Wikipédia

Klamath Törzsek

szövetségileg elismert amerikai indián szervezet
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 14.

A Klamath Törzsek (korábban Oregon klamath indián törzse) a klamath, modok és yahooskin indiánokat magában foglaló, az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya által elismert szervezet. Székhelye az Oregon állambeli Chiloquinban van.

Klamath Agency 1915-ben
A Klamath rezervátum elhelyezkedése
A Klamath rezervátum térképe

A törzsek korábban Dél-Oregonban és Észak-Kaliforniában éltek.

Történet

szerkesztés

A klamath hit szerint a világot az Alkotó hozta létre. A bölcsek hite szerint a keményen dolgozó tagokat tisztelni fogják.

A törzsek túlélését szorgalmasságuk biztosította: a kemény teleken az erőforrásokban gazdagabb időszakban gyűjtögetett élelmet fogyasztották. Március környékén a halak felúsztak a Lost, Sprague és Williamson folyókon. A balinok Sprague folyón való felúszását a Gmok’am’c törzs hagyományain alapulva a C’waam visszatéréseként ünneplik.[1]

A klamath törzseket a lojalitás, család és étel kötötte össze. Élőhelyük a Klamath-mocsár, a Pelikán-öböl és az Agency-tó környékére terjedt ki.

A többi indián néptől eltérően a magántulajdont többre tartották a közösség gazdagságánál. Robert Spencer antropológus szerint az őslakosok hírneve vagyonuktól függött.[2] Floy Pepper történész szerint a vagyonnal kapcsolatos felfogás hasonlósága miatt a többi indián néphez képest könnyebben alkalmazkodtak a fehér telepesekhez.[3]

Kapcsolatfelvétel a fehér telepesekkel

szerkesztés

1826-ban Peter Skene Ogden, a Hudson’s Bay Company szőrmekereskedője volt az első klamath földre lépő fehér bőrű személy. 1832-ben John Work csapdázói naplójukban feljegyezték a térség geotermikus forrásait. Csapata a Crooker-patak mentén állomásozott; naplójuk szerint az őslakosok rájuk támadtak.[4]

1838-ban John James Abert ezredes a csapdázók feljegyzései alapján készítette el a Warner-tavak térségének térképét. John C. Frémont 1843-as felfedezőcsapata nevezte el a Hart-tavat.[4]

Az 1864-es egyezmény

szerkesztés

Az 1864-es egyezmény értelmében az őslakosok 264 ezer négyzetkilométer területről mondtak le a telepesek javára, azonban halászati-vadászati jogaikat megtarthatták, ami később perekhez vezetett.

Az egyezmény értelmében az indiánokat a Klamath rezervátumba költöztették. A klamath és modok törzsek közti nézeteltérés miatt utóbbiak visszaköltöztek Észak-Kaliforniába, de az 1872–1873-as háborúban az amerikai hadsereg legyőzte és visszatelepítette őket.[5] A klamath hivatalhoz az északi pajútok három törzse (klamath, modok és yahooskin) tartozott. Az 1874-ben létrehozott Lake megye (és a később abból leválasztott Klamath megye) esetén a törvényhozás feltüntette a rezervátumot is.

A területre misszionáriusok, telepesek és gazdálkodók érkeztek. Az egyik indián vezető Linus M. Nickerson tiszteletes, a polgárháború káplánja volt, aki vasárnapi iskolát alapított és a fejlesztésekhez anyagilag is hozzájárult.

1870-ben elkezdődött az indiánügyi hivatal létesítményeinek építése és átadták az általuk finanszírozott fűrészüzemet. 1873-tól már magánszemélyeknek is értékesítették a faanyagot. 1881-re bentlakásos iskolát, irodaházat, lakásokat és silókat építettek, valamint az új rendőrségen dolgoztak. 1896-ban a rezervátumon kívül negyedmillió deszkalábnyi fát értékesítettek. A vasút 1911-es kiépítésétől a megye gazdasága hosszú időn át a faiparon alapult.

