Leninszk-Kuznyeckij

város Oroszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 24.

Leninszk-Kuznyeckij (oroszul: Ленинск-Кузнецкий) város Oroszország Kemerovói területén, a Leninszk-kuznyeckiji járás székhelye. Régi neve 1922-ig Kolcsugino.

Leninszk-Kuznyeckij (Ленинск-Кузнецкий)
Leninszk-Kuznyeckij címere
Leninszk-Kuznyeckij címere
Leninszk-Kuznyeckij zászlaja
Leninszk-Kuznyeckij zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKemerovói terület
Irányítószám652500
Körzethívószám38456
Népesség
Teljes népesség92 244 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Leninszk-Kuznyeckij (Oroszország)
Leninszk-Kuznyeckij
Leninszk-Kuznyeckij
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 39′, k. h. 86° 10′54.650000°N 86.166667°EKoordináták: é. sz. 54° 39′, k. h. 86° 10′54.650000°N 86.166667°E
Leninszk-Kuznyeckij (Kemerovói terület)
Leninszk-Kuznyeckij
Leninszk-Kuznyeckij
Pozíció a Kemerovói terület térképén
Leninszk-Kuznyeckij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leninszk-Kuznyeckij témájú médiaállományokat.

Népessége: 101 666 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Elhelyezkedése

szerkesztés

A Kuznyecki-medence központi részén, Kemerovo területi székhelytől délre, az Inya (az Ob mellékfolyója) felső folyásának partján helyezkedik el. Vasútállomás a JurgaNovokuznyeck vonalon. Autópálya köti össze a terület két nagyvárosával: észak felé Kemerovóval, dél felé Novokuznyeckkel.

Története, gazdasága

szerkesztés

Kolcsugino falu nevét egy 1760 körül kelt iratban említik először. A közelében található szénlelőhelyen 1883-ban kisebb bányát nyitottak. Jurgából, a transzszibériai vasútvonal állomásától idáig vasútvonal épült, melyen 1915-ben indult meg a forgalom. A települést 1922-ben Leninónak nevezték el. 1925-ben várossá nyilvánították, akkor kapta mai nevét, 1926-ban járási székhely lett. A második világháború idején több nagy gyár berendezését az európai országrészből ide evakuáltak, az iskolákat hadikórházzá alakították. 1950 után új bányákat nyitottak, főként a város déli részén, Poliszajevóban, mely 1989-ben kivált Leninszk-Kuznyeckből és önálló város lett.

A város a Kuznyecki-medence egyik nehézipari és szénbányászati központja. A szovjet időszakban változatos iparral rendelkezett. A régió egyik nagy bányagépgyártó vállalata, a Krasznij oktyabr ('vörös október') 1941-ben alakult. Ekkor evakuálták a harkovi gyár berendezéseit Leninszk-Kuznyeckijbe, és rögtön megszervezték a fegyvergyártást a front számára. A háború után az üzemet átállították bányagépek, bányászati berendezések gyártására. Az egykori nagyvállalat maradéka az 1990-es évek válságán egy német cég segítségével jutott túl, majd a 2000-es években kétszer is a megszűnés határára került.[2]

Az izzólámpagyártás alapjait a nyugati országrészből 1942-ben evakuált berendezésekkel teremtették meg a városban. 1943-tól katonai optikai eszközökhöz optikai üveget állítottak elő. A háborús évek után szervezték meg a gyárban a lámpagyártást. Az izzólámpák kibocsátását 1950-ben kezdték meg, később már világítótesteket is készítettek. A Szovjetunió felbomlását követő válságos helyzetben a gyár egy ideig még kitartott, de 2002-ben csődbe jutott és 2004-ben végleg bezárt.[3]

A városi textilkombinátot 1965-ben kezdték építeni, hogy a bányászcsaládok asszonyainak munkát biztosítsanak. 1972-ben adták át, fénykorában többezer dolgozója volt. A vállalat és a gyár 1993-ban gazdasági társasággá alakult, 2003-ban szintén megszűnt.[4][5]

  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  2. «Красный Октябрь» переживает третье рождение (ksonline.ru, hozzáférés: 2020-11-27)
  3. Ленинск-Кузнецкий электроламповый завод (hozzáférés: 2020-11-26)
  4. Archivált másolat. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
  5. Открытое Акционерное Общество "Ленинск - Кузнецкий камвольно - суконный комбинат" (kuzbassarchives.ru, hozzáférés: 2020-11-25)