Liu Cung-jüan
Liu Cung-jüan (kínaiul: 柳宗元; pinjin () hangsúlyjelekkel: Liǔ Zōngyuán; magyar népszerű: Liu Cung-jüan; adott neve: Liu Ce-hou () 柳子厚; Jungcsi () 永濟 / 永济, Sanhszi () tartomány, 773. – Liucsou () 柳州, Kuanghszi () tartomány, 819. november 28.) kínai író, költő. Tehetségére már fiatalkorában felfigyeltek elismert irodalmi tekintélyek, vezető személyiségek, akik pártfogásukba vették. Hivatali pályára lépett, s politikai elvei mellett szilárdan kitartott. 806 után, amikor pártfogója, Vang Su-ven () főminiszter, akivel együtt a birodalom jólétének emelésére törekedett, megbukott, őt is száműzték a délvidékre hivatalnoknak, előbb Jungcsou ()ba 永州 (Hunan tartomány), majd Liucsou ()ba. Barátjával, Han Jü ()vel együtt az úgy nevezett ku-ven ()-mozgalom megindítója volt. Költőként is számon tartják, de nevezetesebbek politikai szatírái és esszéstílusban írt hangulatos tájleírásai.[m 1]
| Liu Cung-jüan | |
 | |
| Liu Cung-jüan () portréja. | |
| Élete | |
| Született | 773. Jungcsi () (a mai Sanhszi () tartomány, Kína) |
| Elhunyt | 819. november 28. Liucsou () (a mai Kuanghszi () tartomány, Kína) |
| Sírhely | Wannian |
| Nemzetiség | kínai |
| Szülei | Liu Zhen |
| Házastársa | Yang Shi |
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, esszé |
| Alkotói évei | Tang-kor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Liu Cung-jüan témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkássága
szerkesztésLiu Cung-jüan () a Tang-kori Kína fővárosától nem messze lévő kisvárosban született 773-ban. Apja írástudó hivatalnok volt, de csak kisebb tisztségekig jutott, melynek oka állítólag a puritánsága volt volt. A fiút anyja nevelte, később is ő felügyelte tanulmányait a mestereknél. A fiú már tizenhárom éves korában figyelmet keltő írásokat írt: mesterei elismerték tehetségét és nagyra értékelték. Aránylag fiatalon tette le a fővárosban a második fokozat vizsgáit, amikkel csinsi () rangot és húszéves korában állást kapott a császári könyvtárban. Harmincegy éves korában császári cenzor lett közvetlenül a császár környezetében. A tudós hivatalnokok körében a viszonylag fiatal tudósnak esszéi és költeményei korán megalapozták rangját. Annál is inkább, mert írásaival a kor legtekintélyesebb írástudója, az ugyancsak magas hivatalban lévő Han Jü () (768-824) eszméi és reformtörekvései hívének bizonyult. Han Jü () a túldíszített korabeli stílusminta helyett a régi irodalom (ku-ven ()), azaz a Han-kori írásművészet normáit helyezte vissza jogaiba, s annak egyszerű, sallangmentes stílusát követte.[1]
A régi írásművészet hívei azonban egy fiatalabb írástudó hivatalnok vezetésével politikai reformokat is igényeltek. Vang Su-ven () 王叔文 (753-806) vezetésével be is jutottak a hatalomban, amikor Tö-cung () császár elhunyt, s a trónörökös, Szun-cung () követte őt a trónon, Liu Cung-jüan () a Szertartások Főhivatalának „titkára” lett, s a mozgalom többi tagja is magas hivatalokba került. Reformjaikat a lakosság örömmel fogadta, hiszen a birodalom kíméletlen adóit enyhítették, a hadsereg és az eunuchok hatalmát nyirbálták meg. Hat hónapig tartott a reformerek uralma: a régi hatalom hívei lemondatták a betegeskedő császárt, s az eunuchok újat ültettek a trónra 806-ban. Néhány fő reformer életével lakolt, Liu Cung-jüan () száműzetéssel bűnhődött: „áthelyezték” délre, egy kisvárosba (a fővárostól kb. 2000 km-re) „helyettes elöljáró” rangban. A korban „nyolc alprefektus” néven emlegették őt és társait, akik ugyanebben a büntetésben részesültek.
