Ludwig Andreas Feuerbach

Ludwig Andreas von Feuerbach (Landshut, 1804. július 28. – Rechenberg 1872. szeptember 13.) német materialista filozófus és antropológus, Paul Johann Anselm von Feuerbach híres ügyvéd negyedik gyermeke.

Ludwig Andreas Feuerbach
Született	1804. július 28. Landshut, Bajorország
Elhunyt	1872. szeptember 13. (68 évesen) Rechenberg, Németország
Állampolgársága	Bajor Királyság
Házastársa	Bertha Löw
Szülei	Paul Johann Anselm von Feuerbach
Foglalkozása	antropológus filozófus egyetemi oktató író teológus valláskritikus méhész
Iskolái	Erlangen–nürnbergi Egyetem Heidelbergi Egyetem (1823–1824, evangélikus teológia) Humboldt Egyetem (1824–1826, filozófia) Erlangeni Egyetem (1826–1828, PhD, filozófia, anatómia)
Sírhelye	Johannisfriedhof
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Nyugati filozófia XIX. Század
Iskola/Irányzat	Ifjúhégeliánusok
Érdeklődés	Vallásfilozófia
Akikre hatott	Karl Marx, Friedrich Engels, Joseph Dietzgen
Akik hatottak rá	Hegel
Fontosabb nézetei	Isten az ember jobbik részének a kivetítődése
Fontosabb művei	Thoughts on Death and Immortality A kereszténység lényege
Ludwig Andreas Feuerbach aláírása
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Andreas Feuerbach témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és munkássága

Feuerbach, mint neves német jogász gyermeke 1804-ben született Németországban. 1823-tól a heidelbergi egyetemen teológiát tanult. Majd kiábrándulva a vallásból 1824-ben Berlinbe utazott, hogy Hegelt hallgassa. 1828-tól magántanárként tanított az erlangeni egyetemen.

Első művét nevének feltüntetése nélkül 1830-ban jelentette meg, címe: Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról, e műben tagadja az egyéni halhatatlanságot. Azonban kitudódott a mű szerzőjének a kiléte, minek következtében Feuerbachot elbocsátották az egyetemről. Második művét 1833-ban publikálta Az újkori filozófia története Bacontól Spinozáig címmel. Majd 1837-ben megírta a Leibniz filozófiájának ismertetése, elemzése és bírálata című könyvet.

1836-ban Bruckbergben telepedett le, és itt is maradt az elkövetkező 25 évben. Itt ismerkedett meg a baloldali hegeliánusokkal, melynek hatására 1839-ben kiadta a Hegel filozófiájának bírálatához című írást, ebben a műben szakadt el az idealizmustól, és állt át a materialisták közé.

Fő művét, a Kereszténység lényegét 1841-ben írta meg. Ezt követően még számos hasonló jellegű könyvet publikált.

Karl Marxnak a Tőke című művének tanulmányozása után 1870-ben belépett a Német Szociáldemokrata Pártba. Többet nem írt filozófiai műveket. 1872-ben halt meg.

Filozófiája

Feuerbach filozófiája materialista jellegű: az anyagi természeten és az emberen kívül nem létezik semmi. Az anyag természetére nézve örök: nem keletkezett és el nem pusztuló. Tulajdonságai objektívek, azaz függetlenek az ember tudatától. A földi életet nem hozta létre semmi, spontánul, magától keletkezett. Saját filozófiáját így jellemezte: első gondolatom volt Isten, második az ész, harmadik és utolsó az ember.

Feuerbach tanítása szerint, az emberben nincs lélek, az ember tiszta anyag, ezenkívül semmi. A gondolkodás csak az agy funkciója segítségével lehetséges. Szerinte az igazi filozófia nem idealizmus, sem materializmus, hanem antropológia, azaz az emberről szóló tudomány.

Hegellel ellentétben Feuerbach nem az abszolút szellemből, hanem a hús-vér emberből indul ki, nem foglalkozik az ember történetiségével, társadalmiasságával. Az emberről kizárólag antropomorf módon beszél.

