Mátyusföld
Mátyusföld avagy Mátyus földe (szlovákul Matúšova zem, németül Mattesland) a történeti Pozsony és Komárom vármegyében a Csallóköztől északra, a Kis-Kárpátoktól, a Hegyalatt-tól keletre a Vágig terjedő sík vidéki terület élő népi neve, amely a Vízközt is magában foglalja. Egyes kutatók földrajzi meghatározását eltérően értelmezik.
Nevének eredete
szerkesztésMátyusföld magyarsága honfoglalás kori megtelepedésű. Nevét Csák Máté tartományúr itt fekvő birtokairól kapta. Az elnevezést eredetileg az egész birtoktestre értették. Oklevélben 1384-ben bukkan fel “terrae Mathei” néven. 1402-ben “comitatus de Mathywsfewlde”-ként szerepel. Istvánffy Miklósnál: „A Vág s Nyitra közt vagyon, és régi névvel Mátyusföldének hívattatik”.[1] Veit Marchthaler Matgius feöldenek nevezi.[2]
A régió történelme
szerkesztésTerületén a nyelvhatár az utóbbi évszázadokban déli irányban elmozdult. Magyarsága egy részét érintette a második világháborút követő kitelepítés és lakosságcsere is.
A Mátyusföldön nagy kiterjedésű, évszázadok óta majorsági gazdálkodást folytató nagy uradalmak alakultak ki. Ezek ugyan korlátozták a fejlődést, azonban a kedvező értékesítési lehetőségek (Pozsony és a bortermelő városok közelsége) révén paraszti árutermelése az adott viszonyok közt élénk lehetett.
Aprófalvas településhálózatában jelentékeny mezővárosok alakultak ki (Szenc, Szered, Vágsellye). Paraszti műveltsége felderítetlen.
A tág értelemben vett Mátyusföldhöz a következő területek tartoznak:
– Szenci járás – a járás keleti része, a Dunasápújfalu, Magyarbél, Szenc, Pozsonyboldogfa vonaltól keletre, beleértve a felsorolt településeket,
– Galántai járás – a teljes járás, kivéve a korábban a Galgóci járáshoz tartozó Pusztakürt és Salgócska,
– Nagyszombati járás – Apaj, Majtény és Súr,
– Vágsellyei járás – a teljes járás.
Források
szerkesztés- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 535. o. ISBN 963-05-1288-2
- Novák, V.: A Mátyusföld történelmi meghatározása
- ↑ Istvánffy Miklós 2001: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyay Pál XVII. századi fordításában. Sajtó alá. rend. Benits Péter. Budapest, 290.
- ↑ Németh S. Katalin 2020: Veit Marchthaler magyar dolgainak leírása az 1588 évtől. Budapest, 71.
További információk
szerkesztés- Hármas Duna-vidék Eurorégió; szerk. Kása Katalin, Alena Vadovičová; Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága–Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának Kerületi Igazgatósága, Győr–Trnava, 2011
- Pukkai László: A földreformok árnyékában Mátyusföldön, 1919-1949. Az első és második csehszlovák földreform és a visszacsatolás éveinek hatása Mátyusföld nemzetiségi jellegének megváltoztatására; Pelikán–Mikovič, Egyházgelle–Galánta, 2010
- Görföl Jenő–Kovács László: Középkori templomok. Mátyusföld, Zoborvidék; Nap, Dunaszerdahely, 2008
- Mátyusföld II. Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Szerk. Bukovszky László. Forum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Komárom, Dunaszerdahely, 2005[1] (Lokális és regionális monográfiák)
(Földünk térképeken) Felelős kiadó: Vajda Béla: Világatlasz országlexikonnal. TOPOGRÁF Térképészeti Kft. 3.javított kiadás. Nyíregyháza: NYÍR-KARTA Bt. 2005. ISBN 978-963-9618-01-5 16. oldal E3
- Katona Lívia 2001: A csallóközi és mátyusföldi zsidó iskolák története 1845-1945. Dunaszerdahely.
- Mátyusföldi dolgozatok; szerk. Szanyi Mária; Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Gbelce, 1992 (Utánpótlás)
- Martin György – Takács András 1981: Mátyusföldi népi táncok
- Bakos József 1953: Mátyusföldi gyermekjátékok. Budapest
- Zolnai Gyula: Mátyusföld nyelvjárása; Hornyánszky Ny., Bp., 1891
- Bacskády Ágoston 1876: Mátyusföldi babonák, népszokások és mondák. Figyelő 1, 252.
