Kerkuán

tunéziai régészeti helyszín
(Kerkouane szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 28.

Kerkuán (arabul: كركوان, nyugati nyelvekre átírva: Kerkouane) elhagyott ókori város és nekropolisz. Romjai Tunéziában, Cap-Bon-félszigeten találhatók. A helyszín az egyetlen olyan pun városmaradvány a világon, amelyet összefüggően sikerült feltárni.

Kerkuán
Kerkouane
Világörökség
Adatok
OrszágTunézia
Világörökség-azonosító332bis-001
Felvétel éve1986
Elhelyezkedése
Kerkuán (Tunézia)
Kerkuán
Kerkuán
Pozíció Tunézia térképén
é. sz. 36° 56′ 47″, k. h. 11° 05′ 57″36.946389°N 11.099167°EKoordináták: é. sz. 36° 56′ 47″, k. h. 11° 05′ 57″36.946389°N 11.099167°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerkuán témájú médiaállományokat.

Tunisztól 140 km-re, az MC 27-es út közelében fekvő régészeti helyszín.

Története

szerkesztés
 
Kerkouane látképe

A várost a pun Pompejinek is szokták nevezni, mivel itt megmaradtak az épületek alapjai, az utcák elrendezése is.

A város alapításának idejét Kr. e. 5. századra teszik. Karthágóval egy időben élte virágkorát, és annak végső bukásával néptelenedett el. Eredeti pun nevét nem sikerült kideríteni.

Lakói halászatból, kereskedelemből élhettek, valamint a murexnek nevezett kagyló (bíborkagyló) feldolgozásából. E kagyló húsának elrohasztása révén nyerték az ókorban igen drága bíborvörös festékanyagot. Az e célra kőből épített rohasztómedencék sora ma is ott látható a tengerparton.

A város maradványait 1952-ben fedezték fel a sűrű bozót alatt. Viszonylagos alaprajzi épségét annak köszönheti, hogy sok más pun várossal ellentétben a város elhagyása után a későbbi nemzedékek nem építkeztek rá. 1968-ban feltárták a város temetőjét is, benne pénzleletekkel, kerámiatárgyakkal, sőt olyan nőalakos szarkofággal, amely az eddig ismert legnagyobb pun faszobor.

A város maradványait rejtő rommező a tengerpart mentén több száz méteren húzódik. Nagyobb részük lakóház és üzlet falmaradványa. 1986-ig csak egyetlen közösségi helyiség, egy templom romjaira bukkantak. A házai közötti szűk utcák eredeti kövezete nagyrészt épségben maradt.

Érdekes a házak alaprajzi elrendezése is, mely máig jellemzője a mediterrán építkezéseknek. A rendszerint egyetlen kőből kialakított küszöbön átlépve egy folyosón át a belső udvarba érünk. Itt helyezték el a kutat és a lefolyót, a fürdőhelyiséget és a házi istenek dicsőítésére szolgáló oltárt. Innen nyíltak a ház lakószobái. Jellegzetes és még ma is sok helyütt látható a szobák padozata. Vékony cementrétegbe piros színű, égetett cseréptörmeléket szórtak, időnként fehér márványtörmelékkel vegyítve, amitől mozaikszerűnek hatott. Helyenként díszítő mozaikelemeket is bedolgoztak a padlóba.

Az ókori pun településről a múzeum ad áttekintést, kiállítás mutatja be a temetőben feltárt leleteket: a torz álarcokat, az amuletteket, áldozati szobrocskákat, ékszereket, edényeket, üvegeket.