Skalármező Laplace-operátora:
Δ
f
=
div
(
grad
f
)
{\displaystyle \Delta f=\operatorname {div} \left(\operatorname {grad} \,f\right)}
Vektormezőre :
Δ
A
→
=
grad
(
div
A
→
)
−
rot
(
rot
A
→
)
{\displaystyle \Delta {\vec {A}}=\operatorname {grad} \left(\operatorname {div} \,{\vec {A}}\right)-\operatorname {rot} \left(\operatorname {rot} \,{\vec {A}}\right)}
A divergencia (div) , a rotáció (rot) és a gradiens (grad) invarianciája miatt ez a definíció független a koordináta-rendszertől . Ha a Laplace-operátort skalármezőre alkalmazzák, akkor skalármezőt ad. Vektormezőre alkalmazva vektormezőt eredményez. n koordinátavektorra a Laplace-operátor így néz ki:
Δ
=
∇
→
2
=
∑
k
=
1
n
∂
2
∂
x
k
2
.
{\displaystyle \Delta ={\vec {\nabla }}^{2}=\sum _{k=1}^{n}{\partial ^{2} \over \partial x_{k}^{2}}.}
a definíció alapján, ahol
∇
→
{\displaystyle {\vec {\nabla }}}
a nabla operátor .
Más koordináta-rendszerekben más alakja van; kiszámításához transzformálni kell a derékszögű koordináta-rendszert.
Egy dimenzióban a Laplace-operátor a második deriváltra redukálódik. Az egyváltozós
f
(
x
)
{\displaystyle f(x)}
függvényre tehát formálisan felírható a következő egyenlet:
Δ
f
(
x
)
=
d
2
f
(
x
)
d
x
2
{\displaystyle \Delta f(x)={\frac {d^{2}f(x)}{dx^{2}}}}
.
Az
f
(
x
,
y
)
{\displaystyle f(x,y)}
kétváltozós függvényre alkalmazva a Laplace-operátort:
derékszögű koordinátákban :
Δ
f
(
x
,
y
)
=
∂
2
f
(
x
,
y
)
∂
x
2
+
∂
2
f
(
x
,
y
)
∂
y
2
{\displaystyle \Delta f(x,y)={\frac {\partial ^{2}f(x,y)}{\partial x^{2}}}+{\frac {\partial ^{2}f(x,y)}{\partial y^{2}}}}
polárkoordinátákban :
Δ
f
(
r
,
ϕ
)
=
∂
2
f
∂
r
2
+
1
r
∂
f
∂
r
+
1
r
2
∂
2
f
∂
ϕ
2
{\displaystyle \Delta f(r,\phi )={\frac {\partial ^{2}f}{\partial r^{2}}}+{\frac {1}{r}}{\frac {\partial f}{\partial r}}+{\frac {1}{r^{2}}}{\frac {\partial ^{2}f}{\partial \phi ^{2}}}}
vagy
Δ
f
(
r
,
ϕ
)
=
1
r
⋅
∂
∂
r
(
r
⋅
∂
f
∂
r
)
+
1
r
2
∂
2
f
∂
ϕ
2
{\displaystyle \Delta f(r,\phi )={\frac {1}{r}}\cdot {\frac {\partial }{\partial r}}\left(r\cdot {\frac {\partial f}{\partial r}}\right)+{\frac {1}{r^{2}}}{\frac {\partial ^{2}f}{\partial \phi ^{2}}}}
A
f
(
x
,
y
,
z
)
{\displaystyle f(x,y,z)}
háromváltozós függvényre adódik
derékszögű koordináta-rendszerben
Δ
f
(
x
,
y
,
z
)
=
∂
2
f
(
x
,
y
,
z
)
∂
x
2
+
∂
2
f
(
x
,
y
,
z
)
∂
y
2
+
∂
2
f
(
x
,
y
,
z
)
∂
z
2
{\displaystyle \Delta f(x,y,z)={\frac {\partial ^{2}f(x,y,z)}{\partial x^{2}}}+{\frac {\partial ^{2}f(x,y,z)}{\partial y^{2}}}+{\frac {\partial ^{2}f(x,y,z)}{\partial z^{2}}}}
hengerkoordinátákban
Δ
f
(
ρ
,
ϕ
,
z
)
=
1
ρ
⋅
∂
∂
ρ
(
ρ
⋅
∂
f
∂
ρ
)
+
1
ρ
2
⋅
∂
2
f
∂
ϕ
2
+
∂
2
f
∂
z
2