A rezervátum megnyitásának idején a szakképzések a férfiak és nők körében is népszerűek voltak.

1881-ben Nickerson harmadik éves jelentésében szerepel, hogy megnyílt egy ötven fős bentlakásos iskola, valamint fűrészüzemet, asztalos- és kovácsműhelyet, illetve tíz fős rendőrséget alapítottak. Mindeközben segítséget kért egy kórház megnyitásához, ugyanis az indián doktorok babonái veszélyeztették az emberek életét. Megjegyezte továbbá, hogy az indiánok a rezervátumon kívül is keményen dolgoznak, valamint említést tett a három évtizeddel korábbi szifiliszprobléma megoldásáról. Az állattenyésztés érdekében 300 marhát és húsz tenyészmént kért, valamint megjegyezte, hogy az éghajlat miatt az európai típusú gazdálkodás nehézségekbe ütközhet.[6] Az általa 1884-ben javasolt öntözőrendszert csak 16 évvel később, halálát és egy súlyos szárazságot követően építették ki.[7]

Az őslakosok korábban lovakat tartottak, így a marhatenyésztés feladatát is elfogadták.[8]

Fontos volt a kereskedelem: Nickerson strapabíró szállítójárműveket kért; ugyan a hivatal által biztosított kocsik gyengék voltak, 1881-ben már nyolcvan jármű dolgozott (köztük hét kasza és öt gereblye). 1889 augusztusára már húsz csapat dolgozott a kereskedelemben.

Klamath Termination Act

szerkesztés

Az 1950-es években a klamath törzsek a leggazdagabbak között voltak; tulajdonukban volt a legnagyobb amerikai sárgafenyő-termőterület. Az 1954-es Klamath Termination Act keretében a klamath törzs szövetségi státusza megszűnt.[9] A rendelet az 1953-ban kezdődő folyamat része volt: Arthur Watkins szenátor egyike volt azoknak, akik „felkutatták a nemzetet a megszüntetendő indián törzsekért”.[10] Az 1950-es években 113 törzs szövetségi státuszát szüntették meg.[11]

A klamath törzseket fejlettségük miatt kifejezetten üldözték: önfenntartók voltak, az indiánügyi hivataluk fenntartását teljes egészében az adóbevételekből finanszírozták. Az 1940-es években a törzsek tagjainak tíz százaléka vett igénybe segélyt.[12] Egy közgazdász szerint a klamath törzsek 1918 óta „nem terhelték az adófizetőket”;[13] bevételeiket a faiparnak köszönhetik. Az erdőségek többségét (3401 km2-t) más rezervátumoktól eltérően az 1887-es Allotment Act során nem adták át fehér telepeseknek. A klamath törzseket 1954-ben az ország legfejlettebjei közt tartották számon[14] (1950-ben minden tagjuk erdészeti osztalékban részesült).[15]

A belügyminisztérium miniszterhelyettese szerint a szövetségi státusz megszüntetése kulturálisan is indokolt, mivel az indiánok nagyobbrészt asszimilálódtak: öltözködésük és viselkedésük a telepesekéhez hasonló. 1956-ban mindössze 50%-uk vallotta magát a törzshöz tartozónak.[16]

A Kongresszus az ellenjavallatokat nem vette figyelembe: az 1961-es megszüntetés előtt 1954-ben felmérést végeztek, amely a megszüntetés megvalósíthatóságát „kérdésesnek” nevezte.[17] Az 1957-es jelentés szerint az 1953–1954-es tanévben a diákok 40%-a megbukott, a férfiak kétharmada munkanélküli és a klamath indiánok többsége büntetett előéletű.[18] Továbbá felvetették, hogy ugyan szokásaikat elhagyták, nem alkalmasak a többségi társadalomba való asszimilációra. Az oktatásukra indított programban részt vevők háromnegyede képtelen volt a képzés elvégzésére.[19]

Egy népszerűtlen indián vezető, Wade Crawford 1945-ben maga javasolta csoportjának felszámolását, és ezt javasolta a törzs többi tagjának is. Később nézetei miatt az indiánügyi hivatallal is összetűzésbe került. Az őslakosokat nem kérdezték meg véleményükről; ezt Seldon Kirk, a klamath tanács elnöke is megerősítette.[20]

