Kováts Mihály (katona)

Fabriczi Kováts Mihály (Karcag, 1724 – Charleston, Dél-Karolina, 1779. május 11.) magyar katonai parancsnok és nemes, az amerikai függetlenségi háborúban huszárezredes. Lengyel barátjával, Kazimierz Pulaskival együtt az „amerikai lovasság atyjának” nevezik. Charleston ostrománál súlyosan megsérült, miközben lengyel társával támadást indított a brit egységek ellen. Pár percen belül belehalt a sérüléseibe.

Kováts Mihály
Született	1724 Karcag
Elhunyt	1779. május 11. (54-55 évesen) Charleston, Dél-Karolina
Neme	Férfi
Állampolgársága	magyar amerikai
Foglalkozása	fegyveres erők tagja
Tisztsége	Huszárezredes
Kitüntetései	Pour le Mérite
Halál oka	Lőtt seb
Sírhelye	Charleston
A Wikimédia Commons tartalmaz Kováts Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Nagykunsági köznemes családból származott. Az osztrák örökösödési háborúban a jászkun huszárezred zászlósa. 1746-ban porosz szolgálatba szegődött. 1752-ben zászlós és 1757-ben másodhadnagy. A hétéves háborúban az osztrákok ellen harcolt. 1761-ben kilépett a porosz hadseregből és Magyarországon keresztül Lengyelországba akart távozni. Mielőtt azonban átlépte a határt, az osztrákok elfogták és Bécsbe szállították. Mária Terézia szabadon bocsátotta és őrnaggyá nevezte ki. 1773-tól 1775-ig Szászországban élt, ahol ismét érintkezésbe lépett lengyel emigránsokkal, elsősorban Kazimierz Pułaski (Pułaski Kázmér) gróffal. 1776 augusztusában Olasz- és Franciaországba távozott, 1777. január 13-án Franciaországból latin nyelvű levelet írt Benjamin Franklinnek. Amerikába távozott, 1777 tavaszán érkezett Bostonba. Jelentkezett az amerikai hadseregbe, fogadta őt George Washington tábornok is, és 1778-ban az amerikai kongresszus javaslata nyomán a Pulaski-légió kiképzőtisztjének nevezte ki. Kováts készítette el az amerikai lovasság első szabályzatát. Előbb New Jersey északnyugati részén harcolt az angolok és az általuk felbiztatott indiánok ellen, majd Karolinába vezényelték Lincoln tábornok támogatására. Charleston ostrománál esett el, ahol szobrot is állítottak neki.

Az 1779-es charlestoni ütközet

A Pułaski-légió pár száz emberből álló szabadcsapat volt, amelynek lovassága és gyalogsága is volt. A kontinentális kongresszus 1779. február 2-án adott ki egy rendeletet, melyben elrendelték, a légió vonuljon délre Karolina államba, ahol Charleston védelménél szükség lesz rájuk. Még két hónap eltelt, mire a légió elindulhatott, az alakulat ekkor már csak mintegy 160 fő katonából állt. A légiónak kicsinysége ellenére lovassága miatt jó híre volt. A légió vezetője, Pułaski bátor, vitéz katona hírében állt, Kováts Mihály ezredesnek pedig a lovasság megalakítása és kiképzése körül voltak jelentős érdemei.

Charleston ekkor egy 14 ezer lakosú város volt mintegy 1400 házzal, a város az Ashley és Cooper folyók összefolyásánál levő háromszögben épült. Mire a Pułaski-légió odaért, a városban már tudták, hogy az angolok Prevost tábornok vezetésével hamarosan támadást indítanak a város ellen. A hír hallatán, hogy közelednek az angol csapatok, a városban védelmi munkálatokat kezdtek meg. Sáncokat ástak, s a város körüli néhány új erődítményt új ágyúkkal szerelték fel, a biztonság kedvéért még a külvárosok szép házait is felgyújtották, hogy nehezebb legyen az ellenség előbbre jutása.

1779. május 8-án a légió lovassága ért a városba, május 11-én érkezett meg a gyalogság. Igyekeztek megelőzni az angolok jöttét. A város vezetése sem gondolta, hogy rövidesen, már 1779. május 11-én megérkeznek az angolok az Ashley folyó nyugati oldalára, közben Moultrie tábornok hatszáz főből álló serege, egy nagyobb egység maradványa is megérkezett. Hatalmas túlerővel állt szemben a Pułaski-légió. Ráadásul már nem volt érkezésük a folyó túlsó oldalán horgonyzó amerikai hajókat és kompokat eltávolítani vagy felgyújtani, így ez is az angolok kezére került. A kompokon vagy 900 főnyi lovasság és gyalogság kelt át, a város vezetése megadta a Pułaski-légiónak az engedélyt az ellenállás megkísérlésére.

