Lempert Károly

Lempert Károly (Budapest, 1924. szeptember 7. – 2019. augusztus 27.) Széchenyi-díjas kémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi szerves kémiai kutatások kimagasló jelentőségű alakja, tudományos kutatásai elsősorban a gyógyászatilag is jelentős heterociklusos vegyületek kémiájára és szintézisére, a szerves reakciók egyes speciális kérdéseire (gyűrűtranszformáció, fotokémia stb.) irányultak.

Lempert Károly
Született	1924. szeptember 7. Budapest
Elhunyt	2019. augusztus 27. (94 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	kémikus, egyetemi tanár
Kitüntetései	Széchenyi-díj
MTMT
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett vegyészi oklevelet 1948-ban. 1948–1949-ben a Chinoin Gyógyszerárugyár munkatársa volt, 1949–1951-ben pedig a Szerves Vegyipari Kutatóintézetben dolgozott. 1951-től három éven át aspirantúráját végezte a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) szerves kémiai tanszékén, aminek eredményeként 1955-ben a kémiai tudomány kandidátusa lett. 1954-től 1961-ig az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében dolgozott. 1960-tól a BME szerves kémiai tanszékén oktatott előbb docensi, majd – a kémiai tudomány doktora cím megszerzését követően – 1963 és 1994 között egyetemi tanári címmel. 1962 és 1978 között tanszékvezetőként irányította az oktatómunkát. 1962-től ugyancsak 1994-ig volt az MTA által a BME-n létrehozott alkaloidkémiai tanszéki kutatócsoport vezetője. 1994. évi nyugdíjazása után professor emeritusként segítette a tanszéki munkát.

Munkássága

Pályája során a legjelentősebb eredményeket hozó kutatásai a szerves vegyületek, s különösen a nitrogén heteroatomot tartalmazó heterociklusos vegyületek kémiájára irányultak. Számos gyógyászati szempontból is jelentős szerves vegyület előállítása fűződik a nevéhez. Kísérleteket végzett többek között helyi érzéstelenítő hatású vegyületek előállítására, de átfogóan is vizsgálta a kémiai szerkezet és a gyógyhatás összefüggéseit. Elsőként szintetizált stabilis gyűrűs ureideket (más néven acilkarbamideket), és igazolta ezek szerepét a karboxilkondenzációval járó reakciókban. Ez irányú kutatásai révén további sikereket ért el a béta-laktámok szintetizálása terén is. Tanulmányozta a béta-laktám-származékok szerves reakciója során jelentkező gyűrűtranszformációt, s eljárásokat dolgozott ki heterociklusos gyűrűrendszerek (pl. triazin) előállítására. Behatóan vizsgálta a tautoméria jelenségét, s ugyancsak elsőként izolálta sikeresen heterociklusos vegyületek egymással izomer módosulatait.

Fotokémiai vizsgálatai elsősorban biológiailag aktív, aromás jellegű heterociklusos gyűrűkre (pl. hidantoin, 2-amino-3,5-dihidroimidazol vagy glikociamidin) irányultak. Pályája későbbi szakaszában tudományos érdeklődése a halogénszármazékok és nukleofil reagensek közötti nem konvencionális szerves reakciók felé fordult.

1964-ben megjelent szerveskémia-tankönyvét 1970-ig évről évre újranyomták. 1976 után szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Chimica című akadémiai szakfolyóiratnak.

Társasági tagságai és elismerései

1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben rendes tagjává választották. Tagja az MTA szerves és biomolekuláris kémiai bizottságának, 1989 és 1995 között részt vett a Tudományos Minősítő Bizottság munkájában. Alelnöki feladatokat látott el a Magyar Kémikusok Egyesületének szerves és gyógyszerkémiai szakosztályában, 1994-től tiszteleti tagja az Osztrák Kémikusok Társaságának.

Munkássága elismeréseként 1989-ben Apáczai Csere János-díjat kapott, 1994-ben pedig Széchenyi-díjat vehetett át.

Főbb művei

• A 2-tiouracilok, izocitozinok és kondenzált származékaik (kinazolin-, tiazolopirimidin-, imidazopirimidin-sorbeli stb. analogonok) kémiája I–II. Budapest: Akadémiai. 1961–1962.  
• Szerves kémia I–II. Budapest: Tankönyvkiadó. 1964.  
• Szerves kémia. Budapest: Műszaki. 1976.  
• Szerves halogénszármazékok néhány szokatlan reakciója nukleofilekkel. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1985.  

Források

• Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 991. o.  
• Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 132., 139., 142. o.
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 930. o. ISBN 963-9257-04-4  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 786–787. o.
• Kossuth-, állami és Széchenyi-díjasok 1948–2008 II. Szerk. Gyuricza Péter, Móritz Rita, Szalay Antal. Budapest: Magyar Közlöny. 2008. 44. o. ISBN 978-963-9722-43-9