Kung Csia a félig legendás Hszia-dinasztia 14. uralkodója, aki a hagyomány szerint 31 évig (kb. i. e. 1879-1848) uralkodott.

Kung Csia
A Hszia (Xia)-dinasztia feltételezett elhelyezkedése
A Hszia-dinasztia feltételezett elhelyezkedése

A Hszia-dinasztia 14. uralkodója
Uralkodási ideje
kb. i. e. 1879 1848
ElődjeJin Csia
UtódjaKao
Életrajzi adatok
UralkodóházHszia-dinasztia
Születettnem ismert
Elhunyti. e. 19. század
ÉdesapjaPu Csiang
GyermekeiHszia-házbeli Kao
A Wikimédia Commons tartalmaz Kung Csia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Kung Csia
Kínai átírás
Hagyományos kínai孔甲
Egyszerűsített kínai孔甲
Mandarin pinjinKǒng Jiǎ
Wade–GilesK'ung3 Chia3

Származása, családja

szerkesztés

Kung Csia Pu Csiang fia, aki unokabátyja, Csin halála után lépett trónra, és lett a Hszia-dinasztia 14. uralkodója.

Életéről, akárcsak a legtöbb Xia uralkodónak az életéről meglehetősen kevés információt tartalmaznak a források. A korai történeti művek általában csak szűkszavú, a legfontosabb eseményekre koncentráló, kronologikus felsorolást tartalmaznak. Kung Csia uralkodása idején a Bambusz-évkönyvek szerint a következők történtek:

  • Uralkodása első évében a Nyugati-folyónál (Hsziho 西河) lakott. Megfosztotta hatalmától a nemesek egyikét, bizonyos Si-vejt 豕韋, Liu Lejt pedig kinevezte „sárkányszelídítővé” (huan-lung 豢龍).[1]
  • Uralkodása 3. évében a Tungjangbeli 東陽 Fu-hegyekben (Fusan 萯山) vadászott.[2]
  • Uralkodása 5. évében megkomponálta a „Kelet dallamai” (Tung jin 《東音》) című zeneművet.[3]
  • Uralkodása 7. évében Liu Lej 劉累 elvándorolt Lujangba 魯陽.[4]
  • Uralkodása 9. évében a vazallus Jin 殷 állam Jinből 殷 visszaköltöztette a fővárosát Sangcsiuba 商丘.[5]

A Bambusz-évkönyvek tömör, szűkszavú bejegyzéseit fejti ki valamelyest bővebben a nagy történetíró, Sze-ma Csien művében, a A történetíró feljegyzéseiben:

Csin császár halála után, Pu Csiang fia, Kung Csia lépett trónra. Kung Csia igen csak vonzódott a természetfeletti dolgokhoz, s örömét lelte a kicsapongó, rendetlen tevékenységekben. Hszia-hou nemzetség erénye hanyatlásnak indult, a fejedelmek pedig fellázadtak ellene.
Az Ég ekkor két sárkányt küldött, egy hímet és egy nőstényt. Kung Csia azonban sehogyan sem tudta őket megetetni, merthogy elveszítette a Huan-lung („Sárkányszelídítő”) nemzetség (Huang-lung si 豢龍氏) támogatását. Tao-tang nemzetsége már lehanyatlott, azonban egyik leszármazottja, bizonyos Liu Lej eltanulta a Huan-lungéktól a sárkányidomítást, s ezért Kung Csia szolgálatába állt. Kung Csia a Jü-lung 御龍 („Sárkányhajcsár”) családnevet adományozta neki és (a kegyvesztett) Si-vej 豕韋 örökébe léptette. Amikor a nőstény sárkány kimúlt, (Liu Lej) feltálalta azt Hszia-hounak (ti. Kung Csianak). Hszia-hou azonban menesztett valakit hozzá, hogy számon kérje, ő pedig félve (a büntetéstől) elvándorolt.[6][7]

Megjegyzések

szerkesztés


  1. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  2. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  3. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  4. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  5. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  6. Lásd az eredeti szövegben: Shi ji (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  7. Nienhauser 1994 37., 38. o.
  • Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés