Lándzsahalak

A lándzsahalak (Amphioxiformes) a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe tartozó fejgerinchúrosok (Cephalochordata) egy rendje, ide tartoznak az altörzs egyedüli ma is élő képviselői. A fejgerinchúrosok egyetlen osztályának, a csőszívűek (Leptocardii) osztályának egyetlen rendje.

Lándzsahalak
Branchiostoma lanceolatum
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Fejgerinchúrosok (Cephalochordata) Osztály: Csőszívűek (Leptocardii) Webster, 1913 Rend: Lándzsahalak (Amphioxiformes)
Családok
Asymmentronidae Branchiostomidae
Hivatkozások
Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lándzsahalak témájú kategóriát.

A Branchiostoma lanceolatum anatómiája. 1. agyszerű képződmény; 2. gerinchúr; 3. hátoldali idegcső; 4. farki úszószegély; 5. végbélnyílás; 6. emésztőcsatorna; 7. vérérrendszer; 8. porus abdominalis; 9. kopoltyúbél feletti üreg; 10. kopoltyúnyílás; 11. kopoltyúbél; 12. szájüreg; 13. szájnyílás körüli tapogatókoszorú; 14. szájnyílás; 15. nemi szervek; 16. fényérzékelő szerv; 17. idegek; 18. hasi görbület; 19. májszerű zsákocska.

Anatómia és fiziológia

Az üvegszerű lándzsahalak hosszúsága eléri a 7 cm-t, a homokba beásva élnek. Táplálékukat a száj körül elhelyezkedő érzékelőbimbókkal ellátott tapogatókoszorúval sodorják be szájukba.

A lándzsahalak átmenetnek tekinthetők az előgerinchúrosok (Urochordata) és a gerincesek (Vertebrata) között. Jellemző rájuk a tagolatlan gerinchúr (chorda dorsalis), valamint a fejrész teljes hiánya. A dorzális idegcsőnek agyvelőszerű duzzanata van. A szív szerepét pulzáló hosszanti cső tölti be (innen az osztály csőszívűek elnevezése), viszont a keringési rendszer hasonló a gerincesekéhez (dorzális aorta, hasi helyzetű szív). Az előbél kopoltyúkosárrá alakult, a kopoltyú körüli üreg (atrium) a többi gerinchúrossal közös tulajdonság. Az érzékszervek felépítése a lehető legegyszerűbb. Egyensúlyi szervük kezdetleges, a szemkezdemény azonban csupán pigmentfelhalmozódásból áll, amely a bőrhöz hasonlóan csak a világosra és sötétre reagál. A farokúszó alsó részét, a valódi halakhoz hasonlóan bőrredő burkolja, páros végtagjaik nincsenek. Farokúszójukban nincs úszósugár, ami pleziomorf (primitív) jelleg. Váltivarúak.

Rendszerezés

• Asymmetronidae
  • Asymmetron
    • Asymmetron lucayanum
    • Asymmetron maldivense
  • Epigonichtys Peters, 1877
    • Epigonichthys australis (Raff, 1912)
    • Epigonichthys bassanus (Günther, 1884)
    • Epigonichthys cingalensis (Kirkaldy, 1894)
    • Epigonichtys cultellus (Peters, 1877)
    • Epigonichthys hectori (Benham, 1901)
    • Epignichtys lucayanus (Andrews, 1893)
    • Epigonichthys maldivensis (Foster Cooper, 1903)

• Branchiostomidae Bonaparte, 1841
  • Branchiostoma (Costa, 1834)
    • Branchiostoma africae (Hubbs & Monod, 1927)
    • Branchiostoma arabiae (Webb, 1957)
    • Branchiostoma belcheri (Gray, 1847)
    • Branchiostoma bennetti (Boschung & Gunther, 1966)
    • Branchiostoma bermudae (Hubbs, 1922)
    • Branchiostoma californiense (Andrews, 1893)
    • Branchiostoma capense (Gilchrist, 1902)
    • Branchiostoma caribaeum (Sundevall, 1853)
    • Branchiostoma elongatum (Sundevall, 1852)
    • Branchiostoma floridae (Hubbs, 1922)
    • Branchiostoma gambiense (Webb, 1958)
    • közönséges lándzsahal (Branchiostoma lanceolatum, korábban Amphioxus lanceolatus) (Pallas, 1774)
    • Branchiostoma leonense (Webb, 1956)
    • Branchiostoma longirostrum (Boschung, 1983)
    • Branchiostoma malayanum (Webb, 1956)
    • Branchiostoma moretonensis (Kelly, 1966)
    • Branchiostoma nigeriense (Webb, 1955)
    • Branchiostoma indicum (Willey, 1901)
    • Branchiostoma platae (Hubbs, 1922)
    • Branchiostoma senegalense (Webb, 1955)
    • Branchiostoma tattersalli (Hubbs, 1922)
    • Branchiostoma virginiae (Hubbs, 1922)