Kossuth Lajos utca (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca (románul: Strada Călărașilor) a Rózsák tere (Főtér) északi sarkából indul északnyugati irányba, és egészen az Unirii-negyedig, a Maros túlpartjáig halad. Legelőször a 16. század közepén említik. A 19–20. század fordulóján főleg zsidó családok lakták, a legtöbb ház földszintjén üzlet, kereskedés volt. A második világháború során sok épület tulajdonos nélkül maradt és az állam tulajdonába került.
| Kossuth Lajos utca (Strada Călărașilor) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Marosvásárhely |
| Városrész | Belváros |
| Létrejötte | 16. század |
| Földrajzi adatok | |
| Hossza | 1,6 km |
| Távolság a központtól | 0,1 km |
| Elhelyezkedése | |
 Kossuth Lajos utca
Pozíció Marosvásárhely térképén
| |
 é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 24° 33′ 27″46.549500°N 24.557600°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 58″, k. h. 24° 33′ 27″46.549500°N 24.557600°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kossuth Lajos utca témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésLegelső említése 1553-ból származik. Neve több évszázadon keresztül Szentkirály utca, ugyanis ez az út vezetett a Maros jobb partján fekvő Marosszentkirály felé; hasonló okból a város északnyugati fertályát is Szentkirály-negyednek nevezték. Kezdetben a Hídvég utcát (a jelenlegi Str. Podeni) is hozzáértették. 1562-ben Szent-Király utza, 1594-ben platea Zenth Kiraly vcza, 1758-ban Sz. Királlyi uttza. Nevezték Nagyszentkirály-utcának is, hogy megkülönböztessék a Kisszentkirály, a jelenlegi Arany János utcától.[1]
Vásárok alkalmából a Szentkirály utca Főtér felőli végén gabonapiac és szénpiac volt, és itt álltak a bérkocsisok is.[2]
1893-ban vette fel a Kossuth Lajos nevet. A 19–20. század fordulóján főleg zsidó családok lakták, a legtöbb ház földszintjén üzlet, kereskedés volt. A román hatalomátvétel után, 1920-ban átnevezték Strada Călărașilor-ra (lovaskatonák, huszárok utcája). 1941-ben újból Kossuth, majd megint Călărașilor. A második világháború során sok épület tulajdonos nélkül maradt; ezek az állam tulajdonába kerültek, és bérlőknek adták ki őket.[1][3]
A Maros-híd
szerkesztésA Maros fölött átívelő, egykoron Rákóczi nevét viselő híd a Kossuth utca szerves része. Mai kinézetét 1980-ban nyerte el.
Kezdetben csak gázlókon, alacsony vízállásnál volt lehetséges a Maroson való átjutás. 1599-ben Borsos Tamás a folyón átívelő híd építését javasolta, hogy a falvak népe nagy vízállás idején is eljuthasson a városba, a vásárokra. Ez 1603-ban készült el, és Vámos-hídnak is nevezték, ugyanis az átkeléshez vámot kellett fizetni. A hidat 1821-ben árvíz vitte el, de még ugyanabban az évben Bodor Péter egy új cölöphidat épített, mely közel egy évszázadig kitartott.[4]
1910–1911 között felépítették a vasrácsos szerkezetű, nagy teherbírású II. Rákóczi Ferenc-hidat. A második világháború végén a visszavonuló csapatok megrongálták. 1958-ban betonhidat építettek, azonban alacsony ívelése gátolta a víz gyors lefolyását áradások idején. A jelenlegi Maros-hidat 1979–1980 között építették.[4]
Leírása
szerkesztésDélkelet–északnyugati irányú, 1,6 kilométer hosszú, kétirányú utca. Az alábbi listában a házszámok a jelenlegi számozást jelölik.
Délnyugati házsor
szerkesztés- 1. Lábas-ház. Eredetileg a 15. századból származik; 1732–1905 között itt működött a Római Katolikus Teológiai Líceum. 1873-ban egy nagy tűzvész után újjáépítették, földszinti árkádjait befalazták, és még egy emelettel bővítették. Az 1983–1985-ös felújítás során visszaállították az eredeti barokk homlokzatot és a földszinti árkádokat.[5]
- 11. A Román Beruházási Bank (BRD) épülete, 1990–1994 között épült.[5]
- Petőfi Sándor-szobor, a Kossuth és az Arany János utca kereszteződésében levő kis parkban. Ezen a helyen állt 1919-ig a Rákóczi-mellszobor. A Petőfi-szobor Hunyadi László alkotása, 2000-ben leplezték le.[6]
- Holokauszt-emlékmű, a Kossuth, Jókai (Rozelor) és Malom (Morii) utcák kereszteződésénél található kis téren. Izsák Márton munkája, már 1947-ben elkészült, de csak 2003-ban állították fel. Az 1944-ben elhurcolt 7500 zsidónak állít emléket.[6]
- 105. Autósiskola épülete, 1905–1906-ban épült elemi iskolának, szecessziós stílusban. 1977-ben átalakították.[4]
- 107. Egykori tüzérlaktanya. Az utca erről az épületről kapta román nevét (călăraș = lovaskatona, tüzér, huszár).[4]
- Maros-híd.
