Lítium-peroxid
| Lítium-peroxid | |
| Más nevek | dilítium-peroxid, lítium(I)-peroxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 12031-80-0 |
| PubChem | 6093265 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Li2O2 |
| Moláris tömeg | 45,881 g/mol |
| Megjelenés | szagtalan fehér kristályok |
| Sűrűség | 1,2063 g/cm³ |
| Olvadáspont | 195°C |
| Forráspont | Li2O-ra bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | oldódik |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−13,82 kJ/g |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Maró (C) Oxidáló (O)[1] |
| NFPA 704 |  0
3
2
OX
|
| R mondatok | R8, R34[1] |
| S mondatok | S8, S27, S36/37/39, S45[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A lítium-peroxid Li2O2 képletű szervetlen vegyület. Az Apollo-program során az űrhajók levegőjében felgyűlt CO2 eltávolítására alkalmazták.
Előállítása
szerkesztésHidrogén-peroxid és lítium-hidroxid reakciójával állítják elő, melynek első lépéseként lítium-hidroperoxid keletkezik:[2]
- LiOH·H2O + H2O2 → LiOOH·H2O + H2O
A peroxidot a hidroperoxid dehidratálásával nyerik:
- 2LiOOH·H2O → Li2O2 + H2O2 + 2H2O
195 °C feletti hőmérsékleten lítium-oxid (Li2O) keletkezése közben elbomlik:
- 2Li2O2 → 2Li2O + O2
Felhasználása
szerkesztésLevegőtisztító berendezésekben használják a szén-dioxid megkötésére és oxigén kibocsátására olyan helyeken, ahol a kis tömeg fontos – például űrhajókban:[2]
- 2Li2O2 + 2CO2 → 2Li2CO3 + O2
Nagyobb mennyiségű CO2-t képes megkötni, mint az azonos tömegű lítium-hidroxid, és további előnye, hogy az abszorpció során dioxigén szabadul fel belőle.[3]
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Lithium peroxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Biztonsági adatlap (Alfa-Aesar)
- ↑ a b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 116. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Günter Petzow, Fritz Aldinger, Sigurd Jönsson, Peter Welge, Vera van Kampen, Thomas Mensing, Thomas Brüning"Beryllium and Beryllium Compounds" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2005, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a04_011.pub2
