Keleti cickány

Keleti cickány
	Kifejlett példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Eulipotyphla;
Család:	Cickányfélék (Soricidae);
Alcsalád:	Fehérfogú cickányok (Crocidurinae);
Nem:	Crocidura; Wagler, 1832
Faj:	C. suaveolens;
Tudományos név
	Crocidura suaveolens; (Pallas, 1811)
Szinonimák
Szinonimák
	Crocidura antipae Matschie, 1901; Crocidura aralychensis Satunin, 1914; Crocidura ariadne Pieper, 1979; Crocidura astrabadensis Goodwin, 1940; Crocidura balcanica Ondrias, 1970; Crocidura balearica Miller, 1907; Crocidura bogdanowii Tichomirov & Kortchagin, 1889; Crocidura bruecheri Lehmann, 1977; Crocidura caneae Miller, 1909; Crocidura cantabra Cabrera, 1908; Crocidura cassiteridum Hinton, 1924; Crocidura corsicana Heim de Balsac & Reynaud, 1940; Crocidura cypria Bate, 1904; Crocidura cyrnensis Miller, 1907; Crocidura debeauxi Dal Piaz, 1925; Crocidura dinnicki Ognev, 1922; Crocidura enezsizunensis Heim de Balsac & Beaufort, 1966; Crocidura fumigatus di Filippi, 1863; Crocidura gueldenstaedtii (Pallas, 1811); Crocidura iculisma Mottaz, 1908; Crocidura italica Cavazza, 1912; Crocidura longicaudata Tichomirov & Kortchagin, 1889; Crocidura mimula Miller, 1901; Crocidura mimuloides Cavazza, 1912; Crocidura minor de Sélys Longchamps, 1839; Crocidura minuta Lydekker, 1902; Crocidura monacha Thomas, 1906; Crocidura oyaensis Heim de Balsac, 1940; Crocidura pamirensis Ognev, 1928; Crocidura praecypria Reumer & Oberli, 1988; Crocidura sarda Cavazza, 1912; Crocidura tristami (Bodenheimer, 1935); Crocidura uxantisi Heim de Balsac, 1951;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti cickány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti cickány témájú médiaállományokat és Keleti cickány témájú kategóriát.

A keleti cickány (Crocidura suaveolens) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a fehérfogú cickányok (Crocidurinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

A keleti cickány Eurázsia nagy részén, az atlanti partvidéktől Kelet-Szibériáig megtalálható a mérsékelt éghajlati övben. Európában elterjedési területe Portugáliától a kontinens középső és déli részeiig terjed; elterjedésének északi határa Közép-Franciaországon, -Németországon és -Lengyelországon át húzódik. Délen egészen a Sínai-félszigetig hatol. Magyarországon országszerte előfordul, a Dél-Dunántúlon, az Észak-Alföldön és a Zemplénben gyakrabban megtalálható. Közeli rokonánál, a mezei cickánynál gyakoribb.

Erdőkben, cserjésekben, folyó- és tengerpartokon, valamint az emberi településeken egyaránt megtalálható.

Megjelenése

Bundája hátán szürkés vörös, hasán szürkés-sárga. Sötétebb felső része és világos alsó része között nincs éles az átmenet. Farkán a lelapuló szálak mellett hosszú, szálkás szőrszálak meredeznek. Feje megnyúlt, pofája hegyes, bajuszszőrei hosszúak, orra állandó mozgásban van. Szemei kicsik, fülei kicsit kiemelkednek ki a bundájából. Fogai teljesen fehérek.

A keleti cickány testhossza 5,0-8,8 cm, farokhossza 2,8-4,2 cm, testmagassága 1,0-1,2 cm. Testtömege 3-6 gramm.

Életmódja

Az összefüggő erdőségeket kerüli, inkább a mozaikos vegetációjú, bozótos-rétes előhelyeket, kerteket kedveli. A településekre is beköltözik. Sokhelyütt egy élőhelyen található meg a mezei cickánnyal, bár utóbbi inkább a szárazabb területeket kedveli.

Rendszeres szünetekkel, de egész nap aktív lehet, leginkább reggel és délután mozog. Téli álmot nem alszik. Territoriális viselkedést mutat, a hímek egymással agresszívak lehetnek. A keleti cickány különböző gerinctelenekkel táplálkozik. Táplálékát elsősorban földigiliszták és kis (1 cm-nél kisebb) rovarok, lárvák alkotják. Ha alkalma nyílik rá, dögöt is fogyaszt.

A cickányok anyagcseréje testméretükkel fordítottan arányos. Minél kisebb egy állat, testfelülete a tömegéhez képest annál nagyobb, és így hővesztesége is nagyobb, ezért állandó kalóriafelvételre van szüksége. A keleti cickány naponta testtömege 90%-nak megfelelő táplálékot fogyaszt. Ha nem találnak elég táplálékot, sajátságos merev állapotba jutnak. Ez a merev állapot mesterségesen is előidézhető a takarmány megvonásával.

Ellenségei a különféle baglyok (különösen a gyöngybagoly), róka, menyétfélék, sikló, vipera és a házi macska.

Szaporodása

A keleti cickány évente 3-4 alkalommal szaporodik, szaporodási időszaka áprilistól szeptemberig tart. Vemhességi ideje 27-30 nap, utódainak száma ellésenként 3-5. A kölykök nagyon aprók, lárvaszerűek, teljesen csupaszok, szemük és hallójáratuk zárt. Testtömegük 0,45-1 gramm. A kölykök 17-22 napig szopnak. Ivarérettségüket 4-6 hónapos korban érik el. Élettartamuk 2,5-3 év.

Természetvédelmi helyzete

A keleti cickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Elterjedési területének nyugati részén viszonylag ritka, de pl. Ukrajna erdős sztyepp zónájában a leggyakoribb cickányfajnak számít. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Elsősorban a mezőgazdasági vegyszerezés okozta mérgezés és táplálékhiány fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1714
Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[1]