Kadłubek Boldog Vince

lengyel krónikaíró és Krakkó püspöke (1161–1223)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. október 30.

Kadłubek Boldog Vince (Wincenty Kadłubek; Kargów vagy Karwów, 1161. – Jedrzejów, 1223. március 8.) latin nyelven író középkori lengyel krónikaíró és Krakkó püspöke volt, akit a következő neveken is ismernek: Vincent Kadlubek, Vincent Kadlubo, Vincent Kadlubko, Krakkói Vincent.

Kadłubek Boldog Vince
Életrajzi adatok
Születési névWincenty Kadłubek
Született1161.
Kargów vagy Karwów
Nemzetiséglengyel
Elhunyt1223. március 8.
Jedrzejów
SírhelyJędrzejów Abbey
Iskolái
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
Tisztségbishop of Krakow

HivatalKrakkó püspöke
Hivatali idő1207-1223
ElődjeFulk
A Wikimédia Commons tartalmaz Kadłubek Boldog Vince témájú médiaállományokat.
Wincenty mester relikviái a Jędrzejów kolostorban

Életútja

szerkesztés

Gazdag lengyel családban született, a Sorbonne-on tanult. Amikor 1207-ben meghalt Fulk, Krakkó püspöke, Kadłubeket választották az utódjának, III. Ince pápa pedig jóváhagyta a döntést.

Megválasztásakor Lengyelország politikai és erkölcsi mélyponton állt, ezért Ince arra kérte a püspököt, hogy újítsa meg az egyházat. Wincenty a vizitációk és misék során igyekezett a pápai utasításokat szem előtt tartani. Számos adományt juttatott a sulejówi, koprzywnicai és jędrzejówi kolostoroknak. Az ő befolyása érvényesült abban is, hogy 1224-ben II. András magyar király és I. Leszek lengyel fejedelem békét kötöttek.

1216-ban felszentelte a Krakkó melletti Kleparzban épített Szent Flórián-templomot. 1218-ban lemondott, a jędrzejówi kolostorba vonult vissza, ahol a lengyelek közül elsőként belépett a cisztercita rendbe. Itt élt haláláig és az apátsági templom főoltára előtt temették el.

1764. február 18-án XIII. Kelemen pápa boldoggá avatta.

Fő műve az 1203-ig terjedő Chronica seu originale regum et principum Poloniae (Lengyelország fejedelmeinek és királyainak krónikája), négy kötetben. Az első kötet legendákra épül, a második Gallus krónikájára, az utolsó kettő pedig saját tapasztalataira. A hiányzó információkat példabeszédekkel és klasszikus kitérőkkel pótolta. Munkája során Igazságos Kázmér felfogását követte, mely szerint a történetírás célja „az ősök becsületének ráhagyományozása az utókorra.” Jan Długoszig ez a mű szolgált alapul valamennyi későbbi krónikának.

Ez a mű óriási hatást tett a lengyel politikai közgondolkodásra a következő évszázadokban. Megalapozta a lengyel nemesi köztársaság gondolatát, hiszen ez a munka beszél Lengyelországról először a "res publica", azaz a köztársaság fogalmai alapján.[forrás?]