Kis kopogóbogár

Kis kopogóbogár
	Imágók
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Bostrichiformia;
Öregcsalád:	Bostrichoidea;
Család:	Álszúfélék (Anobiidae);
Alcsalád:	Anobiinae;
Nem:	Anobium;
Faj:	A. punctatum;
Tudományos név
	Anobium punctatum; De Geer, 1774
Szinonimák
	Anobium striatum Olivier, 1790;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kis kopogóbogár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kopogóbogár témájú médiaállományokat és Kis kopogóbogár témájú kategóriát.

A kis kopogóbogár (Anobium punctatum) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül az álszúfélék (Anobiidae) családjába tartozó faj. Gyakran ám tévesen: faszúnak is nevezik.

Előfordulása

A kis kopogóbogár Európában és Ázsiában az északi sarkkörig honos, Amerikába és Ausztráliába behurcolták. Helyenként nem ritka.

Megjelenése

A kis kopogóbogár mintegy 0,5 centiméter hosszú. A sötét színű, jelentéktelen bogár kevéssé feltűnő. Mégis általánosan ismert mint „faféreg”, mivel lárvái öreg bútorokban vagy gerendákban komoly károkat okozhatnak.

Életmódja

A kis kopogóbogár a szabad természetben korhadt, száraz fában, taplógombákban él. Emberkísérő állat lévén azonban sokkal gyakoribb az épületekben, épületfában, bútorokban és fafaragványokban. Az egyébként emészthetetlen cellulóz a lárvák bélrendszerében szimbiotikus mikroorganizmusok közreműködésével táplálkozásra alkalmassá válik.

Szaporodása

A nőstények a fába rakják petéiket. A lárvák a cserebogárpajorra emlékeztetnek, lábuk rövid, és erőteljes szájszervvel rendelkeznek, amellyel a száraz fában járatokat rágnak. A fa belsejét összevissza rágják, járataikat faliszttel töltik meg. A fában fejlődnek, a fából élnek, és ott is bábozódnak. A rovar teljes fejlődési ideje több mint egy év lehet.

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap