Kőtiszafafélék

A kőtiszafafélék vagy podokarpuszfélék (Podocarpaceae) a fenyőalakúak rendjének egy családja.

Kőtiszafafélék
Nagylevelű kőtiszafa (Podocarpus macrophyllus)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Kőtiszafafélék (Podocarpaceae) Endl.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kőtiszafafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kőtiszafafélék témájú kategóriát.

Régebbi rendszerekben (pl. Soó Rezső, Hortobágyi Tibor) a nyitvatermők törzsének (Gymnospermatophyta), tűlevelűek osztályának (Coniferopsida) egyik családja volt. A tiszafafélékkel (Taxaceae) közelebbi rokonságuk nincs, a magot borító húsos magköpeny (arillus) itt konvergencia a tiszafafélékkel, míg az áltiszafafélékl (Cephalotaxaceae) valóban a tiszafák testvércsoportja). Leveleik a tiszafákéra emlékeztetnek. A portokok száma 2, a termőlevélen is 2 magkezdemény található. Első levélmaradványaik triász időszaki kőzetekből kerültek elő.

Származásuk, elterjedésük

Elterjedési területük Dél-Amerika trópusi éghajlatú részeire (ide értve a Karib-tenger szigeteit is), Ausztráliára, Új-Zélandra és a Csendes-óceán déli szigeteire terjed ki (északon Japánig).

Megjelenésük, felépítésük

Két sziklevelük van. Megjelenésük a fenyőalakúaktól (Pinales) szokatlanul változatos. Többségük cserje vagy fa — egyesek igen magasra nőnek (60 m-ig).

Többnyire lándzsás vagy tojásdad alakú leveleik szórtan állnak. Némelyeké erősen redukált a megszokott fenyőlevél típusoktól eltérő. A porzós tobozokban sok a porzó, a porzólevélen sok pollenzsák. A toboztermők (Pinophyta) nagy többségétől eltérően a termőpikkelyen csak egy mag fejlődik. A nem fásodó magvas toboz jellegzetessége a magot sokszor teljesen befedő elhúsosodó magburok (epimatium) — ez csak két nemzetségben nincs meg.

Életmódjuk, termőhelyük

A nyitvatermők között különlegességként egyik, Új-Kaledóniában élő fajuk (Podocarpus ustus) korhadéklakó (szaprofita). Alternatív tudományos neve (Parasitaxus ustus) arra utal, hogy egyes vélemények szerint ez a nem kellőképpen tanulmányozott faj élősködő.

Rendszertani felosztásuk

A családba 17–19 nemzetséget sorolnak 150-nél is több fajjal.

• Acmopyle
• Afrocarpus
• Dacrycarpus
• Dacrydium
• Falcatifolium
• Halocarpus
• magköpenyciprus (Lagarostrobos) — monotipikus; egywetlen faja a tasmán magköpenyciprus (Lagarostrobos franklinii)
• Lepidothamnus
• Manoao
• Microcachrys
• Microstrobos
• Nageia
• Parasitaxus
• fodorkafenyő (Phyllocladus)
• kőtiszafa (Podocarpus)
• Prumnopitys
• Retrophyllum
• Saxegothaea
• Sundacarpus

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
• Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
• Urania Növényvilág – Magasabbrendű növények I.
• Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
• 8.4. A fenyőfélék, olykor toboz nélkül in: Podani János (2014): A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana