Lőcs

Lőcs (horvátul: Luč) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik.

Lőcs (Luč)
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Baranyaszentistván
Jogállás	falu
Irányítószám	31300
Körzethívószám	+385 031
Népesség
Teljes népesség	322 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	94 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 47′, k. h. 18° 32′45.78333333, 18.53333333
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Eszéktől légvonalban 27, közúton 37 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén, a magyar határ mellett fekszik. Délről a Karasica-patak, északról és keletről az Albrecht-csatorna határolja.

Története

A települést „Leus” alakban 1324-ben említik először, amikor a magvaszakadt Lős (Leus) birtokát királyi adományként Becsei Imre kapja. A Lős név az ősi Leusták (Leustachius) személynév becéző alakja. 1341-ben „Leus”, 1390-ben, 1391-ben és 1481-ben „Lews”, 1468-ban „Lws” írásmódban szerepel a korabeli oklevelekben. Temploma az egyik legrégibb Baranyában, plébániáját már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is említi. Területén a régi időkben átfolyt a Karasica-patak, mely Bolmány és Kácsfalu között ömlött a Drávába. A patak folyása idővel megváltozott, így ma kelet felé a Duna felé igyekszik. A török már 1526-ban megszállta a térséget, ahol a legtöbb falu elpusztult. Az 1591-es török adókönyvben Lőcs 18 adófizető portával, tiszta magyar lakossággal szerepel. Ennek az időszaknak a nyomai a török fürdő maradványaival hosszú ideig látszottak a faluban.

A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. A felszabadító harcok során semmisült meg az az ősi templom, mely a Gradac nevű részen állt. A török kiűzése után a lőcsiek nem a falu régi helyére települtek vissza, hanem a templomtól délre, a régi falutól fél óra járásnyira. A régi faluhelyen, a szántóföldön ma is gyakran találnak tégladarabokat, köztük nagy, hatszögletű téglákat, ágyúgolyókat. A falu ősi központja a Hőnye nevű dűlőben volt, míg a temető Baranyaszentistván közelében feküdt, amint az nemrég egy házalap ásásánál megmutatkozott. Valamikor a 18. században az itt lakók között néhány kereskedő is élt, akik a környező gyümölcsösök terméseit árulták a Magdolna-napi vásáron. Az iskolai oktatás már 1738 előtt megindult, 1782-ben pedig felépült az első iskolaépület a tanítói lakással. A falut gyakran sújtották nagy áradások is, amelyek óriási károkat okoztak az embereknek. A 19. század elején a Karasicát szabályozták. Ekkor a településnek már 1200 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Az újonnan épített Karasica-csatornán egy nagy malom, a falu mellett pedig uradalmi mészégető működött.

1857-ben 1226, 1910-ben 1138 lakosa volt. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 84%-a horvát, 7%-a jugoszláv, 4%-a szerb, 1-1%-a magyar, szlovén és albán nemzetiségű volt. 2011-ben 435 lakosa volt.

Népessége

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.226	1.172	1.119	1.133	1.111	1.138	1.050	1.076	1.014	947	987	896	726	735	487	435

Gazdaság

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a középkorban épült, plébánosát a 14. században már említi a pápai tizedjegyzék. A templom nyugat-keleti tájolású, a homlokzat keletre, a szentély nyugatra néz. Egyhajós épület, félköríves szentéllyel és a hozzá épített sekrestyével. A templomba a homlokzatba épített harangtornyon át lehet bemenni. A torony északi oldalát késő román ablaknyílások tagolják. A templomot története során többször megújították és átépítették, mellyel eredeti formája teljesen megváltozott. A 19. században nagy átépítésen esett át, ekkor kapta a harangtorony a klasszicista formáját. A templom berendezése 19. századi. A főoltár siklósi márványból készült (egyszerű fa festett képkerettel, az oltárkép olaj, vászon), a két mellékoltár (egyszerű, fából faragott klasszicista munka), a szószék (egyszerű, fa, aranyozott díszítéssel) és a keresztelőkút (fából készült, márvány lábazaton), valamennyi klasszicista stílusú. A plébániát 1722-ben alapították, a plébániaház 1770-ben épült. A plébániának három filiája van: Baranyaszentistván, Benge és Braidaföld.

Kultúra

KUD Luč kulturális és művészeti egyesület.

Oktatás

A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.

Sport

Az NK Luč labdarúgócsapatata a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek

• UŽ „Lučanke” Luč nőegyesület.
• LD „Vidra” Luč vadásztársaság.
• A DVD Luč önkéntes tűzoltó-egyesületet 2001-ben alapították.

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község régi weboldala (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)