Lombard Liga

	Lombard Liga
	Lombard katonák a milánói Porta Romana domborművén
	A Lombard Liga tagjai
Típusa	katonai városszövetség
Aláírás dátuma	1167. április 7.
Aláírás helye	Pontida
Nyelvek	lombard
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lombard Liga témájú médiaállományokat.

A Lombard Liga két középkori városszövetség volt Észak-Itáliában. A szövetségek a Német-római Birodalom egyre erősödő befolyása ellen jöttek létre. Az első ligát (1167–1208) a Hohenstauf-dinasztiához tartozó I. Frigyes ellen, a másodikat (1226–1250) unokája, II. Frigyes ellen hozták létre. Mindkét szövetséget a pápa támogatta.

Az első Lombard Liga

A pontidai eskü Giuseppe Mazza 1851-es festményén

Barbarossa Frigyes császár hatalmának megerősítését az észak-itáliai városállamok gazdasági erejének hatékonyabb kihasználásával akarta megalapozni. Az 1158. november 11-én megnyitott roncagliai birodalmi gyűlésen felszólította a városokat, hogy adják vissza az általuk korábban kisajátított regálékat (pl. pénzverés, városi konzulok kinevezési joga). Új adót vezetett be, a városok élére német helytartókat, podestákat nevezett ki, az ennek ellenállókat pedig fegyverrel verte le.^[1] Így járt az 1161-ben elfoglalt Cremona és az 1162-ben elfoglalt és lerombolt Milánó is. 1163-64-ben a császár újabb itáliai hadjáratot vezetett, ez azonban sikertelen volt.

Frigyes negyedik itáliai hadjáratának hírére a korábban egymással rivalizáló észak-itáliai városok ellentéteiket félretették és 1167 április 7-én Pontidában létrehozták a Lombard Városok Ligáját (Societas Civitatum Lombardiae). A császár fő ellenfele, az általa el nem ismert III. Sándor pápa állt melléjük, ezáltal a városok bekapcsolódtak az invesztitúraharcokba. 1167. május 29-én Monte Porziónál a császári sereg legyőzte a pápát, aki Beneventóba menekült, Frigyes pedig bevonult Rómába, de a seregét pusztító malária (vagy pestis) miatt német területekre vonult vissza. A császárral szintén szembeszegülő Velence, Verona, Padova, Vicenza és Treviso még 1164-ben létrehozták a Veronai Ligát, majd 1167-ben egyesültek a Lombard Ligával. Eközben Milánót lakosai újjáépítették, a Liga tagjai pedig 1168-ban megalapították Alessandria városát (melyet a pápáról neveztek el).

Frigyes németországi helyzetének rendezése után 1174-ben indította ötödik itáliai hadjáratát. Célja a Lombard Liga szétverése és III. Sándor pápa leváltása volt. 8000 lovagjával átkelt az Alpokon és szeptember 30-án felégette az 1168-ban neki ellenálló Susa városát. Hétnapos ostrom után elfoglalta Asti városát, majd októberben erősítéseket kapott. Sikerei hatására Montferrat-i Vilmos őrgróf és Biandre hercege kiléptek a Lombard Ligából. Ezután látott hozzá Alessandria ostromához, csapatai azonban nem bírtak a védőkkel, így a telet is itt kellett töltenie. Bár sikerült alagutakat ásni a fal alá, a védők mégis visszaverték a támadókat. Mivel közeledett a Liga felmentő serege, Frigyes felhagyott az ostrommal és Paviába vonult. 1175 április 16-án Montobellóban tárgyalásokba kezdett a Liga és a Császár, ám ezek eredmény nélkül zárultak. Mivel unokatestvére, Oroszlán Henrik továbbra sem küldött segítséget, egy kisebb, Németországból érkező utánpótlás fogadására a Comói-tó térségébe indult.

A legnanói csata Massimo D'Azeglio 1831-es festményén

1176 május 29-én került sor a legnanói csatára ahol a lombard városok gyalogos serege legyőzte a császár lovagjait, így az a pápával való békekötésre kényszerült (Velence, 1177, a császár elismerte a pápa főhatalmát).

A konstanzi béke bronz másolata

A városokkal Frigyes hat évre fegyverszünetet kötött, majd 1183-ban Konstanzban a Lombard Ligával is aláírta a békét. A városok elfogadták a császár névleges fennhatóságát, Észak-Itália névleg a Német-római Birodalom része maradt, de megőrizték szinte teljes önállóságukat.^[2] A küzdelmek első szakasza a városszövetség győzelmével ért véget. Frigyes keresztes hadjáratra indult (eközben meghalt), így a Liga működése szükségtelenné vált, bár formálisan 1208-ig létezett.

