Leövey Leó

(1869–1938) színész, komikus, operetténekes és rendező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Lövői Leövey Leó (Kolozsvár, 1869. október 23.Budapest, 1938. július 29.)[3][4] színész, komikus, operetténekes és rendező.

Leövey Leó
Született1869. október 23.[1]
Kolozsvár[1]
Elhunyt1938. július 29. (68 évesen)[1]
Budapest I. kerülete
Állampolgárságamagyar
SzüleiLeövey József
Foglalkozása
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Leövey Leó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Leövey József fia. Eleinte hivatalnok volt, majd 1893-ban Solymosi Elek színiiskolájában tanult. Leszkay András társulatában lépett fel először még 1893-ban, azután 1894-ben a Felvidéken, 1895-ben Szabadkán, 1896–1900 között Kolozsvárott, 1901-ben Makó Lajos buda–temesvári társulatában szerepelt, ezt követően pedig 1902 és 1905 között Szegeden játszott. 1905 és 1907 között a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt, ezután 1910-ig az aradi színházban lépett fel, majd 1910–12-ben Nagyváradon szerepelt. Mint operettfőrendező és jellemkomikus működött Pécsett 1916–18-ban. 1918 és 1931 között ismét a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt, majd 1932-ben a Király Színházhoz került. 1933–35-ben fellépett a Belvárosi Színházban, 1935–38-ban a Városi Színház, a Pesti Színház, a Vígszínház és a Royal Színház művésze volt.

Első felesége Szabó (eredetileg Marczincsák) Margit Ilona színésznő volt. 1927 januárjában szentháromsági Magyary Juditot (–1968) vette nőül, Magyary Mihálynak, a kolozsvári Ellenzék című napilap alapító-főszerkesztőjének lányát.

Gyermekei:

  • lövői Leövey Klára (1901–?)
  • lövői Leövey Ferenc (1903–?)[5] orvos

Fontosabb szerepei

szerkesztés
  • Gáspár (Planquette: A corneville-i harangok)
  • gr. Thurein (Szomory Dezső: Bodnár Lujza)
  • Öreg színész (Szép Ernő: Háromlevelű lóhere)

Fontosabb rendezései

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.