Kambrium–ordovícium kihalási esemény

A kambrium–ordovícium kihalási esemény az élővilágon a fanerozoikum eonban végigsöpört nagy kihalási hullámok közül az első volt, amelyre mintegy 488 millió évvel ezelőtt került sor. Kitörölte a pörgekarúak és konodonták több típusát és radikálisan csökkentette a trilobiták változatosságát. A kihalási eseménnyel jellemezhető a kambrium időszaknak vége és bevezette a paleozoikum idő ordovícium időszakát.

A kambrium és ordovícium között kőzettanilag nincs éles határ. Terjednek a meleg tengerek és a zátonyépítő szervezetek. A melegedés és a tengerek kiterjedésének növekedése már a kambriumban megkezdődött. A szerves anyagok összegyűltek és betemetődtek a tengeraljzatokon, szerves iszapok keletkeztek. Jelentősen megnőtt a tengerek sótartalma. A trilobiták valószínűleg az aljzaton bekövetkező anoxikus, pangó fenékvizek hatására fogyatkoztak meg, mivel minden alakjuk fenéklakó. A pörgekarúak nem szenvedték meg túlzottan a határt, továbbra is jellemző kövületek maradtak, inkább fajkicserélődés tapasztalható. A konodontaformák bizonytalan rendszertani helyzetű maradványok, belőlük nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Lásd még

• Eljegesedés
• Oxigénkimerülés a tengervizekben (anoxia)
• Kihalások okai

További információk

• Kora ordovíciumi éghajlat (angol nyelven)

Források

• Bogsch László – Kiszely György – Kretzoi Miklós: Az élővilág fejlődéstörténete. Szerk. Tasnádi Kubacska András. Budapest: Gondolat. 1964. = A természet világa, ISBN 0719000338661  
• Faludi Béla. Származástan. Tankönyvkiadó (1974). ISBN 963-17-0651-6