Amikor a megszüntetésről szavaztak, a törzs tagjainak két választása maradt: a törzs tagjai maradnak vagy kártérítést kapnak;[21] 78%-uk utóbbi mellett döntött.[9] A törzsben maradók az amerikai nemzeti bank alapjának tagjai lettek.[22]

A megszüntetés más törzseket is érintett.[23] 1965-ben a rezervátummal kapcsolatban meghallgatásokat tartottak, de ezekről több érintettet (például az oklahomai modokokat) kizártak.[24]

Klamath Restoration Act

szerkesztés

1978. május 15-én más törzsek mellett a modokok szövetségi státuszát is visszaállították.[25] 1986-ban a klamath törzsek önálló státuszt kaptak; ugyan területeiket nem kapták vissza, de bevételi forrásaikat igen.[26]

Rezervátum

szerkesztés

A Klamath rezervátum tizenkettő Klamath megyei,[27] főleg Chiloquin és Klamath Falls környéki, összesen 1248 km2-nyi területből áll. Más törzsek tendenciájához[28] hasonlóan kevesen maradtak a rezervátumban: 2020. évi népszámláláskor huszonöten éltek a rezervátumban, köztük tizenheten indiánok.[29]

Vízjogok

szerkesztés
 
Demonstráció a gátak felszámolásáért

2001-ben az indiánok, gazdálkodók és halászok közti vita országos hír lett. A 2005 óta egyeztetés alatt álló vízügyi egyezményt 2010 februárjában fogadták el; a törzsek a lazacmennyiség növelése érdekében a folyó felső részein épített gátak elbontását követelték. Az 1864-es egyezmény érdekében az indiánok 8100 km2-en halászati-vadászati jogot kaptak.[30]

1954-ben visszavonták a törzsek szövetségi státuszát, de halászati jogaikat nem.[31] Kalifornia és Oregon államok, valamint helyi gazdálkodók is keresetet nyújtottak be a vízjogok miatt, de 2002-ben Owen M. Panner kerületi bíró úgy döntött, hogy az őslakosok vízjogait az 1975-ös United States vs. Adair ügy biztosítja.[32]

Népesség

szerkesztés

A törzseknek több mint 5700 tagja van.[33] A rezervátum 1954-es felszámolását követően sok terület külső személyek tulajdonába került, de ezek tulajdonjogát később visszaállították.

Gazdaság

szerkesztés

A Kla-Mo-Ya kaszinó 1997-ben nyílt meg egy 16 hektáros területen.[34]

