Máriafalva (Ausztria)

mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 19.

Máriafalva (németül Mariasdorf) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban.

Máriafalva (Mariasdorf)
Máriafalva és gótikus temploma
Máriafalva és gótikus temploma
Máriafalva címere
Máriafalva címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
Rangmezőváros
JárásFelsőőri járás
Alapítás éve1388
PolgármesterReinhard Berger (SPÖ)
Irányítószám7433
Körzethívószám03353
Forgalmi rendszámOW
Népesség
Teljes népesség1145 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság412 m
Terület20,5 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 22′ 02″, k. h. 16° 13′ 50″47.367222°N 16.230556°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 02″, k. h. 16° 13′ 50″47.367222°N 16.230556°E
Máriafalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máriafalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felsőőrtől 9 km-re északra fekszik.

A kataszteri közösségek Őribánya, Grodnó, Mariasdorf, Szalónakújtelek és Fehérpatak.[2]

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét Mária Mennybevétele (Nagyboldogasszony) tiszteletére szentelt római katolikus templomáról kapta. A legkorábbi írásos emlékek Menhárd, illetve Menhárt néven emlegetik (feltehetőleg „Menhard” vagy „Meinhart” német származású telepes neve után), de később „Marchhartstorff”-ként és „Moristorf”-ként bukkan elő feljegyzésekben. Mai magyar nevén első ízben 1697-ben szerepel Kazó János feljegyzéseiben.

Története

szerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint Máriafalva már az ősidők óta lakott hely. Ezt bizonyítják a korai bronzkorból előkerült tárgyak, valamint az itt talált számos kelta halomsír.

1388-ban „Menhard” néven említik először abban az oklevélben, melyben Zsigmond király a borostyánkői uradalmat a Kanizsai családnak adja zálogba. 1392-ben a Kanizsaiak az uradalom tulajdonát is megkapták. Ebben az oklevélben a Máriafalva még „Menhart” néven szerepel, később „Marcharsdorff”, majd „Morisdorf” a neve. A falu területén 1335-ből származó ezüstpénzlelet került elő. A Kanizsaiak vasércbányát nyittattak a község határában 1409-ben a Kanizsaiak kezdték meg a falu legfőbb ékességét képező templom építtetését is gótikus stílusban. 1446-ban a falu a Königsberg család tulajdona lett. 1532-ben elpusztították a Kőszeg várát ostromló török hadak tatár segédcsapatai. 1580 körül a reformáció hatására lakói evangélikusok lettek. 1636-ben az uradalommal együtt a Batthyány család birtoka lett, akik 1644-ben elűzték az utolsó evangélikus prédikátort és a falu népe visszatért a katolikus hitre. A római katolikus iskolaépület 1770-ben szerepel először a falu ingatlankataszterében. Az evangélikusok szabad vallásgyakorlását csak II. József türelmi rendelete tette ismét lehetővé. Az evangélikus iskolát 1845-ben említik először. 1849-ben egy tűzvészben a falu súlyos károkat szenvedett. 1899 és 1913 között sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra.

 
A templom a szentély felől nézve

Vályi András szerint "MARIASDORF. Német falu Vas Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szalonakhoz 1 mértföldnyire, földgye sovány, keresetre módgyok vagyon."[3]

Fényes Elek szerint "Mariasdrof, német falu, Vas vármegyében: 158 kath., 292 evang. lak., kath. paroch. szentegyházzal. Hegyes határ. Hegyeiben kőszén találtatik. A borostyánkői uradalomhoz tartozik. Ut. posta Kőszeg."[4]

Vas vármegye monográfiája szerint "Máriafalva, 68 házzal és 489 németajkú r. kath., ág. ev. és ev. ref. lakossal. Postája Felső-Eőr, távírója Tarcsa. Szép gótikus kath. temploma 1469-ben épűlt; Steindl Imre tanár restaurálta. A XVI. század elején az evangélikusok és katholikusok felváltva használták. Műtörténeti szempontból a templom elsőrendű emlékeink közé tartozik. A pécsi Zsolnay-gyár készítette uj majolika fő-oltár a magyar műiparnak valóságos remeke. A község határában barnaszénbánya van."[5]

A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett.

 
A templom falu felőli oldala
 
Az erkély felett álló Mária-szobor

Népessége

szerkesztés

1910-ben 1435 lakosából, 1327 német, 31 magyar, 5 horvát, 72 egyéb anyanyelvű volt.

2001-ben 1257 lakosa volt, ebből 1225 német, 10 magyar, 3 horvát, 19 egyéb nemzetiségű volt.

Híres személyek

szerkesztés
  • Itt született 1874-ben Wossala Sándor magyar építész, műszaki főtanácsos.

Nevezetességei

szerkesztés
  • Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma a tartomány legszebb késő gótikus katolikus temploma. A dombon álló templom méltóságteljesen magasodik a település háza fölé. Építését 1409-ben a Kanizsaiak kezdték meg gótikus stílusban. Az első építési szakasz 1490-ig tartott, de nem lett teljesen kész. Ekkor épült fel a templomhajó, a nyugati kapu a timpanonnal, a sekrestye az alatta levő osszáriummal, az északi falban látható szentségház az 1483-as bevésett évszámmal és a két lépcsőtorony. A templomot 1666-ban, 1712-ben és 1724-ben barokk stílusban átépítették. 1882 és 1899 között Steindl Imre tervei szerint neogótikus stílusban felújították. Steindl, mint a magyarországi historizáló építészet jeles képviselője a templomot igyekezett megszabadítani a barokk elemektől és azt neogótikus ízlés szerinti elemekkel kívánta kiegészíteni. A munkák során csillaghálós szerkezetű boltozat került a szentélyre, s a lépcsőtornyokat is új tetővel fedték be. A legtöbb változás a nyugati homlokzaton történt. Ekkor készült az erkély, felette a baldachin alatt álló Mária szoborral. De eredeti szépségében megmaradt a csúcsíves kapu a timpanonnal, benne egy kinyílt rózsával, szétágazó ágú fatörzzsel, valamint két, oroszlánt és egyszarvút ábrázoló címerpajzzsal. A templomnak egyedülálló, pécsi Zsolnay-majolikából készült főoltára van. Ugyancsak a pécsi Zsolnay-gyárban készült a szószék mellvédje és a keresztelő medence is. A keresztelőkút gazdag díszítésű kovácsoltvas tetejét Budapestről hozták. Róth Miksa üvegfestő üzemében Budapesten készültek a templomhajó Magyarország szentjeit ábrázoló üvegablakai. A templom szentélyének zárókövét a Kossuth-címer díszíti. Értékesek a templom hímzett díszítései is. 2000 és 2001 között a templomot a potsdami Köhler-Fizikai Kutatóintézet támogatásával radarméréses vizsgálatoknak vetették alá és a szentély alatt korábbi falmaradványokra, illetve a templomhajó alatt és a templom körül alatt három egymás feletti rétegben elhelyezkedő temetkezésekre bukkantak. Ezek egy korábbi kisebb méretű templom és az azt körülvevő temető létezésére utalnak.
  • A temető régi sírkövei.
  • A közelben barnaszénbánya is van.

További információk

szerkesztés
  1. Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. Katastralgemeindenverzeichnis, www.bev.gv.at
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Vas vármegye