Ismeretelmélete

Feuerbach az ismeretelmélet terén is a materializmust követte: tanítása szerint a külvilág tudatunktól függetlenül létezik. Érzékelés úgy jön létre az emberben, hogy a külvilág tárgyai hatást gyakorolnak érzékszerveinkre. Ez az érzékelés azonban csak kezdete a megismerésnek, az érzékelést ki kell egészítenie a gondolkodásnak.

Valláskritika

Feuerbach filozófiájának a legjelentősebb részét a valláskritika képezte. Nézeteit fő művében A kereszténység lényegében fejti ki, melyben a 18. századi francia materialistákhoz csatlakozik.

Feuerbach szerint a vallás nem más mint a fantasztikum visszatükrözése az ember fejében. Az ember lényének legjobb tulajdonságait kivetíti önmagából, és ezekkel teremti meg Istent: „Isten öntudata az ember öntudata, isten megismerése az ember megismerése”. „A vallás lényegében és tudatában semmi más nincsen, mint általában az ember lényében és önmagáról és a világról való tudatában van. A vallásnak nincsen saját külön tartalma.” Az isteni lényeg annál pozitívabb lesz minél több jót vetít ki az ember önmagából: „Amivel istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.”

Feuerbach nem a vallást akarta megszüntetni, nem a "totális tagadás" felé hajlott, hanem a "vallási elv megújulását" szerette volna elérni.

A vallás problémája terén is szembeszáll Hegellel, szerinte ugyanis abszolút vallás nem létezhet, mert minden vallás a keletkezési kor és a létrehozó emberek fejlettségétől függ: nem az abszolútum az öntudat, hanem az öntudat az abszolútum. Amilyen az ember, olyan az istene.

Megjelent művei

• Gedanken über Tod und Unsterblichkeit, Nürnberg, 1830 (névtelenül)
• Abälard und Heloise, Ansbach, 1834
• Geschichte der neueren Philosophie, Ansbach, 1833–1837, 2 Bde.
• Kritiken auf dem Gebiet der Philosophie, Ansbach, 1835
• Pierre Bayle nach seinen für die Geschichte der Philosophie und der Menschheit interessantesten Momenten, Ansbach, 1838
• Über Philosophie und Christentum, Ansbach, 1839
• Das Wesen des Christentums, Leipzig, 1841
• Über das »Wesen des Christentums« in Beziehung auf den »Einzigen und sein Eigentum« (Version 1845 + Änd., 1846)
• Grundsätze der Philosophie der Zukunft, Zürich und Winterthur, 1843
• Das Wesen des Glaubens im Sinne Luthers, Leipzig, 1844
• Vorlesungen über das Wesen der Religion, Leipzig, 1851
• Theogonie, nach den Quellen des klassischen hebräischen und christlichen Altertums, Leipzig, 1857

Magyarul

• Ludwig Feuerbach válogatott filozófiai művei; ford. Szemere Samu, szerk., bev. jegyz. Nádor György; Akadémiai, Bp., 1951 (Filozófiai írók tára. Új folyam)
• Válogatott valláskritikai írások, bev., jegyz. Nádor György; Művelt Nép, Bp., 1953. 114. old. (Filozófiai kiskönyvtár)
• A kereszténység lényege; ford., utószó, jegyz., bibliogr. Timár Ilona; Akadémiai, Bp., 1961 (Filozófiai írók tára)
• Filozófiai kritikák és alapelvek, Magyar Helikon, Bp., 1978. 480 old. (fordította Endreffy Zoltán, utószó és jegyzetek: Ágh Attila) ISBN 9632074041
• Ludwig Feuerbach válogatott filozófiai művei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 328 old. (ford: Szemere Samu) (2. kiad.) ISBN 9630522713
• A kereszténység lényege, Akadémiai Kiadó, 1983. 518 old. (ford., utószó, jegyz. és bibliogr.: Timár Ilona) (3. kiad.) ISBN 9630533413

További információk

• Feuerbachról
• Kierkegaard Feuerbach-recepciójának alapvonalai
• Feuerbach idézetek