Keményffy Jenő

(1875–1920) magyar festőművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 8.

Keményffy Jenő (Budapest, 1875. február 19.[4] – Budapest, 1920. szeptember 6.) magyar festőművész. Sógorai Vészi József és Róna József. Unokahúga Vészi Margit.

Keményffy Jenő
Született1875. február 19.[1]
Budapest[2][3]
Elhunyt1920. szeptember 6. (45 évesen)[1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
Halál okatüdőgyulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Keményffy Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Keményffy Jenő: Kertész a kertben

Keményffy Gábor Ádám (1832–1899)[5][6] gabonakereskedő, tőzsde-titkár és Schossberger Nina (1844–1915)[7] fia. A budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Aggházy Gyula tanítványa volt, majd Münchenben a Hollósy Simon-féle magániskolát látogatta. 1898-ban a nagybányai festőiskolában tevékenykedett. 1899-től kezdve naturalista életképeket, városrészleteket, csendéleteket állított ki, a budapesti Műcsarnokban is. 1912-ben elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját. Két alkotása a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe, önarcképe az Ernst Múzeumba került. 1908-ban kikeresztelkedett az unitárius vallásra. Halálát tüdőgyulladás okozta.

Magánélete

szerkesztés

Házastársa Kertész Hedvig volt, Kertész Bernát és Langsfeld Emma lánya, akivel 1901. március 24-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot. 1919-ben elváltak.[8]

Gyermeke

  • Keményffy Gábor Ádám (1902–?) okleveles vegyészmérnök. Felesége Szász Erzsébet.[9]