Levirátus
A levirátus (a latin levir „a férj bátyja” szóból), magyarra fordítva sógorházasság, ókori jogszokás, melynek lényege, hogy a gyermektelen özvegyet az elhalt férj fivérének kell feleségül vennie. Az így létrejött új házasságból származó első gyermek az elhunyt nevére kerül, így az örökösödési sor nem szakad meg.
Elterjedése
szerkesztésA levirátus az egész ókori keleten bevett szokásnak számított.
- Asszíria: amennyiben az elhunyt özvegyének nem volt megélhetési forrása, akkor az apósa, vagy ha volt a mostohafiúnak kellett magához vennie.
- Hettiták: Az özvegyet elsődlegesen a még nőtlen sógornak, ennek hiányában az apósnak, majd a nős sógornak, s mindezek hiányában az elhunyt unokaöccsének kellett elvennie.
- Zsidók: Ha a férj gyermektelenül halt meg, azért kell az özvegyet elvenni, hogy utódai lehessenek az elhunytnak. A Teremtés könyvének 38,1 szakasza alapján az első fiú az elhunyt családnevét viselte. Az Ószövetség az após és meny közötti levirátust nem ismerte. A Másodtörvénykönyv 25,5-10. szakasza a levirátust törvény szintre emelte, amennyiben a sógor ezt megtagadta, az özvegynek joga volt törvény elé vinni a kérdést. Jézus korában már csak részlegesen volt szokásban, ugyanis ekkor már az örökséget a lányok részére is megnyitották, így csak akkor maradt fenn a lényege, ha az özvegynek egyáltalán nem volt gyermeke.
Magyarországon
szerkesztésA nyugati kultúrákban a levirátus ebben a formában nem volt szokásban, viszont hasonló esetek felmerültek, de elsősorban a szeniorátus megerősítésének céljából, mint például Koppány vezér esete, akinek származását nem is ismerjük biztosan. Pont a levirátus miatt, vagyis – túl azon, hogy felléphetett a fejedelmi cím megszerzéséért a szeniorátus elvére hivatkozva – el akarta venni az elhunyt fejedelem feleségét, Sarolt fejedelemasszonyt, a későbbi I. (Szent) István anyját, sejthető, hogy Árpád fejedelem leszármazottja volt.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint bizonyos szinten nálunk is ismert volt ez az intézmény, viszont nem a bibliai okokra vezethető vissza. „Levirátus az a társadalmilag előírt vagy javasolt szokás, hogy az özvegyasszony az elhunyt férj fiútestvéréhez vagy közeli férfirokonához menjen feleségül. Ez a szokás a magyar paraszti társadalomban általánosan ismert volt.”
A levirátus a zsidókon kívül, például Mongólia, Tibet vagy a Koreai-félsziget területén is előfordult.
