Kağıthane
Kağıthane [ejtsd: kjaıtháne] Isztambul egyik kerülete, Isztambul tartomány egyik körzete az európai oldalon. Lakossága 2008-ban 418 229 fő volt.[1]
| Kağıthane | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Törökország |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
 | |
 é. sz. 41° 05′ 10″, k. h. 28° 58′ 50″41.086150°N 28.980560°EKoordináták: é. sz. 41° 05′ 10″, k. h. 28° 58′ 50″41.086150°N 28.980560°E | |
| település weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kağıthane témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA település története a Bizánci Birodalom idejére vezethető vissza, amikor is a neve Pissa volt. A bizánci falu az Aranyszarv-öbölbe ömlő Barbysos-patak partjára épült. Már ebben az időben is papírmanufaktúrák voltak itt találhatóak, az oszmánok így valószínűleg emiatt nevezték el Kağıthanénak, azaz „papírgyárnak”. A papírgyárak egészen II. Bajazid uralkodásáig működtek itt. Nagy Szulejmán idejében a Kağıthane névre átkeresztelt patak vizének Konstantinápolyba vezetésére elkészültek a vízvezetékrendszer tervei. A 17. században lőporgyárak működtek a környéken. Ekkortájt kezdődött a kağıthanei tulipánok termesztése is, a legenda szerint több mint 239 féle tulipánt termesztettek, ami a szultánok tetszését is elnyerte, ám a hatalmas kereslet miatt a tulipánok ára annyira magas lett, hogy végül szultáni rendelettel (ferman) kellett szabályozni. A település kedvelt pihenőhely volt az oszmán méltóságok körében, számos nyári rezidencia épült itt, és a szultánok is gyakran jártak a környékbeli erdőbe vadászni. Az 1730-as években Patrona Halil által felbújtott szegény parasztság követelte a Kağıthanéban található megannyi nyári rezidencia és udvarház lebontását, a szultán pedig nem ellenkezett.[2]
1914-ben itt nyílt meg Törökország (és Isztambul) első, fosszilis fűtőanyagot felhasználó üzeme, mely Isztambul számára generált elektromos áramot. A szenet Zonguldak tartományból, gőzhajóval szállították ide egészen az 1940-es évekig. 1952-ig egyedül látta el árammal a várost, 1983-ban zárták be. Az 1950-es években megkezdődött az addig jórészt zöld területeiről és tiszta vizű patakjairól ismert Kağıthane iparosítása, gyárak települtek ide, a patakok vize apadni kezdett, majd a nehéziparnak köszönhetően szennyezetté vált. Egyre-másra épültek a gecekondu lakások.[2]
A falu 1955-ig közigazgatásilag Eyüphöz tartozott, 1956 és 1963 között pedig Şişlihez. 1987-ben vált önálló körzetté.[2]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ İstanbul’un yeni ‘İlçe’ haritası çizildi (török nyelven). Isztambul Nagyvárosi Önkormányzata, 2008. április 3. [2016. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
- ↑ a b c Kağıthane tarihi (török nyelven). Kağıthane Kajmakamság. [2009. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
