Laszkarisz Mária magyar királyné
Laszkarisz Mária (Nikaia (ma İznik), 1206 körül – valószínűleg Buda, 1270. június 24./július 16.), görögül: Μαρία Λασκαρίνα, horvátul: Marija Laskaris, magyar királyné, IV. Béla felesége és de facto társuralkodója. Rendszeresen részt vett a hadjáratokban és tehetséges katonai vezető volt. 1257-ben vezette a magyar sereget Spalato ellen. Ő vezette az 1268-as szerb hadjáratot. Az 1240-es években felépíttette Visegrádot és a Budai várat a saját vagyonából, jelentős része volt az ország újjáépítésében.
| Laszkarisz Mária | |
| Laszkarina Mária Nikaiai Mária Bizánci Mária | |
 | |
| Magyarország királynéja | |
| Laszkarisz Mária | |
| Uralkodási ideje | |
| 1235. szeptember 21. – 1270. május 3. | |
| Elődje | Estei Beatrix |
| Utódja | Kun Erzsébet |
| Horvátország királynéja | |
| Marija Laskaris | |
| Uralkodási ideje | |
| 1235. szeptember 21. – 1270. május 3. | |
| Elődje | Estei Beatrix |
| Utódja | Kun Erzsébet |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Laszkarisz-ház |
| Született | 1206 körül Nikaia (ma İznik) |
| Elhunyt | 1270. június 24./július 16. (64 évesen) Buda |
| Nyughelye | az esztergomi ferencesek temploma |
| Édesapja | I. Theodórosz nikaiai (bizánci) császár (1171/73/74–1221/22) |
| Édesanyja | Angelosz Anna bizánci császári hercegnő (1175/80–1212) |
| Testvére(i) | |
| Házastársa | IV. Béla magyar és horvát király (1206–1270) |
| Gyermekei | 1. Kinga (1224–1292) 2. Margit (idősebb) (–1242) 3. Anna (1226/27–1285 körül) 4. Katalin (1229 körül–1242) 5. Erzsébet (1236–1271) 6. Konstancia (1237–1276) 7. Jolán (1235/39–1298) 8. István (1239–1272) 9. Margit (fiatalabb) (1242–1270) 10. Béla (1250–1269) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Laszkarisz Mária témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családja
szerkesztésI. (Laszkarisz) Theodórosz nikeai (bizánci) császár és Angelosz Anna bizánci császári hercegnő leánya. Anyja révén III. Alexiosz bizánci császár unokája. Laszkarisz Irén nikaiai császárné húga és Laszkarina Eudokia (Zsófia) hercegnő nővére, Courtenay Mária nikaiai császárné mostohalánya, valamint III. Ióannész nikaiai császár, II. Iván Aszen bolgár cár és Cayeux-i Anseau, a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének sógornője.
Házassága IV. Bélával
szerkesztésKezét II. András király a Szentföldről hazafelé jövet kérte meg az elsőszülött fia, Béla részére. 1218-ban Magyarországra hozta, 1220-ban az akkor tizennégy éves IV. Bélához feleségül adta, és megkoronáztatta. 1221-ben a II. Andrással elégedetlen főurak Bélát szerették volna apja ellenében trónra ültetni, és rávették, hogy Béla kezdeményezze a pápánál a Máriával kötött házasságának felbontását.[1] III. Honoriusz pápa a nagyváradi és a váci püspököket bízta meg az ügy kivizsgálásával, akik 1223-ban tettek jelentést, mely szerint nem találtak okot a házasság felbontására, ezért Béla kérelmét elutasították.[2] Ezután Máriát apja akarata ellenére is visszavette magához, és 1223-ban Béla Máriával VI. Lipót osztrák herceghez menekült.[2] 1225-ben Béla kibékült az apjával, így hazatérhettek.[2]
Királynéként
szerkesztésTíz gyermeke született. Nagy része volt II. András felesége, Beatrix elüldözésében és abban, hogy IV. Béla utószülött Istvánt nem ismerte el testvérének. A tatárjárás alatt II. Frigyes osztrák herceghez, majd Spalatóba és Klisszába menekült, ahol két gyermeke meghalt (Katalin és az id. Margit). Bár Margitot felajánlották Isten szolgálatára, Mária nem akart elszakadni tőle, de végül az ekkor gyermek Margit döntése volt a kolostori élet.