{\displaystyle \Delta f(\rho ,\phi ,z)={\frac {1}{\rho }}\cdot {\frac {\partial }{\partial \rho }}\left(\rho \cdot {\frac {\partial f}{\partial \rho }}\right)+{\frac {1}{\rho ^{2}}}\cdot {\frac {\partial ^{2}f}{\partial \phi ^{2}}}+{\frac {\partial ^{2}f}{\partial z^{2}}}}
az
f
(
r
,
ϑ
,
ϕ
)
{\displaystyle f(r,\vartheta ,\phi )}
gömbi koordinátákkal
Δ
f
(
r
,
ϑ
,
ϕ
)
=
1
r
2
∂
∂
r
(
r
2
⋅
∂
f
∂
r
)
+
1
r
2
sin
ϑ
⋅
∂
∂
ϑ
(
sin
ϑ
⋅
∂
f
∂
ϑ
)
+
1
r
2
sin
2
ϑ
⋅
∂
2
f
∂
ϕ
2
{\displaystyle \Delta f(r,\vartheta ,\phi )={\frac {1}{r^{2}}}{\frac {\partial }{\partial r}}\left(r^{2}\cdot {\frac {\partial f}{\partial r}}\right)+{\frac {1}{r^{2}\sin \vartheta }}\cdot {\frac {\partial }{\partial \vartheta }}\left(\sin \vartheta \cdot {\frac {\partial f}{\partial \vartheta }}\right)+{\frac {1}{r^{2}\sin ^{2}\vartheta }}\cdot {\frac {\partial ^{2}f}{\partial \phi ^{2}}}}
Az egyenlőségjel utáni első tag helyett a következő is írható:
1
r
⋅
∂
2
∂
r
2
(
r
⋅
f
)
{\displaystyle {\frac {1}{r}}\cdot {\frac {\partial ^{2}}{\partial r^{2}}}(r\cdot f)}
vagy akár
∂
2
∂
r
2
+
2
r
⋅
∂
f
∂
r
{\displaystyle {\frac {\partial ^{2}}{\partial r^{2}}}+{\frac {2}{r}}\cdot {\frac {\partial f}{\partial r}}}
.
A Laplace-operátor Green-függvénye
G
Δ
(
x
,
x
′
)
=
−
1
4
π
‖
x
−
x
′
‖
+
F
(
x
,
x
′
)
{\displaystyle G_{\Delta }(x,x')=-{\frac {1}{4\pi \|x-x'\|}}+F(x,x')}
mit
Δ
F
(
x
,
x
′
)
=
0
{\displaystyle \Delta F(x,x')=0}
.
Ekkor teljesül:
Δ
G
Δ
(
x
,
x
′
)
=
δ
(
x
−
x
′
)
{\displaystyle \Delta G_{\Delta }(x,x')=\delta (x-x')}
, ahol
δ
{\displaystyle \delta }
a delta-disztribúció .
Az elektrodinamikában a Green-függvényt a peremérték-probléma megoldásához használják.
A Laplace-operátor megjelenik például a Laplace-egyenletben :
Δ
φ
=
0
{\displaystyle \Delta \varphi =0}
Ennek kétszer folytonosan differenciálható megoldásai a harmonikus függvények .
Mivel a Hesse-mátrix az összes második deriváltból képzett mátrix , azért a Laplace-operátor éppen a Hesse-mátrix nyoma.
Az angol nyelvű szakirodalomban a Laplace-operátor jele
∇
2
{\displaystyle \nabla ^{2}}
.
A Laplace-operátor az idő szerinti deriválttal együtt a d'Alembert-operátort adja:
◻
=
1
c
2
∂
2
∂
t
2
−
Δ
{\displaystyle \square ={\frac {1}{c^{2}}}{\frac {\partial ^{2}}{\partial t^{2}}}-\Delta }
Ez az operátor a Laplace-operátor általánosításának tekinthető a Minkowski-tereken .
A Laplace-operátor forgásszimmetrikus, azaz ha
f
{\displaystyle f}
kétszer differenciálható és
R
{\displaystyle R}
forgatómátrix, akkor
(
Δ
f
)
∘
R
=
Δ
(
f
∘
R
)
{\displaystyle \left(\Delta f\right)\circ R=\Delta \left(f\circ R\right)}
,
ahol „
∘
{\displaystyle \circ }
“ a függvénykompozíciót jelöli.
