Kungur

Kungur (oroszul: Кунгур) város Oroszország európai részén, a Permi határterületen, a Szilva folyó partján. Járási székhely.

Kungur (Кунгур)
Kungur (2008. augusztus)
Kungur címere Kungur zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Permi határterület
Alapítás éve	1663
Városi jogokat kapott	1781
Polgármester	Roman Alekszandrovics Koksarov
Irányítószám	617470–617480
Körzethívószám	34271
Népesség
Teljes népesség	62 173 fő (2023)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
Elhelyezkedése
é. sz. 57° 26′, k. h. 56° 56′57.433333333333, 56.933333333333
Kungur Pozíció a Permi határterület térképén
Kungur weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kungur témájú médiaállományokat.

Lakossága: 66 074 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

Az Urál előhegyeiben, a Szilva folyó két partján, két mellékvize: az Ireny és a Sakva folyók torkolatánál helyezkedik el, Perm-től 84 km-re délkeletre. Távolsága Moszkvától 1533 km, Jekatyerinburgtól 280 km. A város az erdős sztyepp övben fekszik, környéke tagolt, karsztos vidék.

Éghajlata kontinentális, hosszú és hideg téllel. A januári középhőmérséklet –15,7 °C, a júliusi 18,1 °C. A csapadék évi mennyisége 490 mm, ennek legnagyobb része a meleg évszakokban hull. A vegetációs időszak 150 napig tart.

Történeti áttekintés

Eredetileg 1648-ban, az Ireny folyón valamivel följebb, a Kungurka folyó partján alapították, innen kapta nevét. 1662-ben a települést baskír és tatár csapatok teljesen elpusztították. Kungurt 1663-ban mai helyén újra megalapították és a két folyó találkozása fölött emelkedő dombon erődöt (kremlt) építettek. Az erődöt 1774-ben Pugacsov felkelő csapatai sem tudták bevenni. A 19. század elején lebontották.

A 18. század közepén az Urál egyik legnagyobb települése, itt volt a Perm-vidéki bányaüzemek felügyelősége. 1781-től város, járási székhely a Permi kormányzóságban. A század végén fontos állomás az Urálon át Szibériába vezető úton (postaúton).

Első bőrgyárát 1724-ben alapították, később a település a kormányzóság bőriparának központja lett. 1890-ben a városban száznál több gyár és üzem, köztük huszonöt bőrgyár és nyolc bőrárukat készítő üzem működött, virágzott a kézművesipar, a cipő-, kesztyű-, bőrkabátkészítés. A bőriparral együtt járó zsírolvasztó- és szappanfőző üzemek is működtek.

Híresek voltak évente háromszor tartott nagy vásárai. A környék földjein termett gabonát vízi úton: a Szilva, a Csuszovaja, a Káma folyókon szállították Perm, Cserdiny, Szolikamszk városokba. A kereskedelem fontos árucikke volt a lenmag, (lenmagolaj) és a zsír is. A Kínából szállító néhány itteni tea nagykereskedő (A. SZ. Gubkin, M. I. Gribusin) révén a 19. században Kungur a teakereskedelem egyik oroszországi központjának számított.

1909-ben megnyitották a város vasútállomását a Perm–Jekatyerinburg közötti szakaszon, amely a transzszibériai vasútvonal része.

Gazdaság, közlekedés

A város gazdaságában a gépipar, az élelmiszeripar és az építőanyagipar számottevő.

1877-ben A. SZ. Gubkin nagykereskedő adományából szakiskolát nyitottak. Ennek tanműhelye szolgált alapul a helyi gépgyár megalakításához, melyben 1933-ban indult meg a termelés. Kezdetben különféle markológépeket készítettek, a második világháború után álltak át a fúróberendezések gyártására. Aggregátorokat, önjáró fúróberendezéseket és alkatrészeket állítanak elő.

2003-ban kezdte meg működését a KNAUF német építőanyagipari cég „KNAUF Gipsz Kungur” nevű leányvállalata. Az élelmiszeripar legnagyobb vállalata a húskombinát.

Kungur a transzszibériai vasútvonal egyik állomása, így kényelmes és közvetlen összeköttetése van a két közeli nagyvárossal, Permmel és Jekatyerinburggal. A két város közötti főközlekedési út is a városon halad keresztül.

Múzeuma

A helytörténeti múzeum alapítását 1909-ben határozták el, első kiállítását 1911-ben nyitották meg. A múzeumot 1936-ban bezárták, négy évvel később újra megnyitották, az évek során többször átköltöztették. Végül 1955-ben az egykori városi magisztrátus épületében (1758–1762) kapott helyet. 2006-ban képzőművészeti részleggel, a következő évben a városi kereskedelem történetét bemutató részleggel bővült, ezeket külön épületekben rendezték be.

Nevezetességei

A város központi része a Szilva folyó hídjáról nézve (2010. október).

• Kereskedői udvar (1865–1867).
• Kis kereskedői udvar (1874), M. I. Gribusin teakereskedő építtette. Itt nyitották meg 2007-ben a múzeum kereskedelem-történeti részlegének kiállítását.
• Több műemlék 19. századi kereskedőház.
• Jégbarlang. A Kungur közelében, a Szilva folyó jobb partján található jégbarlang 5,7 km hosszú. Ennek 1,5 km-es kiépített része látogatható. Az Urál legszebb barlangjának számít.
• A kunguri a kora perm földtörténeti kor egyik korszaka, mely a városról kapta nevét.
• Kunguri Évkönyv. Szemjon Remezov, Szibéria kartográfusa és történetírója 1703-ban Kungurban járva ráakadt egy itt keletkezett évkönyvre, amely Jermak és kozákjai szibériai hódítóútját írja le. Az írás, melyből Remezov részleteket épített be a már készülő történeti művébe, a város neve után Kunguri Évkönyv (Letopisz Szibirszkaja kratkaja Kungurszkaja) néven vált ismertté.

Források

• Nagy szovjet enciklopédia, 3 (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2011. november 23. 
• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija, 227. o. (1994). ISBN 5-85270-026-6 
• Kungur város hivatalos honlapja (orosz nyelven). [2011. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
• Kungur múzeumának honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. november 22.)
• Kungur város hivatalos honlapja (orosz nyelven). [2011. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 22.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Kungur témájú médiaállományokat.