1257-ben diplomáciai úton volt Dalmáciában, mikor megtudja, hogy magyar polgárokat gyilkoltak meg Spalatóban. Válaszul erre, Mária királyné az ott állomásozó magyar sereg élére állja, lerohanja a várost és megbünteti a bűnösöket. Később Mária udvari ellenségei beárulják a királynak, aki viszont teljesen egyetért Mária döntésével, és sosem limitálja a hatalmát.
1261-ben a királyné ismét Dalmáciába megy, hogy kisebbik fia, Béla herceg ügyeit segítse. Mária a férjével együtt Bélát szerette volna trónörökösnek, de ez szembenállt az Árpád kori hagyományokkal. Nem valószínű, hogy Béla herceg király akart lenni, mert Istvánnal nagyon közel álltak egymáshoz, a háborút a környezetük robbantotta ki. Mária hivatalosan férje oldalán állt, de egyben békepárti volt, támogatta az 1266-os Nyulak szigeti békekötést.
Életének utolsó szakaszát a férje és fia, István közti harcok és legkedvesebb fiának, Béla hercegnek, majd Margit lányának és végül férjének a halála keserítette meg. Férje mellett temették el az esztergomi ferencesek templomában.
A beszámolók szerint Mária királyné vezette az 1268-as szerb hadjáratot. Rendkívüli a magyar történelemben a királynék katonai szerepe.
Gyermekei
szerkesztés
Férjétől, IV. Béla (1206–1270) magyar és horvát királytól 10 gyermeke született
- Kinga (1224–1292), férje V. Boleszláv lengyel fejedelem (1226–1279), nem születtek gyermekeik
- Margit (idősebb) (?–1242)
- Anna (1226/27–1285 körül), férje Rosztiszláv (1219–1263) kijevi nagyherceg és csernyigovi fejedelem, 7 gyermek
- Katalin (1229 körül–1242)
- Erzsébet (1236–1271), férje XIII. Henrik (1235–1290) alsó-bajor herceg, 10 gyermek, többek között:
- Konstancia (1237–1276), férje I. Leó (1228 körül–1301 körül) halicsi király, 3 gyermek
- Jolán (1235/39–1298), férje Jámbor Boleszláv (1224/27–1279) gnieznói herceg, 3 leány
- István (1239–1272), 1270-től V. István néven magyar király, felesége Erzsébet (1240–1290/95) kun hercegnő, 7 gyermek, többek között:
- Anna (1260–1281), férje II. (Palaiologosz) Andronikosz (1259–1332) bizánci császár, 1272-től társcsászár, 1282-től egyeduralkodó, 2 fiú, az egyikük:
- IX. Mikhaél (1277–1320) bizánci társcsászár, felesége Szaven-Pahlavuni Mária (Rita) (1278–1333) örmény királyi hercegnő, 4 gyermek, többek között:
- Anna (1260–1281), férje II. (Palaiologosz) Andronikosz (1259–1332) bizánci császár, 1272-től társcsászár, 1282-től egyeduralkodó, 2 fiú, az egyikük:
- Margit (fiatalabb) (1242–1270) apáca
- Béla (1250–1269), felesége Kunigunda (1247 körül–1288/1292 után) brandenburgi hercegnő, gyermekei nem születtek
Ősei
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Lásd Wertner (1892: 460–461).
- ↑ a b c Lásd Wertner (1892: 461).
- ↑ Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
- ↑ Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
Irodalom
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.
- Wertner, Mór. Az Árpádok családi története (magyar nyelven). Nagy-Becskerek: Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája (1892). Hozzáférés ideje: 2015. március 25.
További információk
szerkesztés- Cawley, Charles: Hungary Kings Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Cawley, Charles: Nikaia Genealogy (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Laszkarisz Mária (5.), In: Bokor József (főszerk.): A Pallas nagy lexikona (magyar nyelven), Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1893). Hozzáférés ideje: 2015. március 25.
- Marek, Miroslav: Arpad family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Marek, Miroslav: The Laskaris family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Schreiber, Karl-Heinz: Maria Laskarina Königin von Ungarn (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. (Hozzáférés: 2015. március 25.)
- Diószegi György Antal: IV. Béla király budai várépítésének és a görög Laszkarisz Máriával való házasságának jelentősége 750 év távlatából; szerzői, Budapest, 2020
| Előző Estei Beatrix |
Magyar királyné  1235 – 1270 |
Következő Kun Erzsébet |
| Horvát királyné 1235 – 1270 |