Közigazgatás

szerkesztés

A törzsi tanács tagjait három évre választják.[35]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Sacred Ceremony for the People’s Existence (angol nyelven). Klamath Törzsek, 2019. [2020. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  2. ↑ Jay Miller, Robert F. Spencer, Jesse D. Jennings (1977). „The Native Americans: Ethnology and Backgrounds of the North American Indians” (angol nyelven). Ethnohistor 24 (3), 307. o. DOI:10.2307/481724. ISSN 0014-1801. JSTOR 481724. 
  3. ↑ Floyd Pepper: Oregon Indian Treaties and the Law. (angolul) Portland (Oregon): (kiadó nélkül). 1989. 63. o.  
  4. ↑ a b Norma Lund: Local History (angol nyelven). Lake County Museum. [2007. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  5. ↑ Our History (angol nyelven). Klamath Törzsek. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  6. ↑ Annual Report of the Commissioner of Indian Affairs to the Secretary of the Interior. (angolul) Washington (főváros): U.S. Government Printing Office. 1881. Hozzáférés: 2024. január 13.  
  7. ↑ Robert H. Ruby – John Arthur Brown: Indians of the Pacific Northwest: A History. (angolul) Norman (Oklahoma): University of Oklahoma Press. 1981. ISBN 9780806121130 Hozzáférés: 2024. január 13.  
  8. ↑ Congressional Serial Set. (angolul) Washington (főváros): Government Printing Office. 1886. Hozzáférés: 2024. január 13.  
  9. ↑ a b Klamath Termination (angol nyelven). Indigenous Foundations. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  10. ↑ The Termination Era (angol nyelven). Native American Net Roots. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  11. ↑ One Hundred Million Acres (angol nyelven). Kirkus Reviews. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  12. ↑ Donald L. Fixico: Termination and Relocation – Federal Indian Policy, 1945–1960. (angolul) Albuquerque: University of New Mexico Press. 1969. 16. o.  
  13. ↑ William Thomas Trulove: The Economic Impact of Federal Indian Policy: Incentives and Response of the Klamath Indians [szakdolgozat]. (angolul) Eugene (Oregon): Oregoni Egyetem. 1971. 16. o.  
  14. ↑ US Congress 1954a: 203–204. o.
  15. ↑ Stanford Research Institute: Preliminary Planning for Termination of Federal Control over the Klamath Indian Tribe. (angolul) Melno Park (Kalifornia): Stanford Research Institute. 1956. 29. o.  
  16. ↑ Stanford Research Institute, i. m. 124. o.. o.
  17. ↑ Task Force Ten: Terminated and Non federally recognized Indians – Final Report to the American Indian Policy Review Commission. (angolul) Washington (főváros): Government Printing Office. 1976. 44. o.  
  18. ↑ US Congress, 1957a: 56–59. o.
  19. ↑ Zakoji Hiroto: Termination and the Klamath Indian Education Program, 1955–61. (angolul) Salem (Oregon): State Department of Education. 1961. 35. o.  
  20. ↑ Task Force Ten, i. m. 45. o.
  21. ↑ Charles Wilkinson: Blood Struggle: The Rise of Modern Indian Nations. (angolul) New York: W. W. Norton & Company. 2005.  
  22. ↑ Susan Hood (1972). „Termination of the Klamath Indian Tribe of Oregon” (angol nyelven). Ethnohistory 19 (4), 379–392. o. DOI:10.2307/481441. JSTOR 481441. 
  23. ↑ 25 U.S. Code § 564a (angol nyelven). Cornell Law School. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  24. ↑ Disposition of Klamath and Modoc Judgment Funds (angol nyelven). U.S. Government Printing Office, 1965. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  25. ↑ Public Law 95–281 (angol nyelven). Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, 1978. május 15. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  26. ↑ Termination (angol nyelven). Oregon History Project. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  27. ↑ 20 Ind. Cl. Comm. 522 (angol nyelven). Indian Claims Commission. [2010. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  28. ↑ U.S. Society > Native Americans (angol nyelven). U.S. Diplomatic Mission to Germany. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  29. ↑ P1: Race (angol nyelven). Népszámlálási Hivatal. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  30. ↑ Treaty with the Klamath etc., 1864. In Charles J. Kappler: Indian Affairs: Laws and Treaties. (angolul) Washington (főváros): Government Printing Office. 1904. 865–868. o. arch Hozzáférés: 2024. január 14.  
  31. ↑ Klamath Tribes’ Water Rights (angol nyelven). Klamath Törzsek. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 14.)
  32. ↑ Judge affirms Klamath Tribes’ water right of time immemorial (angol nyelven). US Water News, 2002. március. [2009. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 13.)
  33. ↑ Culture & Heritage (angol nyelven). Klamath Törzsek. (Hozzáférés: 2024. január 14.)
  34. ↑ Robert H. Ruby – John A. Brown – Cary C. Collins: A Guide to the Indian Tribes of the Pacific Northwest. (angolul) Norman (Oklahoma): University of Oklahoma Press. 2013. ISBN 978-0-8061-8950-5 Hozzáférés: 2024. január 14.  
  35. ↑ Tribal Council (angol nyelven). Klamath Törzsek. (Hozzáférés: 2024. január 12.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Klamath Tribes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Klamath témájú médiaállományokat.
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Modoc témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Klamath_Törzsek&oldid=27519098”