI 17:29' (2003)

Subgenus Hylocereus B & R:

• Hylocereus calcaratus (Web.) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:429 (1909)
• Hylocereus costaricensis (Web.) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:428 (1909)
• Hylocereus escuintlensis Kimn. in CSJ (USA) 56 (4):177' (1984)
• Hylocereus extensus (De Candolle) B & R ex Bailey in Standard Cycl. Hort 1626' (1915)
• Hylocereus guatemalensis (Eichl.) Br & R in Cact. 2:184 (1920)
• Hylocereus minutiflorus Br & R in Contr. US Nat. Herb. 16:240 (1913)
• Hylocereus monacanthus (Lem.) Br & R in Cact. 2:190' (1920)
• Hylocereus ocamponis (S-D.) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:429 (1909)
• Hylocereus stenopterus (Web.) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:429 (1909)
• Hylocereus triangularis (L) Br & R in Contr. US Nat. Herb. 12:429 (1909)
• Hylocereus undatus (Haw.) Br & R in Britt - Flora Bermuda 256 (1918) - hullámos kúszókaktusz
  • Hylocereus undatus subsp. luteocarpus Calix de Dios in Haseltonia 11:11" (2005)

Források

• Nyffeler R. (2002): Phylogenetic relationships in the cactus family (Cactaceae) based on evidence from trnK/matK and trnL-trnF sequences. American Journal of Botany 89. p. 312
• Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183
• Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2