Laurencz László

Laurencz László (Budapest, 1934. július 29. –) magyar kézilabdaedző, volt női szövetségi kapitány.

Laurencz László
Személyes adatok
Születési dátum	1934. július 29. (90 éves)
Születési hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Junior klubok
Időszak Klub   Dunatextil
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*   Budapesti Kábel SC   Építők-Metro   Bp. Vörös Meteor
Edzőség
Időszak Klub   XVII. ker. Petőfi (férfi, női)   RTK (férfi, női) 1962–1965 Újpesti Gyapjú (női)   Országos Gumiipari SC (női) 1965–1972 Bp. Rendészeti SE (női) 1972–1978 Bakony Vegyész (női) 1978–1984 Tatabányai Bányász (női) 1984–1985 Hypobank Wien (női) 1984–1985 Ausztria 1985–1991 Bp. Építők (női) 1990–1996 Magyarország   Dunaferr NK szaktanácsadó   Elektromos (férfi) 1997–? Gyöngyösi Főiskola (férfi)   Szekszárd (női)   Göd (női) 1999–? Magyarország női ifi 2002–2004 Esztergom KSE (női) 2004–2005 Debreceni VSC (női) 2005–? Kőbányai Spartacus (női) 2007–2010 Váci KSE (férfi) 000?–? Tököl (női) 2010– Csepel DSE
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. * Mérkőzések (gólok száma)
A Wikimédia Commons tartalmaz Laurencz László témájú médiaállományokat.

Játékosként

Labdarúgóként kezdett sportolni. Csontvelőgyulladása miatt évekre fel kellett hagynia a sportolással. Később Cegléden NB II-es játékos volt. 17 évesen kezdett kézilabdázni, válogatott kerettag volt. Egy vesebetegség vetett véget játékospályafutásának.

Edzői pályafutása

1962-ben kezdett edzősködni, az Újpesti Gyapjúnál, majd 1965-ben a Budapesti Rendészeti SE-ben folytatta. 1968-ban szerzett edzői diplomát. 1972-től 1978-ig a Bakony Vegyész női csapatának szakmai munkáját irányította. Ebben az időszakban 2-2 bajnoki ezüst- és bronzérmet nyertek, valamint 1973-ban kupagyőzelmet értek el. 1978-tól a Tatabányai Bányász női kézilabdázóit tréningezte és 1983-ban bronzérmet értek el a bajnokságban. Az 1984-1985-ös szezonban a Hypobank Wien és az osztrák női kézilabda-válogatott vezetője volt. Az 1984-es olimpián hatodikok lettek. 1985-ben a Bp. Építők csapatához került. 1989 és 1990 között két magyar bajnoki címet értek el.

1990-ben kinevezték a magyar női kézilabda-válogatott kapitányának. 1991-ben C-, 1992-ben B csoportos világbajnokságot nyert. Az 1993-as világbajnokságon hetedik, az 1994-es Európa-bajnokságon negyedik helyezést értek el. 1994-től a Dunaferr SE szaktanácsadójaként is dolgozott, akikkel 1995-ben KEK-et nyert. 1995-ben a válogatott ezüstérmet szerzett a világbajnokságon. Az atlantai olimpián bronzérmet értek el. Az 1996-os Európa-bajnokságon 10.-ként végzett a válogatott. Az év magyar edzője választáson harmadik lett ebben az esztendőben. Az 1996 végén lejáró szerződését nem hosszabbították meg.

1997-ben a Gyöngyösi Főiskola kézilabda-csapatának az edzője lett. 1999-ben kinevezték a magyar női ifjúsági válogatott vezetőjének. Az ifikkel 2001-ben Eb bronzérmet ért el. A későbbiekben volt az Esztergom, a Debrecen és a Vác edzője. 2010-től Csepel DSE szakmai igazgatója. 2018 októberében a XXI kerületi önkormányzat döntése nyomán hivatalossá vált, hogy az épülő sportcsarnok Laurencz László nevét fogja viselni. A csarnokot 2020-ban adták át.

2023 óta egy tököli idősek otthonában él.

Díjai, elismerései

• Mesteredző (1989)
• Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1996)
• Vác város sportjáért (2009)
• Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2010)
• Török Bódog-életműdíj (2015)
• Bay Béla-díj (2015)

Források

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 230. o. ISBN 963-495-011-6  
• Laurencz László: 75 év, 75 százalék. kezi.hu, 2009. július 27. [2012. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
• Laurencz László Kartalon volt testnevelő tanár 1953-ban. kratosport.lapunk.hu, 2009. augusztus 1. [2011. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
• "Senkinek nem leszek a lábtörlője" - interjú a legendás kézilabdaedzővel, Laurencz Lászlóval. origo.hu, 2011. január 2. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)