Lásd még: rotáció , divergencia , gradiens
Diszkrét Laplace-operátor és képfeldolgozás
szerkesztés
A képfeldogozásban a Laplace-operátort az élek felderítésére, megjelenítésére használják. Az él a jel második deriváltjának nullátmeneteként jelentkezik. Agn és gnm diszkrét jeleken a Laplace-operátort hajtogatásként alkalmazzák. Itt alkalmazzák a következő maszkokat:
1D-szűrő:
D
→
x
2
=
[
1
−
2
1
]
{\displaystyle {\vec {D}}_{x}^{2}={\begin{bmatrix}1&-2&1\end{bmatrix}}}
2D-szűrő:
D
x
y
2
=
[
0
1
0
1
−
4
1
0
1
0
]
{\displaystyle \mathbf {D} _{xy}^{2}={\begin{bmatrix}0&1&0\\1&-4&1\\0&1&0\end{bmatrix}}}
A kétdimenziós szűrőnek van egy másik változata:
2D-Filter:
D
x
y
2
=
[
1
1
1
1
−
8
1
1
1
1
]
{\displaystyle \mathbf {D} _{xy}^{2}={\begin{bmatrix}1&1&1\\1&-8&1\\1&1&1\end{bmatrix}}}
Ezek a differenciálhányadosok diszkretizálásával kaphatók.
A Laplace-operátor eredetileg az euklideszi térben van értelmezve. A riemanni geometria formalizmusa segítségével adódik a lehetőség arra, hogy általánosítsák a görbült felületekre, és a Riemann-sokaságokra . Ez az általánosított operátor a Laplace–Beltrami-operátor .
Definíció: a Laplace-Beltrami-operátor az (általánosított) gradiens (általánosított) divergenciája.
Az
f
:
M
→
R
{\displaystyle f:M\rightarrow \mathbb {R} }
sokaságon értelmezett skalárfüggvény gradiense vektormező
M
{\displaystyle M}
-en.
Az
M
{\displaystyle M}
sokaság minden
x
{\displaystyle x}
pontjában fennáll a
v
∈
T
x
M
{\displaystyle \,v\in T_{x}M}
érintővektorra:
⟨
grad
f
(
x
)
,
v
⟩
=
d
f
(
x
)
(
v
)
{\displaystyle \langle {\mbox{grad}}f(x),v\rangle =\mathrm {d} f(x)(v)}
Itt df(x) az f(x) függvény deriváltja x -ben, és ezt az érintőtér lineáris formájának fogják fel.
A gradiens kontravariáns komponensei így számíthatók:
(
grad
f
)
i
=
∂
i
f
=
g
i
j
∂
j
f
{\displaystyle \left({\mbox{grad}}f\right)^{i}=\partial ^{i}f=g^{ij}\partial _{j}f}
az Einstein-féle összegkonvencióval . Ez azt jelenti, hogy j az összegben 1-től n -ig megy. A
g
i
j
{\displaystyle g^{ij}}
-k a
g
i
j
{\displaystyle g_{ij}}
metrikus tenzor inverz mátrixának elemei. Tehát
g
i
j
g
j
k
=
δ
k
i
{\displaystyle g^{ij}g_{jk}=\delta _{k}^{i}}
, ahol
δ
k
i
{\displaystyle \delta _{k}^{i}}
a Kronecker-delta.
Az X vektormező divergenciája az
M
{\displaystyle M}
sokaságon az X vektormező szerinti térfogatelemek
L
X
{\displaystyle L_{X}}
Lie-deriváltjával
(
div
X
)
v
o
l
n
:=
L
X
v
o
l
n
{\displaystyle ({\mbox{div}}X)\;\mathrm {vol} _{n}:={\mathcal {L}}_{X}\mathrm {vol} _{n}}
Ha
g
{\displaystyle g}
a sokaság metrikus tenzora, akkor a térfogatelem a helyi koordináták szerint
v
o
l
n
:=
|
g
|
d
x
1
∧
…
∧
d
x
n
{\displaystyle \mathrm {vol} _{n}:={\sqrt {|g|}}\;\mathrm {d} x^{1}\wedge \ldots \wedge \mathrm {d} x^{n}}
Itt
|
g
|
:=
|
det
g
i
j
|
{\displaystyle |g|:=|\det g_{ij}|}
a metrikus tenzor determinánsának abszolútértéke.
