Ljubo Karaman

Ljubo Karaman (Split, 1886. június 15. – Zágráb, 1971. április 19.), horvát művészettörténész és konzervátor.

Ljubo Karaman
Született	1886. június 15. Split
Elhunyt	1971. április 19. (84 évesen) Zágráb
Állampolgársága	jugoszláv
Foglalkozása	művészettörténész pedagógus
Iskolái	Bécsi Egyetem
Sírhelye	Mirogoj temető (Division RKT, site 74, #199)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Splitben született 1886-ban. A klasszikus gimnáziumot 1904-ben végezte Splitben. Ezután beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol a filozófiai karon, történelem-földrajz szakon végzett 1910-ben. 1912-14-ben művészettörténetet tanult Jozef Strzygowskinál, majd 1920-ban doktorált Max Dvořáknál „Die romanische Plastik in Spalato” című disszertációjával. 1911-ben a spliti klasszikus gimnázium, majd a dubrovniki gimnázium tanára volt. 1919-től a Dalmácia Tartományi Konzervátori Hivatal asszisztense, 1926-tól pedig Dalmácia főkonzervátora. Splitben Frane Bulić munkatársa volt, akivel együtt írta meg 1927-ben a „Palača cara Dioklecijana u Splitu” (Diocletianus császár spliti palotája) című könyvet. Az olasz fasiszta hatóságok nyomására 1941-ben elhagyta Splitet, és 1950-ig, nyugdíjazásáig Zágrábban dolgozott a Konzervátori Intézet igazgatójaként. 1964-ben életműdíjat kapott. 1965-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt. Az ókortól a barokk korig tanulmányozta Dalmácia műemlékeit, különösen fontosak az óhorvát régészet területén végzett munkái.

Munkássága

Karaman a bécsi művészettörténeti iskola Riegel és Dvořák művészetteoretikusok és konzervátorok követője és utódja volt. Kiterjedt tudományos életműve egy tucat könyvet és mintegy 400 értekezést foglal magában, amelyek egy része könyvben (Eseji i članci - Esszék és cikkek, 1939; Odabrana djela - Válogatott művek, 1986) és különálló kiadványokban is megjelent. Leginkább Dalmácia művészeti emlékeivel foglalkozott, a késő ókortól a barokkig, de írt az Isztria, Észak-Horvátország és Szlavónia, valamint Bosznia-Hercegovina középkori művészetéről is. Történeti és művészeti kutatásait régészeti, általános művelődés-, politika- és társadalomtörténeti, különösen a korai horvátokkal kapcsolatos ismeretekkel gazdagította, új módszereket és tudományos-rendszertani értelmezést honosított meg, így a kortárs horvát történet- és művészettudomány megalapozója lett.

A különböző kulturális körök összetettségének megértésével és az átmeneti stílusok jelentésének felismerésével hozzájárult a dalmáciai művészeti korszakok, a késő ókor és a kora középkor kidolgozásához, a művészi kifejezés értékeléséhez. A horvát alkotói környezet értékeinek népszerűsítése iránt elkötelezetten a regionális sajátosságok értelmezésével, a helyiek külső hatások feldolgozásában és összehangolásában való részesedésének hangsúlyozásával fedezte fel az ismeretlent és vezetett be új fogalmakat, valamint felvázolta a dalmáciai művészi kifejezés körvonalait. Tudományos állításokkal kitartóan védte a horvát művészeti örökség igazságát és értékét.

Tudományos pályafutása kezdetétől foglalkoztatta a korai szláv (óhorvát) művészet. Legtöbb írása a „Vjesnik za arheologiju i historiju dalmatinsku” (Dalmáciai régészeti és történelmi újság) című lapban jelent meg. Részletesen tárgyalta a dalmáciai építészet olyan kiváló alkotásait, mint a prikai Szent Péter-templom, a spliti székesegyház keresztelőkápolnájában található dombormű Tomiszláv király képével, Ravennai János érsek szarkofágja Splitben, a kora középkori ornamentika Dalmáciában, a koraromán stílusú Szent Mihály-templom Ston közelében és kora román kori freskói. „Iz kolijevke hrvatske prošlosti” (A horvát múlt bölcsőjéből, 1930) című könyvében található a dalmáciai művészet fejlődésével kapcsolatos problémák megoldására irányuló összes korábbi kísérlet első érvelő kritikai revíziója, melyben a régi horvát művészetnek a regionális kontextusban és a periférikus környezet speciális körülményei között megfigyelhető szintézisét vázolta fel, meggyőzően cáfolva Strzygowski tézisét, miszerint a horvátok az északi faépítési modelleket vitték az Adriára át, egyben cáfolta a koraromán művészet bizánci stílusáról alkotott véleményeket. Kiemelte a szabad formájú boltíves templomokat, mint helyi mesterek eredeti alkotásait és a templomi berendezés kőszobrászati alkotásait, amelyek észak-itáliai hatására jöttek létre, majd tovább fejlődtek a 11. század második felének átmeneti formáira.