A második Lombard Liga

A cortenuova-i csata egy középkori miniatúrán

A Lombard Liga Barbarossa Frigyes unokája, II. Frigyes és IX. Gergely pápa konfliktusához kapcsolódóan alakult újjá. A császár észak-itáliai befolyásának növekedése miatt a városok egy része 1226-ban újjáalakította a szövetséget. Az egész Itáliát egyesíteni akaró császár seregei 1237. november 27-én Cortenuovánál legyőzték a Liga és a pápa hadseregét. A vereség után Milánó egy jelentős összeggel próbálta a békét megváltani, ám II. Frigyes csak a teljes behódolást fogadta volna el. Milánó, Brescia, Bologna és Piacenza folytatták az ellenállást, 1238 júliusában a császári sereg megkezdte, de október elején abbahagyta Brescia ostromát. 1239 elején IX. Gergely újra kiközösítette az egyházból II. Frigyest, aki viszont megtette a fiát, Enzót itáliai császári helytartónak. Enzo elfoglalta Marchét, Romagnát és a pápasághoz tartozó Spoletót, majd Velence ellen indult, míg Frigyes Toszkánán át Rómához vonult, de nem tudta a várost bevenni. Ezalatt a Liga elfoglalta a császárpárti Ferrárát, így II. Frigyes újra északra vonult. Bevette Ravennát, majd hosszú ostrom után Faenzát. A császár újabb Róma elleni támadása IX. Gergely halála miatt félbeszakadt.

A parmai csata (1247–48)

Az ellenségeskedés folytatódott IV. Ince pápa idején is. Az általa összehívott lyoni zsinat 1245-ben megerősítette a császár kiátkozását. 1247 júliusában Parmából elűzték a császári tisztviselőket, a város csatlakozott a Lombard Ligához. Ebben Ince városbeli kapcsolatainak, az általa kinevezett új püspöknek és a ferences szerzeteseknek nagy szerepe volt. A Parma ellen vonuló II. Frigyes és Enzo felszólította a lombard városokat a csatlakozásra. Cremona, Padova, Verona és Vicenza a császár mellé állt, de Milánó, Piacenza, Mantova és Ferrara a pápához és a lázadó Parmához csatlakoztak. Ostromeszközök híján II. Frigyes a város kiéheztetése mellett döntött. Parma közelében egy megerősített tábort építtetett ki (Victoria), ahonnan az ostromot irányította. 1248 februárjában, amikor császár épp egy vadászaton volt, a védők kitörtek a városból és lerombolták a tábort. II. Frigyes elvesztette a birodalmi kincstárat is, serege ezután Cremonába vonult vissza. Minden esélyét elveszíttette arra, hogy Észak-Itáliát uralma alá hajtsa. A második Lombard Liga is sikeresen küzdött tehát a császári befolyás ellen, visszaszerezte Emilia és Romagna legnagyobb része felett az ellenőrzést.

A fossaltai csata (1249)

A Liga seregei 1249-ben a császárpárti Modenát fenyegették. A város a császár fiától, Enzótól kért segítséget, aki 15 000 fős seregével érkezett Modena felmentésére. A fossaltai csatában azonban a számbeli hátrányban lévő lombard (ferrarai és bolognai) csapatok május 26-án, egész napos csatában áttörték a császáriak vonalait, akik menekülni kezdtek. A mocsaras területen a lombardok sok foglyot ejtettek, köztük Enzót is (1272-ben fogságban halt meg). II. Frigyes elvesztette Comót és Modenát, de visszafoglalta Ravennát. A császár Szicíliába küldött seregét a pápa és a lombardok 1250-ben Cingolinál szétverték. 1250 decemberében II. Frigyes vérhasban meghalt, ezzel véget értek a küzdelmek és a Lombard Liga is feloszlott.

Tagjai

Első Lombard Liga (1167–1208)

Második Lombard Liga (1226–1250)

Jegyzetek

↑ Katus László: A középkor története, 293. o.
↑ Katus László: A középkor története, 294. o.

Források

Katus László: A középkor története, Pannonica-Rubicon, Budapest, 2001

[1] Katus László: A középkor története, 293. o.

[2] Katus László: A középkor története, 294. o.

[1]

[2]