Korányi Imre
Korányi Imre (Máramarossziget, 1896. január 18. – Budapest, 1989. január 28.[3]) mérnök, statikus, számos híd tervezője.
| Korányi Imre | |
 | |
| Született | 1896. január 18. Máramarossziget |
| Elhunyt | 1989. január 28. (93 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Fóthy Krisztina (h. 1933–1989) |
| Foglalkozása | hídépítő mérnök, statikus |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1917) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1955) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (47/1-2-9)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete, munkássága
szerkesztés
Dr. Korányi Gyula[4] ügyvéd, tiszti alügyész és Kovássy Ilona gyermekeként született. A József Nádor Műegyetemen végzett mérnökként 1917-ben, ahol utána a Kossalka János vezette hídépítéstani tanszéken tanársegéd, majd adjunktus lett.
1926-ban került a Magyar Királyi Államvasutakhoz, mint a Hídosztály főmérnöke, a MÁV-nál később műszaki tanácsosi, illetve főtanácsosi rangot kapott. 1928-ban az Újpesti vasúti híd megerősítési munkáit vezette, a második világháborúban lebombázott hídszerkezet újjáépítésére tervet készített, de ehelyett gazdasági okból félállandó jellegű híd épült. Korányi emellett számos, a világháborúban elpusztított nagy folyami vasúti híd újjáépítését és helyreállítását irányította. Ő vezette többek között 1941-ben a szolnoki vasúti Tisza-híd, 1947-ben Budapesten a dunai Összekötő vasúti híd, 1949-ben pedig a bajai közúti-vasúti híd (ma Türr István híd) tervezési munkáit.
A műegyetemei I. hídépítéstani tanszék vezetésére 1947-ben kapott felkérést. Tanszékvezető professzorként a hídépítés és acélszerkezetek problémáival, a tartószerkezetek statikájával és kinematikájával, illetve stabilitás- és méretezési elmélettel foglalkozott, ekkor jelentek meg szakkönyvei. Ebben az időszakban, 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1956-os forradalom során a Műszaki Egyetem forradalmi bizottságának tagjává választották. Az egyetemen 1959-ig, politikai okokból történt nyugdíjazásáig tanított.
Nyugdíjazása után szaktudását az Uvaterv hídépítési osztályának szakértőjeként hasznosította. Az Uvaterv szakértőjeként tagja volt az új Erzsébet híd építését tervező és irányító bizottságnak. 1975-ben vonult végleg nyugdíjba.
1933. június 17-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Fóthy Krisztina Erzsébet Máriával, Feigl Dénes és Pintér Mária lányával.[5]
Szakmai művei
szerkesztés- Tartók sztatikája I–II., Budapest, 1953–1955
- Acélszerkezetek, Budapest, 1960
- Stabilitási kérdések a mérnöki gyakorlatban, Budapest, 1965
Emlékezete
szerkesztésMellszobrát születésének 110. évfordulóján, 2006-ban avatták fel a Műegyetem szoborparkjában.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Gyászjelentése (1989). (Hozzáférés: 2019. október 24.)
- ↑ Korányi Gyula gyászjelentése (1910). (Hozzáférés: 2019. október 24.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 654/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
Források
szerkesztés- Ki kicsoda?: Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Hermann Péter. Budapest: Kossuth. 1981. 378. o. ISBN 963-091-832-3
- Felavatták Korányi professzor szobrát a Műegyetemen (magyar nyelven) (html). www.mernokujsag.hu. (Hozzáférés: 2010. december 29.)[halott link]