Kevepallós
Kevepallós (szerbül Плочица / Pločica, németül Ploschitz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.
| Kevepallós (Плочица / Pločica) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Dél-bánsági |
| Község | Kevevára |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 26229 |
| Körzethívószám | +381 13 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1794 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 48 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 57 m |
| Terület | 42,6 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 43′ 07″, k. h. 20° 53′ 02″44.718611°N 20.883889°EKoordináták: é. sz. 44° 43′ 07″, k. h. 20° 53′ 02″44.718611°N 20.883889°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kevepallós témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
szerkesztésA Duna közelében, Kevevárától nyugatra, Székelykeve mellett fekvő település.
Története
szerkesztésKevepallós, Plosicz nevét az 1717. évi kamarai jegyzék Plochika néven említette először. Ekkor 13 lakott házat számoltak össze benne.
1723-1725. között gróf Mercy térképén Plazischa alakban, lakatlan helyként van feltüntetve, de később ismét benépesült, és az 1761. évi hivatalos térképen Plocsiza alakban, szerbektől lakott helységként, a pancsovai kerületben volt feltüntetve.
Az 1765-1768. közötti éviekben rokkant német katonákból alakított határőrezred számára jelölték ki letelepedési helyül.
1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.
1910-ben 2130 lakosából 45 fő magyar, 914 fő német, 1 fő szlovák, 2 fő román, 1116 fő szerb, 24 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 940 fő római katolikus, 4 fő református, 15 fő ág. hitv. evangélikus, 1136 fő görögkeleti ortodox, 7 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1234 fő tudott írni és olvasni, 302 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Kevevárai járásához tartozott.
Népesség
szerkesztésDemográfiai változások
szerkesztés| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2364 | 2702 | 2371 | 2146 | 2100 | 2013 | 2044[2] | 1794[1] |
Etnikai összetétel
szerkesztés| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1928 | 94,32 |
| Magyarok | 43 | 2,10 |
| Jugoszlávok | 9 | 0,44 |
| Montenegróiak | 6 | 0,29 |
| Horvátok | 6 | 0,29 |
| Románok | 6 | 0,29 |
| Németek | 6 | 0,29 |
| Macedónok | 6 | 0,29 |
| Bolgárok | 3 | 0,14 |
| Cigányok | 2 | 0,09 |
| Csehek | 1 | 0,04 |
| Oroszok | 1 | 0,04[3] |
Nevezetességek
szerkesztés
- Római katolikus temploma - 1838-ban épült Szent József tiszteletére
- Görögkeleti temploma - 1848-ban kezdték építeni, de a közbejött 1848–49-es forradalom és szabadságharc következtében csak 1853-ban fejezték be
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
szerkesztés- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
