Kolbenschlag Béla

(1865–1934) magyar jogász, politikus, főispán
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Dr. Kolbenschlag Béla Pál (Lengyeltóti, Somogy vármegye, 1865. január 22.Budapest, 1934. május 24.) Zala vármegye főispánja, jogász, a Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa.

dr. Kolbenschlag Béla
Született1865. január 22.
Lengyeltóti, Somogy vármegye
Elhunyt1934. május 24. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
FoglalkozásaZala vármegye főispánja
TisztségeZala vármegye főispánja (1922. március 2. – 1922. december 19.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1891, jogtudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
SablonWikidataSegítség

Egy római katolikus polgári családban született.[2] Apja Kolbenschlag József (18191888), pusztaberényi uradalmi kasznár,[3] anyja Czehetner Augusztina volt. Középiskolái tanulmányai befejezése után Budapesten jogot hallgatott, majd Zala vármegyei tisztviselő lett. 1893. március 19. és 1895. december 17. között a pacsai járás szolgabírája lett. Ezután a csáktornyai járás főszolgabírájává választotta, hivatal, amelyet 1895. december 17-étől 1907. december 16-áig töltött be. 1907. december 16. és 1917. május 14. között Zala vármegye főjegyzőjeként tevékenykedett. 1917. május 14-étől 1922. március 2-áig Zala vármegye alispánja volt. Ebben a minőségében (eltekintve a forradalmak alatti hivatalvesztésél), 1922-ig állt a megyei közigazgatás élén.

A Tanácsköztársaság 1919. augusztus eleji bukása után a helyi Zalamegyei hatalomváltás egy gyors katonai akció segítségével zajlott le. Augusztus 3-án a szegedi ellenforradalmi kormány fennhatósága alatt álló páncélvonat gördült be a zalaegerszegi állomásra, amelyről egy székely hadosztály katonái ugráltak le. Lefegyverezték a vörös alakulatokat és visszaállították a régi közigazgatást, amelynek irányítását ismét Kolbenschlag Béla alispán vette kézbe. A szorgalmas és jó hírnévvel rendelkező Kolbenschlag Bélát 1921. június és 1922. március 2. között főispáni teendőkkel is megbízott alispánná nevezték ki.[4] 1922. március 2-án pedig tényleges Zala vármegyei főispán lett; a Pehm József zalaegerszegi plébános által vezetett kereszténypárt zalai befolyását a Bethlen-kormány is elismerte, ennek legmeggyőzőbb bizonyítékát a főispáni kinevezések adták. Felsőpataki Bosnyák Géza 1918. decemberi lemondása után e tisztség sokáig betöltetlen maradt, amíg végül a kormány az addigi alispánt, Kolbenschlag Bélát nevezte ki főispánnak, 1922. március 2-án, aki Eitner Zsigmond kormánybiztos-főispán 1921. júniusi távozása óta amúgy is főispáni hatáskörrel rendelkezett.[5] 1922. december 19-én saját kérésére, nyugdíjba vonulása okán felmentették. Utolsó éveit Budapesten és Balatonfüreden töltötte.[6] Kedves barátságot ápolt a szintén legitimista dr. boldogfai Farkas Tiborral, akit több ízben támogatott országgyűlési választásán.

1934. május 24-én hajnali 4 órakor elhunyt a budapesti Korányi klinikán hunyt el.[7] Halálakor az újságban azt írtak róla, hogy "Kolbenschlag Béla a békeidők egyik legkitűnőbb és közszeretetben álló közigazgatási vezetője, aki majdnem negyven évet töltött Zala megye szolgálatában, mint Zala megye alispánja, később mint főispánja."[8]


előző alispán
iszkázi
Árvay Lajos

Zala vármegye alispánja

1917. május 14.1922. március 2.

következő alispán
bődi
Bődy Zoltán


Elődje:
Eiteritzi Eitner Zsigmond
Utódja:
dr. nyírlaki Tarányi Ferenc