Pułaski a gyalogságot elrejtette és azt a parancsot adta, hogy ne mozduljanak, amíg jelt nem ad. A lovasság támadt élén a vitéz Pułaski tábornokkal, erre a gyalogosok is úgy fellelkesedtek, hogy meg sem várva a parancsot harcba indultak, s így a légió két egysége szinte akadályozta egymást a harcban. Az angoloknál 45 dragonyosból álló szakasz ment elől, élükön a híres Tawes kapitánnyal, utánuk egy lovascsapat Moncrief kapitány által vezetve, őket követte 400 skót Highlander-gyalogos Gardner őrnagy vezetése alatt, majd következtek az indiánok, végül egy újabb lovascsapat zárta le a sort. Az angolok hamar szétszórták a Pułaski-légiót. Kováts ezredes, aki Pułaski oldalán harcolt, lövést kapott, megsebesült, még a lován ült, amikor a kis sereg meghátrált, de erejét elveszítve lezuhant a rohanó lóról.

Az angol csapat birtokba véve a területet, Kováts Mihály ezredest is már holtan találta, az angolok ott temették el, ahol találták. Joseph Johnson charlestoni orvos, aki az ütközet idején még fiatal gyerek volt, pontosan meg tudta jelölni azt a helyet, ahol Kováts Mihály ezredes elesett, John Margart birtokán, a későbbi Huger Street sarkán. Joseph Johnson elsőnek írta meg 1850-ben megjelent könyvében, hogy Kováts Mihály ezredes magyar ember volt, aki Nagy Frigyes seregében szolgált. Idézi Vasváry Ödön szó szerint a Johnson által írtakat: „He was an officer of great merit and experience”, magyarul: Nagy érdemekkel és tapasztalatokkal rendelkező tiszt volt.

Nem érdektelen megemlíteni, hogy Kováts Mihály halálát, majd egy későbbi ütközetben Pułaski halálát is abban az időben az angolok birtokában levő először alkalmazott hátultöltő puska okozta. Ezzel a puskával percenként négy célzott lövést lehetett leadni, ugyanekkor még az amerikaiak a nehézkesebben kezelhető elöltő muskétákat használták az amerikai függetlenségi háborúban.

Az 1779. május 11-i ütközet után egy évig az angolok nem foglalták el Charlestont.

Források

• Kováts Mihály (magyar nyelven). Magyar Életrajzi Lexikon. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
• Colonel Commandant Michael Kovats de Fabricy of the Pulaski Legion (angol nyelven). americanhungarianfederation.org. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
• Vasváry Ödön: Kováts Mihály és Washington találkozása. In: Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged : Somogyi Könyvtár, 1988. 102-103 p. ISBN 963 7581 69 3
• Vasváry Ödön: Hogy halt meg Kováts Mihály, washingtoni ezredes? In: Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged : Somogyi Könyvtár, 1988. 103-107. p. ISBN 963 7581 69 3

További információk

• Eszenyi László: Híven mindhalálig. Az Amerikai Függetlenségi Háború magyar hősének, Fabricy Kováts Mihály huszárezredesnek élete és hősi halála; Amerikai Magyar Református Egyesület, Washington, 1975 (Hungaria Americana)
• Fabricy Kováts Mihály almanach; összeáll., sajtó alá rend. Szentmiklósy Éles Géza; Clevelandi Kováts Emlékbizottság, Cleveland, 1979
• Póka-Pivny Aladár–Zachar József: Az amerikai függetlenségi háború magyar hőse. Kováts Mihály ezredes élete 1724–1779; Zrínyi, Bp., 1982
• Kováts Mihály emlékezete; összeáll. Elek György; Önkormányzat, Karcag, 2009
• Kováts Mihály életének kutatója, Póka-Pivny Aladár (1881–1976); összeáll. Elek György; Kovács Mihály Baráti Társaság Egyesület, Karcag, 2016
• Pintér Zoltán Árpád: Fabriczy Kováts Mihály. Egy magyar huszártiszt két kontinensen / Michael Fabriczy Kováts. A Hungarian hussar officer on two continents; Zrínyi, Bp., 2021