Live Killers
A Live Killers a brit Queen rockegyüttes első koncertalbuma (sorban pedig a nyolcadik nagylemeze). 1979. június 26-án jelent meg, a producere maga az együttes volt.
Queen Live Killers | ||||
koncertalbum | ||||
Megjelent | 1979. június 26. | |||
Felvételek | 1979. január–március Európai turnék | |||
Stílus | Rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 90:08 | |||
Kiadó | EMI, Parlophone (Európa) Elektra, Hollywood (Amerika) | |||
Producer | Queen | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
A felvételek az 1978-as Jazz album megjelenését követő Jazz Touron készültek, több koncerten. A rajongók negatívan fogadták a gyenge minőségű keverés miatt, mégis számottevő sikereket ért el Angliában. Amerikában egymillió példány felett kelt el.
Keletkezés
szerkesztésMár a sikeres 1974-es londoni, Rainbow Theatre-ben adott koncert után terveztek élő lemezt kiadni, ismeretlen okokból csak ekkor kerülhetett sor rá – feltételezések szerint ekkor is csak azért, mert nem volt tervbe véve újabb sorlemez megjelentetése, és a kiadó új albumot akart az együttestől. Az anyag gerincét a Jazz albumot követő Jazz Tour európai koncertjei adják. Ezek voltak azon hírhedt előadások, melyeken megjelentek a Bicycle Race videóklipjét idéző meztelen lányok a színpadon, óriási felháborodást okozva. A Death on Two Legs című dalt Freddie Mercury így konferálta fel: „ez a dal egy igazán kib*szott úriembernek szól!" Ezzel a dal címzettjére utalt, aki elfogadott nézetek szerint Norman Sheffield volt, aki a Trident stúdió vezetője volt 1975-ben. A jogi problémák elkerülése végett a szitokszót kifütyülték.[1] A tagok maguk végezték a zenei szerkesztést a Montreux-i Mountain stúdióban, Svájcban. A lemez 1979. június 26-án jelent meg, Angliában a 3., Amerikában a 16. helyet érte el az albumlistán. Később Roger Taylor és Brian May egy rádióműsorban elárulták, hogy nem voltak megelégedve az anyag végső keverésével, mert bár a koncertek nagyon jól sikerültek, a szalagon hallható dalok egyszerűen unalmasak lettek.
Fogadtatás
szerkesztésKritikák | |
---|---|
Forrás | Értékelés |
AllMusic | [2] |
Entertainment Weekly | B (1991)[3] |
George Starostin | 7/15[4] |
Record Mirror | (1979)[5] |
Rolling Stone | (kedvezőtlen) (1979)[6] |
A megjelenésekor még a rajongók is számos hibáját felrótták a kiadványnak: többek közt az alacsony hangminőséget, vagy például azt, hogy a Bohemian Rhapsody is rákerült, holott egy része – szokásos módon – felvételről hangzott el a koncerten. Az együttes tagjai is elismerték a keverés minőségének hiányosságait, Taylor például kifejezetten elégedetlen volt vele, és egy 1979-es interjúban ironikusan ezt mondta róla: „az egyetlen ami élő a Live Killersben, az a lábdob”.[7] A Record Mirror tökéletes minősítést adott rá: „Rózsás és pezsgős győzelem. Kihangsúlyozza a Queen dalait, nem csak az időt tölti ki a következő stúdióalbum előtt. Hallgasd, és nem érzel csalódást”.[5] Ellenben a Rolling Stone elmarasztalóan írt róla, a kritikus is a vevők átverésének tartotta, hogy a Bohemian Rhapsody egy része valójában nem is koncert felvétel. A szerző ezen felül kitért az együttes tematikájára is, a We Will Rock You-t árja csatadalnak nevezte.[6] Visszatekintve az Entertainment Weekly[3] és az AllMusic is viszonylag pozitívan értékelte. Utóbbi kritikjában az együttes 1970-es évekbeli „power rock” hangzásának kiváló dokumentumának nevezte.[2] Hasonlóan George Starostin is közepesre értékelte, átlagosságban egy jó koncertalbumnak nevezte.[8] Az angol albumlistán a harmadik helyet érte el, és öt hétig volt benne a Top 10-ben. Amerikában csak a 16. helyet érte el, 1979-ben aranylemez lett, 2002-ben pedig dupla platina.[9] A Nielsen SoundScan felmérései szerint 1991 és 2009 között Amerikában 516 ezer példány kelt el belőle.[10] Az albumról megjelent Love of My Life / Now I’m Here kislemez a 63. lett Angliában.
