Mándoky Kongur István

Mándoky Kongur István (Karcag, 1944. február 10. – Mahacskala, 1992. augusztus 22.) magyar nyelvész, turkológus volt.

Mándoky Kongur István
Született	1944. február 10. Karcag, Magyar Királyság
Elhunyt	1992. augusztus 22. (48 évesen) Mahacskala, Dagesztán, Oroszország
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nyelvész
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1968)
Sírhelye	Kensai Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Mándoky Kongur István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatalkora

Mándoky 1944. február 10-én látta meg a napvilágot Karcagon. Iskoláit szülővárosában végezte el, mezőgazdasági technikumban érettségizett. Korai középiskolás korában meglátszott már, mennyire érdeklik az idegen nyelvek. Oroszul tökéletesen beszélt ugyanakkor a türk nyelvek is vonzották. Szűcs Sándor, a Györffy István Múzeum igazgatója ajándékozott neki egy nyelvkönyvet. Kunmadarason, az orosz laktanyánál a kazak, kirgiz, krími és kazáni tatár, illetve a karacsáj nyelvet is tudta gyakorolni. Budapesten folytatta tanulmányait, Németh Gyula diákjaként, 1963 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult. A kun nyelvemlékek utáni kutatását már az egyetemi évei alatt elkezdte.

Élete, munkássága

Az Országos Széchényi Könyvtár, később a Kőrösi Csoma Társaság munkatársa volt egyetemi tanulmányai után, 1970-től pedig az MTA Belső-Ázsiai Kutatócsoportjában dolgozott. Abban a hitben volt, hogy a Kelet felől érkezett magyarság összekötő kapocs Kelet és a Nyugat között. Nem csak a turkológia, a honfoglalás előtti török vonatkozások és a magyar őstörténet is foglalkoztatta. Írásaiban beszámol több török eredetű régi szavunk magyarázatáról. 1965-től romániai és bulgáriai tatárokhoz járt, szókincsüket vizsgálta. Az ottaniak nyelve, és történetei sokkal hozzájárultak a tudományhoz.

Az európai kutatások után Közép-Ázsia felé fordult. Baskíriában és a Volga-mentén kutatott, szintén a tatárok után. Foglalkozott a baskír-magyar törzsnevek kérdésével is. A két nép rokonságáról a baskír mondákban is szó esik. Kutatásaival felkereste a Mongóliában élő kisebbségeket is. Vizsgálta a kazakok és a tuvák nyelvét, szokásaikat. Gyűjtéseiről gyakran írt, és publikálta Jászkunságban, néha álnéven, Bektur Andrásként. 1981-ben készült el „A kun nyelv magyarországi emlékei” című kandidátusi tudományos értekezése, amely addigi kutatásainak fontosabb eredményeit tartalmazza, de még nem teljes összefoglalója a hazai kun nyelvemlékeknek.

Halála

Mándoky 1992. augusztus 22-én távozott az élők sorából, a kengszai temetőben helyezték végső nyugalomra. Disszertációja 1993-ban, posztumusz jelent meg. Tartalmazza a „Kun Miatyánk” szövegváltozatait is. Szülővárosa, Karcag emlékművet állíttatott számára, Györfi Sándor szobrászművész alkotását, amely a Györffy István Múzeum mögött található. A „Keleti örökségünk” című könyvsorozat tiszteleg Mándoky emlékének.

Források

• Karcag település honlapja