Vitatkozott Ejnar Dyggvével az ókeresztény és a korai horvát művészet kapcsolatáról. Nézeteit a horvátországi történelmi folyóiratban (Časopisu za hrvatsku poviest, 1943) foglalta össze. Írása a kora középkori művészetről szóló újabb munkáiról szóló recenzióit is tartalmazza. Mindezt népszerű módon a „Živa starina” (1943) és a „Baština djedova” (1944) címmel megjelent füzetekben fejtette ki. Tudományos művei csúcspontjának tekintik a román szobrászat remekeinek monografikus feldolgozásait, „Portal majstora Radovana u Trogiru” (Radovan mester portálja Trogirban, Rad JAZU, 1938) és a „Buvinove vratnice i drveni kor splitske katedrale” (A spliti székesegyház Buvin-kapuja és fakórusa, Rad JAZU, 1942) címmel. A gótikus-reneszánsz átmeneti formák sajátosságát hangsúlyozta a késő gótika és a reneszánsz időszak „Umjetnost u Dalmaciji XV. i XVI. vijek” (Dalmáciai művészet a 15. és 16. században, 1933) című áttekintésében. Jelentős tanulmányokat publikált Juraj Dalmatinacról, valamint a šibeniki és korčulai székesegyházról.

A hazai szakemberek közül elsőként elemezte a festményeket művészettörténészként, elsősorban a román, gótikus és reneszánsz festészetre, valamint a hazai műhelyek munkásságára fókuszálva. Úttörő művében, az „O domaćem slikarstvu u Dalmaciji za vrijeme mletačkog gospodstva” (A hazai festészetről Dalmáciában a velencei uralom idején (1927) rámutatott a dalmát festőiskola 15. és 16. századi létezésére. Több művében a tárgyalta a dalmáciai festőiskolán belül létező dubrovniki festőiskola alkotásait. „Notes sur l’art byzantin et les Slaves catholiques de Dalmatie” című műve a dalmáciai festőiskola első katalógusát tartalmazza. A művészet fejlődési szekvenciájának kutatása és értelmezése csúcspontját a „Pregled umjetnosti u Dalmaciji” (A dalmáciai művészeti áttekintése, 1952) című könyv érte el, amelyben a horvátok művészeti tevékenységét tárgyalta a betelepülésüktől a 18. századig, a dalmát múlt kulturális és történelmi korszakai szerint rendezve. Az utolsó nagy szintézisben, „O djelovanju domaće sredine u umjetnosti hrvatskih krajeva” (A hazai környezet működéséről a horvát régiók művészetében, 1963) úgy értékelte a horvát művészetet, hogy az provincializált, behatárolt és periférikus. Az alkotás szabadságára alkalmas művészeti alkotások megjelenése a hosszú retardáció és az átmeneti stílusok kreatív szintézise.

Fő művei

• Palača cara Dioklecijana u Splitu (társszerző Frane Bulić). Zagreb, 1927.
• Iz kolijevke hrvatske prošlosti Zagreb, 1930.
• Natpis djakona Dobra iz vremena narodne hrvatske dinastije 1931.
• O slijedu historijsko-umjetničkih perioda u Dalmaciji sa osobitim obzirom na spomenike Splita i Trogira 1931-32.
• La Dalmatieà travers les âges Split, 1933.
• Dalmacija kroz vjekove u historiji i umjetnosti Split, 1934.
• Umjetnost u Dalmaciji. XV. i XVI. vijek Zagreb, 1933.
• Portal majstora Radovana u Trogiru 1938.
• Bratovština i crkva sv. Križa u Velom Varošu u Splitu (társszerző A. Belaš), Split 1939.
• Eseji i članci Zagreb, 1939.
• Iskopine društva »Bihaća« u Mravincima i starohrvatska groblja 1940.
• Poviest hrvatskih zemalja Bosne i Hercegovine, 1. Sarajevo, 1942.
• Buvinove vratnice i drveni kor splitske katedrale 1942.
• Stari dubrovački slikari 1943.
• Afreski hrvatskog majstora u Sv. Mariji kod Berma u Istri 1943.
• Živa starina. Pedeset slika iz vremena hrvatskih narodnih vladara Zagreb, 1943.
• Uspomene hrvatskih vladara i odličnika u gradu Zadru 1944.
• Baština djedova Zagreb, 1944.
• O srednjovjekovnoj umjetnosti Istre 1949.
• Glose nekojim pitanjima slavenske arheologije 1952.
• Pregled umjetnosti u Dalmaciji od doseljenja Hrvata do pada Mletaka Zagreb, 1952.
• O staroj slikarskoj školi u Dubrovniku 1953.
• Osvrtu na neke novije publikacije i tvrdnje iz područja historije umjetnosti Dalmacije 1954.
• O mjesnim grupama dalmatinske slikarske škole u XV. st. 1955
• O reviziji iskopina u Biskupiji kod Knina 1955
• O putovima bizantskih crta u umjetnosti istočnog Jadrana 1958.
• O dubrovačkom slikaru 16. stoljeća Frani Matejevu Matkovu Dubrovnik, 1960.
• O nekim pitanjima hrvatske povijesti do XIII st. 1960.
• Andrija Buvina – vratnice splitske katedrale – drveni kor u splitskoj katedrali Zagreb, 1960.
• O djelovanju domaće sredine u umjetnosti hrvatskih krajeva Zagreb, 1963.
• Odabrana djela Split, 1986.

Források

• ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Karaman, Ljubo. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. április 23.)
• ↑ Flego: Višnja Flego - Hrvtaski biografski leksikon: Karaman, Ljubo. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2009) (Hozzáférés: 2022. április 23.)
• ↑ Proleksis: Proleksis enciklopedija: Karaman, Ljubo. http://www.proleksis.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. április 23.)