A
d
x
i
{\displaystyle \mathrm {d} x^{i}}
-k a
∂
i
:=
∂
∂
x
i
{\displaystyle \partial _{i}:={\frac {\partial }{\partial x^{i}}}}
bázisvektorok kovektorai, és bázist alkotnak a helyi koordináta-rendszer duális terében.
Helyi koordinátákban
div
X
=
1
|
g
|
∂
i
(
|
g
|
X
i
)
.
{\displaystyle {\mbox{div}}X={\frac {1}{\sqrt {|g|}}}\partial _{i}\left({\sqrt {|g|}}X^{i}\right).}
Összesítve a Laplace-Beltrami-operátor:
Δ
f
=
div grad
f
=
1
|
g
|
∂
i
(
|
g
|
∂
i
f
)
{\displaystyle \Delta f={\mbox{div grad}}\;f={\frac {1}{\sqrt {|g|}}}\partial _{i}\left({\sqrt {|g|}}\partial ^{i}f\right)}
.
A szorzás- és láncszabállyal erre az alakra hozható:
Δ
f
=
∂
i
∂
i
f
+
(
∂
i
f
)
∂
i
ln
|
g
|
{\displaystyle \Delta f=\partial _{i}\partial ^{i}f+(\partial ^{i}f)\partial _{i}\ln {\sqrt {|g|}}}
Mivel a háromdimenziós euklideszi térben a derékszögű koordináta-rendszerre
|
g
|
=
1
{\displaystyle |g|=1}
, azért
Δ
f
=
∂
i
∂
i
f
{\displaystyle \Delta f=\partial _{i}\partial ^{i}f}
adódik, ami éppen megfelel a Laplace-operátornak. A (+,-,-,-) vagy (-,+,+,+) Minkowski-metrikával a D'Alembert-operátor áll elő.
A Laplace-Beltrami-operátorba az euklideszi polár-, henger- vagy gömbi metrikus tenzorokat helyettesítve is a Laplace-operátort kapjuk ezekben a koordináta-rendszerekben felírva, mert a polár- és hengerkoordinátákra
|
g
|
=
r
{\displaystyle |g|=r}
és
|
g
|
=
ρ
{\displaystyle |g|=\rho }
, a gömbi koordinátákra pedig
|
g
|
=
r
sin
θ
{\displaystyle |g|=r\sin \theta }
.
A Laplace-Beltrami-operátor felírható a Christoffel-szimbólumokkal is:
Δ
f
=
g
i
j
(
∂
2
f
∂
x
i
∂
x
j
−
Γ
i
j
k
∂
f
∂
x
k
)
{\displaystyle \Delta f=g^{ij}\left({\frac {\partial ^{2}f}{\partial x^{i}\partial x^{j}}}-\Gamma _{ij}^{k}{\frac {\partial f}{\partial x^{k}}}\right)}
.
A d külső deriválttal és az általánosított divergenciával bizonyítható a sokaságokra a következő azonosság :
∫
M
d
f
(
X
)
v
o
l
n
=
−
∫
M
f
div
X
v
o
l
n
{\displaystyle \int _{M}\mathrm {d} f(X)\;\mathrm {vol} _{n}=-\int _{M}f{\mbox{div}}X\;\mathrm {vol} _{n}}
.
Alkalmas f és h függvényekre:
∫
M
f
Δ
h
v
o
l
n
=
−
∫
M
⟨
grad
f
,
grad
h
⟩
v
o
l
n
=
∫
M
h
Δ
f
v
o
l
n
{\displaystyle \int _{M}f\Delta h\;\mathrm {vol} _{n}=-\int _{M}\langle {\mbox{grad}}f,{\mbox{grad}}h\rangle \;\mathrm {vol} _{n}=\int _{M}h\Delta f\;\mathrm {vol} _{n}}
.
Otto Forster : Analysis 3 . - 3. Auflage. - Braunschweig ; Wiesbaden : Vieweg, 1984
Martin Schottenloher: Geometrie und Symmetrie in der Physik. - Braunschweig ; Wiesbaden : Vieweg, 1995