Kerti saláta
A kerti saláta vagy egyszerűen saláta (Lactuca sativa) mérsékelt övi egy- vagy kétéves növény, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj. Többnyire levélzöldségként termesztik. Változatai a fejes saláta, a kötözősaláta, a tépősaláta és a jégsaláta.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A kerti saláta egyik gyakran termesztett változata a fejes saláta
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Lactuca sativa L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kerti saláta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti saláta témájú médiaállományokat és Kerti saláta témájú kategóriát. |
Sok országban nyersen és hidegen fogyasztják, például salátákban, hamburgerekben vagy tacóban. Más országokban, pl. Kínában a kerti salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása épp olyan fontos, mint a levélé. A nemzetség tudományos neve a latin lac, azaz tej szóból származik,[1] ami az ide tartozó növények tejnedvére utal. Enyhe íze miatt évszázadokon keresztül a saláták egyéb összetevői mellett közömbösítő szerepe volt.[2]
Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb.
Tápértéke, a magas C-vitamin, (40 mg/100 g), de sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) meszet, fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort, és vasat tartalmaz.
Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, leves és főzelék készítésére is felhasználjuk. Cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják.
Fajtakörök
szerkesztésKötözősaláta
szerkesztés
A (Lactuca sativa convar. longifolia),[3] más nevén római saláta, római vajsaláta az első – már az egyiptomiak által is – ismert termesztésbe vont[4] kerti saláta kultúrfaj. Magyarországon főleg a 19. században volt közkedvelt.[5] Leveleit a teljes kifejlődéskor összekötözik (innen a neve is), így halványítják. Egyes fajtái halványítás nélkül is jó minőségűek.
Nagyon ízletes, 100 grammja 30 mg meszet, 40 mg foszfort, 1,5 mg vasat és ásványi sókat tartalmaz, magas A-, C-, B1-, B2-vitamin tartalma van. A kötözősaláta tejnedve többek között almaoxál-, citrom-, és borkősavat, mannitot, asparagint és laktucint tartalmaz.
Fejes saláta
szerkesztés.jpg)
(Lactuca sativa convar. capitata),[3] őshazája Dél-Európa, Észak- és Nyugat-Afrika. Magyarországon is széles körben elterjedt a fogyasztása. Egyéves növény, amelynek van áttelelő és nyári változata is. Magtermesztéséhez – az idegen beporzás megakadályozására – izolációra van szükség.[6]
Rövid tenyészidejű és kis hőigényű (virágzásnál érzékeny a fagyokra), emiatt kiválóan alkalmas korai és szabadföldi termesztésre, illetve ezek miatt felhasználható elő-, utó- vagy köztes terményként is. Állandó helyre vetik, vagy palántázzák. Talajra nem, de tápanyagra, fényre igényes. Különösen a fejlődés első időszakában kíván sok vizet, de a teljes tenyészidőszakban kedveli a nedves talajt. Nemesítésénél a jó fejesedés, a késői magszárasodás a legfontosabb követelmények, illetve hogy torzsája és külső levelei arányaikban ne legyenek túl nagyok, erezetük finom legyen és a növény ellenálló. Vadon élő rokona a keszeg saláta.[6]
C-vitamin tartalma 20 mg/100 g.[6]
Jégsaláta
szerkesztésA fejes saláták közé tartozik.
Leveles saláta
szerkesztés.jpg)
(Lactuca sativa convar. crispa)[3]
Metélősaláta
szerkesztés(Lactuca sativa var. secalina Alef.),[7] vagy vágósaláta.[8] Zöldessárgától barna színű levelei sima vagy fodros tölgylevél szerűek. Fejet nem képez, gyorsan nő.[6]
Tépősaláta
szerkesztés(Lactuca sativa var. aurescens (acephala)),[7] levelei folyamatosan nőnek, így akár levelenként is szedhető – neve is ebből ered.[8] Salátát vagy főzeléket készítenek belőle. Az egyéves növény levelei hosszú szártagúak, és magszárképződés után is fogyaszthatóak.[6]
Spárgasaláta
szerkesztés
(Lactuca sativa var. angustanae)[9] Lásd: Spárgasaláta
Termesztése
szerkesztés1.  Kína |
14 |
2.  USA |
3,3 |
3.  Dominikai Köztársaság |
1,5 |
4.  India |
1,1 |
5.  Üzbegisztán |
1 |
6.  Nepál |
1 |
7.  Spanyolország |
1 |
8.  Fülöp-szigetek |
0,9 |
9.  Olaszország |
0,9 |
10.  Japán |
0,5 |
| – | |
61.  Magyarország |
0,008 |
| .. | |
| Föld összesen | 31 |
A saláta az egyik legnépszerűbb zöldségféle a világon, és szinte minden kontinensen termesztik, 2021-ben több mint 100 országban, és az éves termés mennyisége meghaladta a 31 millió tonnát.
A világ legnagyobb salátatermelői közé tartozik Kína, az Egyesült Államok, Dominika Köztársaság, India és Üzbegisztán. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína és az Egyesült Államok az éves termés több mint felét (55%) adták a világ saláta termelésének.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Simpson, D.P.. Cassell's Latin Dictionary, 5, London: Cassell Ltd., 883. o. (1979). ISBN 0-304-52257-0
- ↑ Grigson, p. 313
- ↑ a b c hortical.com AGP III: Asteraceae (Asterales) - laitue
- ↑ Gunilla Lissek-Wolf, Cornelia Lehmann, Susanne Huyskens-Keil: Die Vielfalt alter Salatsorten Archiválva 2014. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Bundesministeriums für Ernährung, Landwirtschaft und Verbraucherschutz (BMELV) – 2009. december
- ↑ Korizmics László: Gazdasági Lapok (282. oldal) – 1854. (6. évfolyam 2. kiadás) google e-könyvek
- ↑ a b c d e Muraközy Tamás, Dr. Okályi Iván és Timár Zsuzsa: Kertészeti lexikon - 1963
- ↑ a b Stephan Imhof: Nutzpflanzen - Datenbank Blattsalat Archiválva 2014. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, Philipps-Universität Marburg (irodalma Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben) - (hozzáférés: 2014. augusztus 20.)
- ↑ a b Geoff Hamilton: Az élet kertje / A biokertészet kézikönyve - 1987 ISBN 963-8185-23-6
- ↑ hortical.com AGP III: Asteraceae (Asterales) - celtuce (laitue asperge)
- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
További információk
szerkesztés- Kerti saláta termesztése
- A fejes saláta termesztése és felhasználása Archiválva 2009. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
