Karolina Kórház (Kolozsvár)

A Karolina Kórház Kolozsvár egyik egészségügyi intézménye volt a 19. század eleje és 1919 között.

A kórház 1860 körül (Veress Ferenc felvétele)

A Karolina tér 1869-ben, balra a Karolina Kórház (Veress Ferenc felvétele)

Története

1799-ben királyi rendelet intézkedett egy „orvos-sebészi kóroda" felállításáról, és egy 1800-ban tartott városi tanácsülésen tárgyalták is a „betegház felállítására kirendelt gubernalis commissio" jelentését, de további lépések megtételéről nincs adat. A Kolozsváron létesítendő országos kórház felállításáról az erdélyi országgyűlés 1811-ben rendelkezett, de az intézmény 1818 előtti működésének nincs nyoma. A kórház felállításának forrását egy különadó formájában teremtették meg, amelyet nemeseknek és polgároknak egyaránt kellett fizetniük, és amely telkenként 14 váltó krajcárt jelentett. Ez azonban a napóleoni háborúkat követő nehéz gazdasági helyzetben nem volt elégséges, így a különböző gyűjtések és alapítványok mellett a város átengedte a komédiások, mechanikusok, optikusok és farsangi bálok tizedrész jövedelmének 2/3-át, valamint a városi büntetéspénzeket. 1817. augusztus 18–27. között I. Ferenc és felesége, Karolina Auguszta látogatást tettek Kolozsváron. A császárné alapítványt tett a kórház javára, a császár pedig sójárandóságot adományozott. Ekkor jelölte ki a gubernium az intézménynek a Kispiacon az 1787-ben feloszlatott ferences harmadik rendi nővérek kolostorát; utóbb hozzá csatolták a nyugati szomszédjában levő Mikes-házat is.

1820. november 19-én királyi rendelet engedélyezte, hogy a kórház felvegye a Karolina nevet; feltehetőleg ekkor nyílt meg az intézmény. A királyi rendelet egyben azt is tartalmazza, hogy „az orvos-sebészeti tanintézet tanulói a betegek ágyánál oktattassanak". A gubernium határozata szerint az intézményben „a Kolozsvárott beteggé lettek, kik magúkat gyógyíttatni nem képesek, személy, vallás, nemzet, haza és születés különbsége nélkül bevétessenek, ingyen gyógyíttassanak s felgyógyulásokig vagy esetleg halálokig tápláltassanak, s megtolván, eltemettessenek.”

1837-től a városi tanács kérésére itt gyógyították a „bujasenyvben” szenvedő betegeket is, akiket korábban egy fogadóban illetve egy városon kívül bérelt házban helyeztek el. A kezelés költségét (egy hónapra 15 váltóforintot) a város állta. Ugyanakkor a beteg prostituáltakat a kórház nem fogadta be. 1841-ben a kórház már nem volt képes befogadni az összes beteget, ezért kisegítő kórházakat állítottak fel a Középkapu illetve a Bogdánffy-bástya környékén. 1844-ben a kórházban 369 beteget kezeltek.

Az 1848–49-es szabadságharc idején a Karolina Kórházban működött a Magyar Hadsereg Középponti Kórházának anyakórháza.

1851-ben nyílt meg a kórház szülőintézete, 1854. június 1-jén a szemészet, 1857-től pedig az elmegyógyintézet. Utóbbi 1863-ban megszűnt, a betegeket Nagyszebenbe helyezték át. 1862-ben a kórház a központi épületen kívül három másik helyen folytatta tevékenységét, összesen 253 ággyal, ahol az év során 638 beteget kezeltek. 1868-ban a szemészet különvált a sebészettől, és önálló épületbe költözött

1872-ben, a Kolozsvári Tudományegyetem megalapításakor a kórház részben egyetemi klinikává alakult át. A már korábban is szűk épület azonban alkalmatlan volt az oktatás céljaira. 1873-ban alakult ugyan egy bizottság, amely Kolozs megye főispánjának vezetésével megtárgyalta a kórház újjáépítését, de anyagi források hiányában csak elvi megállapításokat tettek. A helyzetet nehezítette, hogy a kórház országos intézményként a belügyminisztériumhoz, az egyetem viszont a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz tartozott. 1876-ban az akkor hat épülettel rendelkező kórházban már 1967 beteget láttak el. Az új épületegyüttes végül is 1897–1902 között készült el, a Karolina téri épületet 1914-ben bontották le. Az intézmény 1919-ig megőrizte a Karolina Kórház nevet.

Igazgatói

• 1837–1850 csatószegi Győrfi Mihály
• ?–1858 intseli Szőts József
• 1858. november 4.–1870 csíkszeredai Szabó József
• 1870–1872 intseli Szőts Emil
• 1872. május 17. –? Bakonyi József
• 1890–1919. június 13. Engel Gábor

Források

• Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2  
• Engel Rudolf: A M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem belgyógyászati klinikájának és tanszékének története 1872–1930. Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae: sectio medicorum, V. évf. (1931)
• Gaal György: Az újjászülető Mikes-palota. Szabadság, (2020. május 25.)
• Gaal György: Csíkszeredai Szabó József. In Hivatás és tudomány. Szerk. Kovács Kiss Gyöngy. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2009.  
• Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai. Szerk. Dáné Tibor Kálmán et. al. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület–Magyar Közművelődési Egyesület. 2001. ISBN 9738231140  
• Szabó Dénes: A magyar kir. tud. egyetemi klinikák és Karolina országos kórház: Az építkezés története. In Emlékkönyv a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem és különösen ennek orvosi és természettudományi intézetei részére. Kolozsvár: Kolozsvári Egyetem Orvosi Kara. 1903. 245–247. o.  

További információk

• Csizmadia Andor: A szociálpolitika a reformkori Kolozsváron. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1943. = Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései, 4.  
• Gál Edina: A kolozsvári kolerajárványok a sajtó tükrében. erdelyikronika.net (2018. május 27.) (Hozzáférés: 2020. november 28.)
• Papp Klára: Arisztokrata nők mecenatúrája szociális és kulturális területeken: Az erdélyi Csáky és a Jósika családok példáján. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica, XXI. évf. 2. sz. (2017)
• Orbán Lajos: A Kolozsvári Tébolyda. Orvosi Hetilap, XXX. évf. 14. sz. (1959)