Krizsovánszky Szidónia

(1944–2014) erdélyi magyar színész, filmrendező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 14.

Krizsovánszky Szidónia (Kisiklód, 1944. június 14.Sepsiszentgyörgy, 2014. december 9.) színésznő.

Krizsovánszky Szidónia
Született1944. június 14.
Kisiklód
Elhunyt2014. december 9. (70 évesen)
Sepsiszentgyörgy
Állampolgárságaromán
HázastársaMárkó Imre
GyermekeiMárkó Eszter
SzüleiNagy Olga
Foglalkozása
IskoláiSzentgyörgyi István Színművészeti Főiskola (–1965)

SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

1944. június 14-én született Kisiklódon, Krizsovánszky László református lelkipásztor és Nagy Olga néprajzkutató és író lányaként. 1965-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, majd négy évig, 1965–69 között a szatmárnémeti Színház tagja volt. Onnan 1969-től a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz szerződött.

2014. december 9-én, életének hetvenegyedik évében érte a halál.[1]

Munkássága

szerkesztés

Tragédiákban és vígjátékokban, hagyományos és nem hagyományos építkezésű drámai művekben egyaránt sikerrel szerepelt. Alakításait bensőségesség, érzelmi-indulati telítettség jellemzi. A hetvenes években gyakran szerepelt a Bukaresti Rádió magyar nyelvű adásaiban. A nyolcvanas években egy baleset egy időre visszavetette művészi tevékenységében.

Főbb szerepei

szerkesztés
  • Marianella (Goldoni: A furfangos özvegy)
  • Heavenly (Williams: Az ifjúság édes madara)
  • Gertrudis (Katona J.–Illyés Gy.: Bánk bán)
  • Árva Bethlen Kata (Kocsis I.)
  • Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája)

Filmszerepe

szerkesztés
  • A Kovászna Megyei Tanács Díja a Kultúra Szabadságáért (1992)[2]
  1. Elhunyt Krizsovánszky Szidónia - Játéktér Archiválva 2016. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (2014. december 9.)
  2. Krizsovánszky Szidónia - Katona József Színház, Kecskemét. [2016. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 28.)

További információk

szerkesztés
  • „Rájöttem, hogy nehéz eset vagyok”, Nászta Katalin beszélgetése Krizsovánszky Szidóniával, 1983. káfé főnix