Louis Renault (gyáriparos)
Louis Renault (Párizs, 1877. február 12. – 1944. október 24.) francia nagyiparos, az autóipar úttörőinek egyike.
| Louis Renault | |
 | |
| Louis Renault 1940-ben | |
| Született | 1877. február 12.[1][2][3][4] Párizs 8. kerülete[5] |
| Elhunyt | 1944. október 24. (67 évesen)[6][7][3][8][4] Párizs 7. kerülete[9] |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Christiane Boullaire (1918–)[10] |
| Gyermekei | Jean-Louis Renault |
| Szülei | Alfred Renault |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | elnök (1913–1918, CCFA) |
| Iskolái | Lycée Condorcet |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Herqueville |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Renault témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésEgy párizsi polgárcsalád gyermekeként született, az öt testvér között ő volt a legfiatalabb. Már kiskorában elbűvölte a mechanika és a műszaki dolgok, és órákat tudott volna eltölteni a Serpollet gőzautó műhelyben, vagy a fészerben öreg Panhard motorokat barkácsolva a család második otthonában, Billancourtban. Az első autóját 1898-ban építette.
1898. december 24-én nyert egy fogadást a barátai ellen, hogy a találmánya fel bír menni a Lepic utca lejtőjén Montmartre-ban. A fogadás megnyerése mellett kapott 12 biztos megrendelést a járművére. Felfedezvén a találékonyságában rejlő üzleti lehetőségeket, összeállt két bátyjával, Marcellel (1872-1903) és Fernand-nal (1865-1909), akiknek volt üzleti tapasztalatuk az apjuk textilipari cége révén, és megalapították a Renault Frères vállalatot 1899-ben. Kezdetben az üzleti dolgokat és az ügyintézést teljes egészében a bátyjai kezelték, míg Louis kizárólag a tervezésnek és gyártásnak szentelte magát. Louis 1908-ban átvette az irányítást a teljes vállalat felett, miután Fernand egészségügyi problémái miatt visszavonult, Marcel pedig meghalt a Párizs-Madrid autóversenyen 1903-ban.
A következő negyven évben a saját irányítása alatt tartotta a vállalatot, foglalkozott a vállalat gyors növekedésével, és a munkások különböző zavargásaival. Ezalatt számtalan új találmánya volt, amelyek többsége még manapság is használatban van, mint például a hidraulikus lengéscsillapító, a modern dobfék, a sűrített üzemanyaggyújtás, a turbófeltöltő, és a taxióra. Az első világháború után becsületrenddel tüntették ki a katonai konstrukcióinak sikerei folytán, amelyek közül a leghíresebb a forradalmi Renault FT–17 tank. A második világháborúban, Franciaország német lerohanása után a Renault (mint az összes többi francia vállalat), a németek teljes körű fennhatósága alá került, és Louis úgy döntött, hogy marad a cég élén. Ennek következményeként, mikor 1944-ben Franciaországot felszabadították, őt meg letartóztatták a Harmadik Birodalommal való ipari együttműködés miatt, és tisztázatlan körülmények között halt meg a bírósági tárgyalásra várva a Fresnes börtönben.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [LH//2292/15 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b TracesOfWar
- ↑ a b Roglo
- ↑ születési anyakönyvi kivonat
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Louis Renault (angol nyelven)
- ↑ GeneaStar
- ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány
- ↑ https://www.eure.gouv.fr/contenu/telechargement/11684/72504/file/101+Le+domaine+Louis+Renault+dans+l%27Eure.pdf
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis Renault (industrialist) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.