Az album dalai
szerkesztésElső oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | We Will Rock You | Brian May | 3:01[11] | ||||||
2. | Let Me Entertain You | Freddie Mercury | 2:50 | ||||||
3. | Death on Two Legs | Mercury | 3:22 | ||||||
4. | Killer Queen | Mercury | 1:57 | ||||||
5. | Bicycle Race | Mercury | 1:27 | ||||||
6. | I’m in Love with My Car | Roger Taylor | 1:59 | ||||||
7. | Get Down, Make Love | Mercury | 4:24 | ||||||
8. | You’re My Best Friend | John Deacon | 1:59 |
Második oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Now I’m Here | May | 8:10 | ||||||
2. | Dreamer’s Ball | May | 3:33 | ||||||
3. | Love of My Life | Mercury | 3:15 | ||||||
4. | ’39 | May | 3:07 | ||||||
5. | Keep Yourself Alive | May | 3:47 |
Harmadik oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Don’t Stop Me Now | Mercury | 4:16 | ||||||
2. | Spread Your Wings | Deacon | 4:51 | ||||||
3. | Brighton Rock | May | 11:48 |
Negyedik oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Bohemian Rhapsody | Mercury | 5:02 | ||||||
2. | Tie Your Mother Down | May | 3:25 | ||||||
3. | Sheer Heart Attack | Taylor | 3:16 | ||||||
4. | We Will Rock You | May | 2:37 | ||||||
5. | We Are the Champions | Mercury | 3:23 | ||||||
6. | God Save the Queen | tradicionális, átdolg. May | 1:07 |
Helyezések és eladások
szerkesztés
Album
|
Kislemezek
|
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ MusicMeter Queen – Live Killers
- ↑ a b Greg Prato: 'Live Killers' (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
- ↑ a b Jim Farber: Queen albums reissued -- We grade the canon of the Bohemian Raphsody rockers (angol nyelven). Entertainment Weekly, 1991. február 15. [2009. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- ↑ Only Solitaire: George Starostin's Music Reviews (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- ↑ a b Robin Smith: 'Live Killers' (angol nyelven). Record Mirror. [2011. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
- ↑ a b David Fricke: 'Live Killers' (angol nyelven). Rolling Stone, 1979. szeptember 6. [2012. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
- ↑ 'Live Killers Analysis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 21.)
- ↑ Only Solitaire: George Starostin's Music Reviews (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- ↑ a b RIAA Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2003. február 23.)
- ↑ Gary Trust: Ask Billboard: Neil Diamond, Taylor Swift, Queen (angol nyelven). billboard.com, 2009. október 25. [2011. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
- ↑ A jelölt hosszúságok a dalok tényleges hosszát jelölik, az egyes trackek ettől általában hosszabbak, mivel hozzájuk tartozik az esetleges felkészülés, a közönséggel való beszéd, stb.
- ↑ Certified Awards Search (angol nyelven). BPI. [2017. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 5.)
- ↑ Goud/Platina (holland nyelven). NVPI. [2007. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 7.)
- ↑ Bundesverband Musikindustrie: Gold/Platin-Datenbank (német nyelven). [2010. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
- ↑ The Official Swiss Charts and Music Community (angol nyelven). IFPI. (Hozzáférés: 2010. január 10.)
További információk
szerkesztés- Hivatalos információk (angol nyelven). QueenOnline
- Slágerlistás helyezései. ukmix.org (angolul)