Kattara
Kattara (vagy Karana, óasszír Qaṭṭarā, újasszír Zamaḫe) az ókori Asszíria települése, a mai Tell el-Rimah. Ninivétől nem messze, attól nyugat-délnyugati irányban, Assurtól észak-északnyugatra az óasszír kereskedelem egyik kárum rangú városa, később fontos közigazgatási központ.
Kattara | |
Tell al-Rimah | |
Névváltozatok | Karana, Zamahe |
Alapítás | i. e. 3. évezred |
Megszűnés | i. e. 2. évezred |
Ország | Irak |
Beszélt nyelvek | akkád, asszír |
Földrajzi adatok | |
Terület | 0,113 km² |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 36° 15′ 26″, k. h. 42° 26′ 58″36.257222°N 42.449444°EKoordináták: é. sz. 36° 15′ 26″, k. h. 42° 26′ 58″36.257222°N 42.449444°E |
Története
szerkesztés1850-ben talált az ókori tellre Austen Henry Layard, aki Ninive és Nimrud feltárását is megkezdte. Seton Lloyd 1938-ban felméréseket végzett, de ásatást nem. 1964-ig nem is volt több kutatás a területen, ekkortól 1971-ig folytak feltárások David Oates vezetésével.
A település legkorábbi szintjeit még nem tárták fel, ezért a korai megtelepedési fázis még nem ismert. A legrégebbi leletek a Kanis Ib. rétegével egyidős agyagtáblák az i. e. 2. évezred első feléről. Ezek alapján lehet feltenni, hogy az egykorú, máshonnan előkerült táblákon szereplő Kattara azonos Tell el-Rimah dombjával.
Óasszír kor
szerkesztésBonyodalmat okoz, hogy Zimrí-Lim idejében Karana néven szerepel a helyi dokumentumokban. Lehetséges, hogy Kattarának csak a királyi palotát nevezték, amelyben Hadnu-rabi lakott, aki I. Samsi-Adad vazallusa volt. Asszíriának Hammurapival szembeni konfliktusa alkalmat adott Hadnu-rabi utódjának, Askur-Adadnak az önállóság visszaszerzésére és befolyási övezetének kiterjesztésére. Az óasszír-kori önállóságot az Óbabiloni Birodalom kialakulása szüntette meg. Iltani királynő levéltára szerint Akba-Hammu Hammurapi adófizetője volt.
A település ekkor egy 600 méter átmérőjű, azaz 100 hektárnál nagyobb területen álló, fallal körülvett királyi rezidencia volt. Az egész egy templom köré szerveződött, amely talán Istár temploma volt. A közelében zikkurat is állt, és a palota. Innen került elő a diplomáciai és adminisztratív levéltár, emellett külön Iltani királynő levéltára. Az egyik legjelentősebb építészeti lelet az ekkorra datálható téglaboltozat.
Középasszír kor
szerkesztésA középasszír korban hosszú ideig Babilon fennhatósága alatt állt, majd az Óbabiloni Birodalom és az óhettita korban a Hettita Birodalom összeomlása után Mitanni területéhez tartozott. Ekkor újabb paloták épültek és felújították a központi templomot is. E templomban talált közigazgatási jellegű dokumentumok alapján Asszíria I. Sulmánu-asarídu idején szerezte vissza a várost. Ettől kezdve asszír tartományi központ lett. A középasszír kor végén az arameus vándorlás során Asszíria jelentősége csökkent, a város fokozatosan elnéptelenedett.
Újasszír kor
szerkesztésValószínűleg egy lakatlan periódus után került újra asszír uralom alá. E feltevést a névváltozás is megerősíti. Ettől kezdve Zamahe volt a neve. Zamahe az i. e. 9. századtól ismét tartományi központ lett. III. Adad-nirári idején, Nergal-eres kormányzása alatt a korábbi főtemplom mellett új templom épült, amelyet Adad istennek szenteltek. Asszíria bukása után, az i. e. 7. századtól fokozatosan elnéptelenedett, és nem települt már újra.
Ismert önálló uralkodói
szerkesztés- Szamu-Adad; i. e. 1780 körül
- Hadnu-rabi (vagy Hatnu-rabi); i. e. 1770 körül
- Askur-Adad; i. e. 1770 körül (Szamu-Adad fia)
- Bini-sakim; Askur-Adad fia, talán csak trónörökös
- Akba-hammu; trónbitorló
- Iltani; i. e. 1770 körül, Askur-Adad nővére
Források
szerkesztés- Marc van de Mieroop: The Ancient Mesopotamian City, Oxford University Press, 1999. ISBN 0-19-815286-8
- S. Dalley, C. B. F. Walker et J. D. Hawkins, The Old Babylonian Tablets from Tell al Rimah, British School of Archaeology in Iraq, 1976.
- S. Dalley, Mari and Karana: Two Old Babylonian Cities, Londres-New York, 1984.
- D. Charpin et J.-M. Durand, « Le nom antique de Tell Rimah », dans Revue d'Assyriologie et d'Archéologie Orientale 81/2, 1987. p. 125-146.
- C. Postgate, D. Oates et J. Oates, The Excavations at Tell Al Rimah: The Pottery, Warminster, 1997.