Jungcsou, ahol Liu Cung-jüan () közel tíz esztendőt töltött (a mai Hunan tartomány Lingling városkája), nemcsak távol van a fővárostól, hanem meglehetősen vad vidék ekkoriban: a hanok mindössze két-háromszáz éve telepedtek meg itt tömegesen, s akkor is inkább a folyók termékeny völgyeiben, ahol fejlett agrotechnikájukkal hamarosan meggyökereztek, míg az őslakosok - kevert etnikumú, többnyire délről származó, primitív életmódú törzsek - a hegyek közé húzódtak. Liu Cung-jüan () írásaiban megemlékezik ilyen, különös erkölcsű barbárokról is, de közelebbi kapcsolatba nem került velük. A városka és környéke lett élete és írásművészete utolsó másfél évtizedének színhelye - és témája. Írásművészete itt érik teljessé, ekkor ismeri meg közelebbről a parasztok életét s nyomorúságát, és ekkor fedezi föl a környék tájait, természeti szépségeit. Megvásárol magának egy elhanyagolt birtokot, s a festői környezetben csak a természet élvezetének és az írásnak él. Eredeti felfogásának szellemében, egyszerű, de erőteljes, tömör, de szemléletes nyelven írja esszéit. Persze a száműzött fájdalma is megszólal: Száműzetés (Li szao ()) versciklus címével is Csü Jüan (), a nagy ókori költőt és sorsát, a száműzetést idézi. De ez talán csak afféle illendőségből, írástudói konvencióból született önsajnálat.[2]
Élete hátralevő részében a délvidéken maradt száműzetésben, ahol egy nevét viselő városka hivatalnokaként (úgy emlegették ettől fogva: Liu Liucsou ()ból), békésen írogatott. Itt halt meg 819. november 28-án, ám jelentős életművét hagyott hátra. Az utókor nagyra becsülte, s a modern irodalomtörténet is a legkiválóbb Tang-kori irodalmárok közé sorolja. A Csing ()-korban összeállított híres antológiában, A Tang-kor háromszáz versében öt költeménye kapott helyet.[3]
Magyarul
szerkesztés- Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést; ford. Ecsedy Ildikó et al., előszó Miklós Pál; Terebess, Bp., 1997
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Liu Cung-jüan () válogatott művei Megszeretem a száműzetést címen jelentek meg 1997-ben a Terebess Kiadó gondozásában. A költeményeit és az esszéit fordította: Ecsedy Ildikó, Faludy György, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Miklós Pál, Solymos Ida, Tokaji Zsolt, Tőkei Ferenc és Weöres Sándor.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Miklós 1997 5., 6. o.
- ↑ Miklós 1997 6., 7. o.
- ↑ Miklós 1997 7., 8. o.
Források
szerkesztés- ↑ Chen 1992: Chen, Jo-shui, Liu Tsung-yüan and Intellectual Chang in T'ang China, 773-819, Cambridge: Cambridge University Press, 1992.
- ↑ Liu 1997: Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést. Ford. Ecsedy Ildikó et al. Budapest, Terebess Kiadó, 1997. ISBN 963 85631 2 5
- ↑ Miklós 1997: Miklós Pál: Liu Cung-jüan találkozása a természettel. In Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést. Budapest, Terebess Kiadó, 1997. 5-8. o.
- ↑ Nienhauser 1973: Nienhauser Jr., William H.; Hartmann, Charles; Crawford, William Bruce; Walls, Jan W.; Neighbours, Lload, Liu Tsung-yüan, New York: Twayne Publishers Inc., 1973.
- ↑ Tőkei–Miklós 1960: Tőkei Ferenc – Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés
- Liu Cung-jüan: Megszeretem a száműzetést a terbess.hu-n: [1]
