Louvre
A Louvre Párizs központi részén, a Szajna jobb partján található nemzeti múzeum, a világ egyik legismertebb és 1793 óta a francia főváros legnagyobb kiállítóhelye.
| Louvre | |
 | |
| Épülete a piramissal | |
| A múzeum adatai | |
| Elhelyezkedés | Párizs Franciaország |
| Cím | Palais Royal, Musée du Louvre, 75001 Paris, France |
| Alapítva | 1793 |
| Megnyílt | 1793. augusztus 10. |
| Igazgató | Henri Loyrette |
| Tulajdonos | Ministry of Culture of France |
| Fenntartó | Service of the Museums of France |
| Építész(ek) | |
| Elhelyezkedése | |
 Louvre
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 48° 51′ 40″, k. h. 2° 20′ 09″48.861111°N 2.335833°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 40″, k. h. 2° 20′ 09″48.861111°N 2.335833°E | |
 | |
| Világörökségi adatok | |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 1991 |
| A Louvre weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Louvre témájú médiaállományokat. | |
Az európai képzőművészetek gyűjteménye mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtekinthetők.
Története
szerkesztésA Louvre Párizs egyik legismertebb középülete, amely mind architektúrája, mind a benne elhelyezett múzeum révén világhírű. Nevét a hagyomány szerint egy farkasvadász-kastélyról kapta (Lupara, Louverie).
Az első épületet ezen a helyen 1204-ben II. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. A mai épület negyedrészét tevő várszerű épületet a 14. században V. Károly király gótikus stílusban átalakíttatta 1364 és 1380 között. I. Ferenc 1527-ben részben lebontatta és újjáépíttette, majd 1546-ban Pierre Lescot-t egy új, nagyszabású palota terveinek elkészítésével bízta meg; e munkák reneszánsz stílusú kivitelezése már II. Henrik korába esik. Később a terv mind nagyobb szabású lett és különösen Medici Katalin királyné volt az, aki az építkezést minden erejével előmozdította; Pierre Chambiges-zsal ő építtette a szajnai egyemeletes szárnyat (Petite Galerie), és ő kezdte meg a Tuileriák felé vezető Grande Galerie-t. XIII. Lajos korában kezdődött a Louvre nagyszabású, a réginek négyszeresére tervezett kiépítése (Lemercier), majd XIV. Lajos alatt nagy erővel folytatódott (Levau és Claude Perrault). Később, amikor XIV. Lajos érdeklődését Versailles foglalta le, a Louvre körül minden elcsöndesedett, mígnem I. Napóleon francia császár Percier és Fontaine által az épületet restauráltatta, s a Tuileriákkal új összekötő galériát létesíttetett. Az építkezés III. Napóleon császár alatt fejeződött be egy-egy hatalmas északi és déli pavillonnal, amelyek az „új“ Louvre-t alkotják, ellentétben a nagy keleti udvart körülzáró „régi“ Louvre-ral. A Visconti és Leufel építészek által megtervezett újjáépítés következtében a Louvre és a Tuileriák egyetlen óriási palotává tömörült, amelyben az udvartartás, a minisztériumok, a múzeum, a képtár, kertek, katonai dísztér, lovaglóiskola is elfértek. A Tuileriák palotájának leégése (1871) óta ma már a pénzügyminisztériumon kívül csak a múzeum van a Louvre-ban.
A Louvre architektúrája a reneszánsz kezdetei óta jóformán múzeuma a francia építészetnek és ha művészeti szempontból nem is egészen egységes, hatalmas arányai, gazdag és változatos architektúrája révén egyike az újabbkori építőművészet reprezentatív alkotásainak.
Panorámakép a Louvre-ról 1908-ból
Panorámakép a Louvre-ról 2006-ból (a Carrousel tértől kezdve)
A piramis
szerkesztés
A Louvre épülete által határolt téren a 20. században üvegpiramist emeltek acélból, alumíniumból és üvegből, amely 21,65 m magas, oldalhosszúsága 35,4 m és 666 üveglapból áll.
Ez utóbbi adat cáfolata:
„1983-ban az akkori francia elnök, François Mitterrand felkérte Ieoh Ming Pei, a neves kínai születésű amerikai építész tervezőirodáját a Louvre kibővítésére, modernizálására. Pei megtervezte az egyiptomi piramisokat idéző, acélból és üvegből alkotott modern építményt, amely ma is megosztja a párizsiakat. 1989-ben adták át a Louvre piramisát, amelynek magassága 21 méter, oldalhosszúsága 35 méter, üvegtábláinak száma pedig vitatott.”
Dan Brown A Da Vinci-kód című sikerkönyve részben a Louvre-ban játszódik. A könyvben szerepel egy mondat, amely a piramis üvegtábláira vonatkozik. „…a piramist, Mitterrand elnök kifejezett kívánságára, pontosan 666 üvegtáblából építették – különös kívánság, amelyet széltében-hosszában tárgyaltak az összeesküvés-elmélet kedvelői, arra hivatkozva, hogy a 666 a Sátán száma.” (GABO Kiadó, 2004, ford. Bori Erzsébet).
Még a piramis elkészülte előtt, az 1980-as években kapott szárnyra az a városi legenda, hogy az építmény pontosan 666 üveglapból áll, főleg a modern, hideg acél-üveg monstrum ellenzői terjesztették előszeretettel az alkotás infernális voltát alátámasztó információt.
Hivatalosan ez a szám sehol sem jelenik meg. A Louvre múzeum tájékoztatása szerint a piramis összesen 673 üvegtáblából áll (603 rombusz alakú és 70 háromszög alakú, 2,1 cm vastagságú). I. M. Pei tervezőirodája úgy nyilatkozott, hogy a piramisban lévő üveglapok száma 698.
„Az ellentmondásos eredmények fényében természetesen többekben felmerült, hogy megszámolják a konstrukció üvegtábláit, de a számlálók eltérő eredményekre jutottak, így nincs elfogadott válasz egyelőre. A táblák száma azonban mindegyik számlálás során 666-nál több volt.”[1]
A Louvre-stílus
szerkesztésA francia reneszánsz stílusnak az a fajtája, amely olasz minták némi utánzásával legkorábban keletkezett, és amelyet a Louvre-palotán különösen Pierre Lescot juttatott kifejezésre.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés
|
Ez a képzőművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |