Lajtaszék
Lajtaszék (1899-ig Stoczing, németül Stotzing, horvátul Štucinga) község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Kismartoni járásban.
| Lajtaszék (Stotzing) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Burgenland | ||
| Rang | község | ||
| Járás | Kismartoni járás | ||
| Alapítás éve | 1583 | ||
| Polgármester | Wolfgang Kostenwein (ÖVP) | ||
| Irányítószám | 2443 | ||
| Körzethívószám | 02255 | ||
| Forgalmi rendszám | EU | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 825 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 63 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 253 m | ||
| Terület | 12,9 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 54′ 25″, k. h. 16° 32′ 38″47.906944°N 16.543889°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 25″, k. h. 16° 32′ 38″47.906944°N 16.543889°E | |||
 | |||
| Lajtaszék weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtaszék témájú médiaállományokat. | |||
Fekvése
szerkesztésKismartontól 6 km-re északra, a Lajta-hegységben fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésMagyar neve talán az ősi szék (= cserjék, bokrok, fák szövevénye, gyepű) szóból származik. Német nevét alapítójáról Rupprecht von Stotzingenről kapta.
Története
szerkesztésLajtaszék területe a 16. század második feléig a szarvkői váruradalomhoz tartozott. A falut 1593-ban Rupprecht von Stotzingen alapította, aki 1584-ben kapta a birtokot Habsburg Rudolf császártól. A település róla kapta a nevét, a község címere ma is a Stotzingen család ősi címerével azonos.
Valószínűleg területén feküdt Rov (Roburg) vára, melyet 1271-ben említenek először, mint Koloni Gyanur fia Merkur várát, később testvére utódai‚ a Rovi családé, de 1390-ben Zsigmond elkobozta és a Kanizsaiaknak adta. 1409-ben Kanizsai János érsek királyi engedéllyel leromboltatta, felszíni nyoma nem maradt, pontos helye sem ismert.
1593-ban Stotzingen az újonnan alapított falut württembergi svábokkal telepítette be. Templomát és szervita kolostorát 1594-ben a falu alapítójának fia, Georg Leonhard von Stotzingen alapította. A templomot 1610-ben Keresztelő Szent János és Szent János apostol tiszteletére szentelték fel. 1683-ban a török a faluval együtt lerombolta. 1713-ban közelében szántás közben egy 1640-ben készült elrejtett Mária-szobrot találtak, azon a helyen épült a 18. században a Megtalálás Kápolnája. A szobor az új 1743-45 közt épült templom főoltárára került mint kegyszobor. Templomát 1743-ban építették újjá, korábban búcsújáróhely volt. A falu kegyura a 17. századtól az Esterházy család volt.
Vályi András szerint " STOCZING. Német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 3 5/8 mértföldnyire; határja hegyes, gabonát, árpát, zabot terem; bora nem jeles, szénája kevés; a’ Szervitáknak vólt Rezidentziájokban most a’ Plébánia van."[2]
Fényes Elek szerint " Stoczing, német falu, Sopron vmegyében, Ausztria határszélén, Kismartonhoz 3/4 mfd., 73 házzal, 603 kath. lak. s paroch. egyházzal. Van 386 5/8 hold sovány szántóföldje, 33 hold rétje, 178 kapa szőlője, 100 hold legelője, és 2000 hold uradalmi erdeje, melly tölgy, bikk, gyertyán fákból áll. – Birja h. Eszterházy."[3]
1910-ben 677, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott.
Nevezetességei
szerkesztés- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1594 és 1610 között épült. Az 1683-ban elpusztult templomot 1743 és 1748 között építették újjá barokk stílusban. A főoltáron álló 130 cm magas festett Madonna-kegyszobor 1640 körül készült, eredetileg a lorettomi út mellett állt egy 1645-ben állított oszlopon. 1683-ban a török közeledtére elásták és feledésbe merült. A szobrot egy földműves találta meg véletlenül szántás közben 1713-ban, majd 1745-ben ünnepélyes körmenetben vitték az újonnan épülő templomba. Történetét a templomban korabeli festmény ábrázolja. Megtalálásának helyén építették a 18. században megtalálás kápolnáját. A főoltár építménye 1750-ben készült el. A szószék szintén ekkor készült, a szervita rend alapítójának, Philip Benizinek szentelték.
- A templomhoz csatlakozó szervita kolostort 1760 és 1787 között építették.
- A Pestiskápolna az 1713-as nagy pestisjárvány emlékére épült.
- A Megtalálás kápolnája 18. századi építmény.
- A lorettomi út mellett álló Immaculata-szobor 1756-ban készült.
- A Szent Donát-oszlop 1767-ben készült.
- A régi tűzoltószerház mellett álló „Ecce Homo” oszlop a 18. század első felében készült.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Osztrák Statisztikai Hivatal: Bevölkerung am 1.1.2021 nach Ortschaften (Gebietsstand 1.1.2021)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