Északkeleti házsor
szerkesztés- A Kossuth és Szentgyörgy utcák sarkán áll a Köpeczi–Teleki-ház, a város legrégibb fennmaradt lakóháza. 1554-ben építtette Köpeczi Nagy Tamás, a 18. században a Telekiek tulajdona volt, akik többször átépíttették. A 19. században kaszinóként, a 20. században banképületként is szolgált.[6]
- 10. Bodola-ház, a 19. század végén épült, 1901–1902 között szecessziós stílusban átalakították, így ez lett a város egyik első szecessziós épülete.[3] Homlokzatán emléktábla van, melyet Marosvásárhely mártírvárossá nyilvánításának alkalmából állítottak.[5]
- 12. Krausz-ház, cukorka- és csokoládégyár működött itt, az államosítás után raktárnak használták.[7]
- 14. A Fehér ló fogadó egykori épülete. Homlokzatán tábla jelzi, hogy 1866-ban itt szállt meg Mihai Eminescu.[6]
- 28. Business Center, az 1990-es évek második felében épült modern irodaház,[5] jelenleg kormányhivatal.
- 34. Knöpfler-ház. A 18. század második felében épült barokk díszítésű ház, 1860-ban vásárolta meg Knöpfler Vilmos orvos. Nagy telkén botanikus kertet létesített (a város első ilyen intézményét), és egy utcát is nyitott, mely később az ő nevét viselte. A román hatalomátvétel után az utca új neve Strada Brăilei, a botanikus kertet felparcellázták és beépítették.[8]
- 44. Szilágyi-ház, Szilágyi Sándor orvos, zenész, fényképész háza, 1909-ben nyerte el mai, szecessziós formáját.[3]
- 52. Csiszár-ház. A 19. század elején épült barokk stílusban, közel egy évszázad múltán került a Csiszár család birtokába, utolsó tulajdonosa Csiszár Ádám volt. A Csiszárok fontos szerepet töltöttek be a város életében, szűcsműhelyüket 1656-ban alapították.[9]
- 58. Izmail-ház, gazdagon díszített szecessziós épület.[10]
- 92. A Műmalom. 1935-ben épült egy régebbi, gázmotorral működő malom helyén, napi 60 tonna búza megőrlésére képes.[11]
- 106. Bürger-ház, ismertebb nevén Aranykakas. A 19. század végén építtette Bürger Albert nagytőkés, a város legbefolyásosabb polgára, mint saját lakóházat. Az épületet 1948-ban államosították, az 1970-es évektől itt működött az Aranykakas vendéglő. A 21. század elején elhagyták, állapota leromlott.[12]
- Maros-híd.
- 108. Mezőgazdasági gimnázium. Az épületet Kós Károly tervezte az 1942-ben alapított marosvásárhelyi mezőgazdasági középiskola számára, első szárnyát 1950-ben adták át, a teljes épületegyüttes 1960-ban készült el. 2004-ben felvette Traian Săvulescu botanikus nevét.[13] Korábban ezen a helyen állt a Nepomuki Szent János-kápolna.[14]
- 112–114. Az 1949-ben létesült Electromureș fémipari vállalat épületei. A 20. század második felében nemzetközi hírnevű, elektrotechnikai cikkekre szakosodott gyár működött itt.[4]
- 126. Csatornaház, díszes, tornyos épület a Maros partján, mely a vízművek karbantartó műhelyeként szolgált. 1910-ben építették szecessziós stílusban, tervezője Radó Sándor volt.[15]
Műemlékek
szerkesztésA Kossuth Lajos utca felső (Főtér felőli) részét műemlék épületegyüttesként tartják nyilván; ezen kívül két egyéni épület is műemlék.[16]
| Házszám | Kép | Megnevezés | Építés dátuma | Műemlék kódja |
|---|---|---|---|---|
| 1–7, 2–52 |  |
Kossuth Lajos utca része | 18–20. század | MS-II-a-A-15461 |
| 52 |  |
Csiszár-ház | 19. század | MS-II-m-B-15488 |
| 106 |  |
Bürger-ház | 19. század | MS-II-m-B-15542 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Vigh Károly. Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 200–201. o. (1996). ISBN 9789739755443
- ↑ Keresztes Gyula. Vásárhelyen vásár tartatik. Bukarest: Kriterion, 46–47. o. (1996). ISBN 9732604565
- ↑ a b c Egyéni sorsok a Kossuth utca házainak falai mögött. Központ, 2017. május 12. [2018. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ a b c d e Fodor 76–77. o.
- ↑ a b c d Fodor 27–28. o.
- ↑ a b c d Balás 64–66. o.
- ↑ Keresztes 100. o.
- ↑ Keresztes 97–98. o.
- ↑ Keresztes 85–86. o.
- ↑ Kossuth Lajos utca épületei. Virtuális Marosvásárhely. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Fodor 68. o.
- ↑ Bürger Albert és aranykakasos háza. Liget, 2017. augusztus 31. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Istoric. Colegiul Agricol Traian Săvulescu. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Keresztes 29. o.
- ↑ Megmentenék a szecessziós jellegű csatornaházat. Székelyhon, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
szerkesztés- ↑ Balás: Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272
- ↑ Fodor: Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress (1996). ISBN 9739687512
- ↑ Keresztes: Keresztes Gyula. Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely: Difprescar (1998). ISBN 9739866905
További információk
szerkesztés- Benkő Károly. Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben. Marosvásárhely: Mentor, 31–32. o. (2001). ISBN 9735990105
- Kossuth Lajos a marosvásárhelyiek emlékezetében. Élő Székelyföld, 2016. február 7. [2018. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- Néhány percig volt Kossuth Lajos utca Marosvásárhelyen. Székelyhon, 2012. november 14. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
- Már nem biztonságos a harmincéves Maros-híd. Székelyhon, 2014. április 8. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
.svg){kind=small}