Kővárgyertyános
Kővárgyertyános település Romániában, Máramaros megyében.
Kővárgyertyános (Cărpiniș) | |
Ortodox fatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Kápolnokmonostor |
Rang | falu |
Községközpont | Kápolnokmonostor |
Irányítószám | 437102 |
SIRUTA-kód | 107760 |
Népesség | |
Népesség | 278 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 34′ 32″, k. h. 23° 42′ 12″47.575555°N 23.703365°EKoordináták: é. sz. 47° 34′ 32″, k. h. 23° 42′ 12″47.575555°N 23.703365°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésNagybányától délkeletre fekvő település.
Története
szerkesztésKővárgyertyános nevét 1405-ben említette először oklevél Karpenis néven. 1424-ben Kerpemes a. n. Gerthyanos, 1470-ben Karpenyes, 1475-ben Gerthyanus néven írták.
Kővár tartozéka volt, Zsigmond Kővárral együtt Balk fiainak Demeter és Sandrinnak, és Drág fiainak György és Sandrinnak adományozta. 1424-es osztozkodáskor Balk fiainak és Sandrin fiainak János és Lászlónak jutott. 1470-ben Mátyás elkobozta a birtokot Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mert feleségét megölte ezért összes javait, így Gyertyánost is elkobozta tőle és azt Drágfi Miklós fiának Bertalannak adományozta. 1474-ben Katona Elek birtoka volt. 1475 körül a középszolnoki adóösszeírás szerint mint teljesen elpusztult községet említették.
1543-ban Drágffy Gáspár birtoka volt, de 1546–1552-ben már özvegyéé, 1553–1554-ben már Drágffy György a birtokosa. 1556-ban Izabella királyné az örökös nélkül elhalt Drágffy György e birtokát bátori (ecsedi) Báthori Györgynek, nejének somlyói Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta. 1565-ben azonban, mivel Báthory György föllázadt II. Miksa császár ellen, feje váltságául Kővárt és tartozékait a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király visszafoglalta Kővárt Miksa császártól, tartozékaival együtt, s ekkor e birtokot is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta. 1583-ban Báthory Zsigmond e birtokot a kapniki ezüstbányászat céljából két évre, majd 1585-ben 12 évre báró Herberstein Feliciánnak adta haszonbérbe, majd 1591-ben Herberstein Felicián halálával a fejedelem örököseinek további 6 évre haszonbérbe adta.
1639-ben Gyertyános a kapniki bányához tartozott. 1650-ben mint kincstári birtok, Kővárhoz tartozott. 1651-ben a falu Kapnikbányához csatoltatott. 1659-ben Barcsay Ákos a kapniki bányát e birtokkal együtt Hartman Jánosnak adja bérbe. 1690-ig Kapnikbányához tartozott, de miután felhagytak a bányászattal, újra Kővárhoz csatolták.
1719-ben a kincstár a birtokot a Teleki családnak adta át. 1769-ben birtokosa gróf Teleki Ádám volt. A Teleki család maradt a fő birtokosa még az évszázad közepén is.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott. 1910-ben 318 lakosából 310 román volt. Ebből 255 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.
Nevezetesség
szerkesztés- 18. századi ortodox fatemplom[1]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Maramureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
szerkesztés- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 570–575. o.