Korompay Emánuel Aladár
Korompay Emánuel Aladár (Budapest, 1890. március 23.[1] – Harkov, 1940 tavasza) magyar, majd lengyel katona, a lengyel hungarológia egyik magyar úttörője, az első magyar–lengyel szótár szerkesztője. A Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszékének magyar lektora, aki a lengyel hadsereg tartalékos századosaként részt vett a második világháborúban, ahol szovjet hadifogságba esett, és a sok ezer lengyel tiszt életét kioltó katyńi vérengzés magyar áldozata lett.
| Korompay Emánuel Aladár | |
 | |
| Született | 1890. március 23. Budapest |
| Meghalt | 1940 Harkov |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Ország | Lengyelország |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái | első világháború |
| Halál oka | golyó általi halál |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Civilben | diplomata, egyetemi lektor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Korompay Emánuel Aladár témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésBudapesten született Korompay Lipót Márton szinnai születésű bádogos és a budapesti születésű Juhász Emma római katolikus szülők gyermekeként, 1890. április 8-án keresztelték meg. A Református Főgimnáziumban érettségizett, a Budapesti Tudományegyetemen filozófiából szerzett diplomát. Szolgált az első világháború galíciai frontján, majd önként jelentkezett a lengyel Józef Piłsudski Vörös Hadsereg ellen harcoló csapataiba. Lengyel nőt vett feleségül, és kettős állampolgár lett. Bevonulása előtt, 1930-tól a Varsói Egyetem magyar lektora volt, halála előtt három évvel az első lengyel–magyar szótár szerkesztője. A magyar követségen kultúrtanácsosi posztot is betöltött. 1939-ben mozgósították és a keleti fronton szovjet hadifogságba esett.
A sztarobelszki fogolytáborba került, a következő év tavaszán kivégezték; a katyńi vérengzés áldozata lett. Holttestét azonban a lengyel tisztek egy részének exhumálása során sem tudták azonosítani.
A második világháborút családjából csak legidősebb lánya, Ilona élte túl. Márta nevű leánya életét 1939 szeptemberében, Varsóban német bomba oltotta ki, Elżbieta 1943-ban a Gestapo fogságában kegyetlen kínvallatások után öngyilkos lett, felesége, Mieczysława koncentrációs táborban vesztette életét.
Emlékezete
szerkesztés
A család utolsó, varsói lakhelyének és a Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszékének falain Korompay Emánuel emlékét táblák őrzik.[2] A katyńi vérengzés 70. évfordulója kapcsán Łódźban, Csongrád megye lengyel testvérmegyéjének székhelyén, magyar kezdeményezésre emléktáblát állítottak a mészárlás két magyar származású áldozata, Korompay Emanuel Aladár és Oskar Rudolf Kuehnel emlékére.[3] 2011. április 8-án avatták fel Budapest III. kerületében a katinyi mártírok emlékművét, aminek közelében két tölgyfát ültettek, emléktáblával – az egyiket az ő emlékére.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A budapest-belvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 80/1890. folyószám.
- ↑ Engelmayer Ákos: Magyarok és Katyń (magyar nyelven) (pdf). nyeomszsz.org. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.)
- ↑ Emléktábla a katyni mészárlás magyar származású áldozatainak (magyar nyelven). mult-kor.hu, 2010. június 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.)
- ↑ Felavatták a katinyi mártírok emlékművét (magyar nyelven). Budapest Főváros Önkormányzatának közleménye, 2011. április 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.)
Források
szerkesztés- Korompay Emánuel Aladár önszántából lengyel (magyar, lengyel, angol nyelven). Magyar Varsó. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.)
- Schweitzer András: Magyarok és a katyni mészárlás (magyar nyelven). mazsihisz.hu. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.)
További információk
szerkesztés
- Korompay Emánuel Aladár életéről emlékezés (lengyel nyelven). youtube.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 2.) (magyar feliratos)
