Kanizsai Dezső
Kanizsai Dezső (Cífer, 1886. január 27. – Budapest 1981. november 27.) magyar gyógypedagógus, a neveléstudományok kandidátusa (1958), a pszichológia tudományok doktora (1972).
| Kanizsai Dezső | |
| Született | 1886. január 27. Cífer |
| Elhunyt | 1981. november 27. (95 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (15A-40-27) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésKanizsai Mór (1858–1930)[2] tanító és Schönfeld Paula (1861–1926)[3] fia. 1904-ben Nagyszombaton tanítói, 1907-ben Budapesten gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett. Budapesten az Izraelita Siketnémák (Bethlen Gábor téri, majd átköltözés után Mexikói úti) Intézetében (Bethlen Gábor téri, majd átköltözés után Mexikói úti) tanított (1907–), később ugyanitt igazgató (1926–). A második világháború zsidóüldözése nagy megpróbáltatást jelentett, sokakat elhurcoltak vagy megöltek a siketnéma gyermekek közül is, a megmaradt siketnéma közösséggel folytatta Kanizsai a munkát a háború után. Majd nyugalomba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Logopédiai tanszékének vezető tanára (1951–1962).
Magánélete
szerkesztésHázastársa Tolnai Szidónia (1898–1958)[4] volt, Tolnai Béla és Spitzer Mária lánya, akit 1916. augusztus 15-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[5]
Munkássága
szerkesztésKutatómunkája a hallássérültek iskolai teljesítményeinek fokozására és a logopédiai módszerek tökéletesítésére irányult. Hallásfejlesztő kísérleteket végzett hallásuktól megfosztott kutyákon (1934). Állatkísérleteinek tanulságait a fül hangadagolási terápiájában kamatoztatta. Kitűnő gyakorlati beszédpedagógiai eredményei számos külföldi tanítványt is vonzottak intézetébe és rendelésére. Eredményeit külföldön kongresszusokon ismertette és publikálta német nyelven is.
Művei (válogatás)
szerkesztés- Állatkísérleteink tanulságai a siket fül hangadagolási terápiájában. Magyar Gyógypedagógia Tanárok Közl., 1939. 2-3. 37-78.
- A gyermekkori beszédhibák megelőzése. Budapest, 1954.
- A beszédhibák javítása - útmutató és gyakorlókönyv. Budapest, 1954.
- Elméleti fonetika. (Főiskolai jegyzet.) Budapest, 1959.
- Logopédia. Budapest, 1960.
Társasági tagság
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ Kanizsai Mór halotti bejegyzése a Budapest IV. kerületi polgári halotti akv. 362/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
- ↑ Kanizsai Mórné halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 2642/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
- ↑ Kanizsai Dezsőné Tolnai Szidónia halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1203/1958. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 845/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
Források
szerkesztés- Gordosné Szabó Anna: Kanizsai Dezső. In: Pedagógiai Lexikon. 2. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 165-166. o.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, Zsidó Lexikon, 1929. 451. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
További információk
szerkesztés- Kanizsai Dezső (1886-1981). Gyógypedagógia, 1982. 2. 63.