Méregmirigy

A méregmirigy vagy méregzsák egy mérgező vegyületet termelő mirigy, mely az állatok legtöbb fajainál gyakran kifejlődik. Ezek a mirigyek méreganyagukkal együtt elsősorban a ragadozók elleni védekezési mechanizmus egyik formájaként jöttek létre, második szempontból a táplálékszerzés céljából alakultak ki, hogy ezek segítségével ejtsék el a kiszemelt zsákmányukat. A méregmirigyek mérgének legtöbbje nem nagyon veszélyes, viszont előfordulnak allergiás reakciót keltő méregfajták, illetve akár halált vagy maradandó károsodást okozó toxinok is.

Egy dolgozó házi méh fullánkja annak méregzsákjával

Már régóta feltételezték a szakemberek, hogy a mérgeket használó állatok az evolúciójuk során olyan csatorna-fehérjéket alakítottak ki, amelyekhez nem képes kapcsolódni a toxin, így magukat nem tudják megmérgezni.

Emlősök

A kacsacsőrű emlősök méregmirigye a hímek lábánál látható sarkantyúhoz csatlakozik

Az emlősök igen kevés faja rendelkezik méregmirigyekkel, ezek közül az egyik ilyen állat a kacsacsőrű emlős. A hím kacsacsőrű emlősök lábának közelében elhelyezkedő sarkantyúhoz egy méregmirigy csatlakozik, melynek mérge nem túl veszélyes, de helyette rendkívüli fájdalmat okoz. Ez a méregmirigy egy teáskanálnyi toxint is tartalmazhat, viszont ezt csak a téli párzási időszak során használják, hiszen ilyenkor ádáz harc megy a hímek között a nőstényekért. A kacsacsőrű emlős és az egyazon alosztályba tartozó társainak, a hangyászsünfélék fajainak mérgében GLP-1 (glukagonszerű peptid-1) hormon található, mely az emberekben és más állatokban is egyaránt megtalálható. Ez normális esetben nagyon gyorsan lebomlik, de a tojásrakó emlősök esetében ez csak nagyon lassan történik meg, ezért lesz ezeknél az állatoknál ez a különleges hormonváltozat olyan erős hatású. A professzorok a GLP-1 hormonnal kísérleteznek, annak reményében, hogy a hormonhoz hasonló szert készítsenek a cukorbetegségben szenvedőknek.

Hüllők

Kígyók

Egy kígyófaj méregfogai

A kígyók méregmirigye külső elválasztású mirigy, melynek kivezető csöve vagy a méregfog barázdájának, vagy a méregfog csatornájának tövébe nyílik. A mérges kígyók felső állkapcsában egy vagy több pár megnagyobbodott fog van, ezeken keresztül jut az áldozatba a méregmirigyben termelődött méreg a harapás során.Néhány enzim, mint pl. a foszfolipáz mindegyik méregtípusban megtalálható. Ebből láthatjuk, hogy a mérgek rendkívül komplex felépítésűek. Ráadásul az összetételük nem csak a fajtól függ, hanem ugyanannál a fajtánál szezonálisan is változik. Ebből következik, hogy a kígyómérgeknek rengeteg típusa létezik, megszámlálhatatlan toxint tartalmazhatnak.

Gyíkok

A gila és a mexikói viperagyík harapása mérgező, ami a szájukban elhelyezkedő mérget termelő méregmirigyek miatt van. A komodói varánusz összetett méregmirigyet hord az állkapcsában, amelynek mérge hasonlít a gila, illetve sok kígyó mérgéhez. A méreg jelentős vérnyomásesést okoz azzal, hogy megakadályozza a véralvadást és kitágítja az ereket. Az áldozat emiatt kerül sokkos állapotba, és ezért tud vele azután könnyen végezni a ragadozó állat.

Békák

A Bufo fajok ragyás és rücskös felszínű bőrén sok bufotoxint tartalmazó bőrmirigy található

Bufo fajok

A Bufo békanem fajainak rücskös felszínű bőrében található bőrmirigyek enyhe mérget, úgynevezett bufotoxint állítanak elő. A legtöbb ilyen mérget a békák fültáján elhelyezkedő fültőmiriggyel egybeolvadt méregmirigy termeli. Ez a méreg emberre külső érintkezés következtében teljesen veszélytelen, viszont elfogyasztása emésztőszervi, illetve szív- és érrendszeri panaszokat okozhat. Ha a méreg szembe vagy a nyálkahártyákra kerül, ott csípő, égető érzést válthat ki, de bő vízzel könnyen kiöblíthető. A bufotoxin a kutyáknál és a macskáknál sokkal inkább veszélyesebb mint az embereknél, ha a szájüregbe vagy más további szervekhez jut akár sürgős állatorvosi beavatkozás is szükségelhetik. Ha az állatok szervezetbe jut, kezdetben bőséges nyálzás, majd öklendezés vagy hányás jelentkezhet. Súlyos esetben szívritmuszavart, ha a szembe kerül, átmeneti vakságot és görcsöket is előidézhet.

Nyílméregbéka-félék

A nyílméregbékák méregmirigye erős toxint termel a ragadozóik elleni védekezés miatt, ők maguk azonban ellenállnak e méreganyagnak. A toxint úgy nyerik ki, hogy a békát forró láng fölé tartják, mire az állat bőrén át cseppekben szivárogni kezd a méreg. Az ilyen, rendkívül erős méreg, mint a legtöbb fajuk által kiválasztott batrakotoxin (BTX) is, nemcsak a békákban, hanem egyes madárfajokban is előfordul. A batrakotoxin úgy öl, hogy az áldozat idegsejt-membránjaiba ágyazott, az idegi aktivitást szabályozó nátriumion-csatornák működését gátolja meg azzal, hogy ennek fehérjéihez kapcsolódik. Alapesetben e csatornák zárva vannak, s csak szükség esetén nyílnak meg és teszik lehetővé a nátrium áramlását. A BTX folyamatosan nyitva tartja ezeket a csatornákat, egy másik, hasonlóan ható idegméreg, a szaxitoxin (STX) esetében pedig a méreganyag folyamatosan zárva tartja a csatornákat. Az ilyen mérgek például a szívműködés szabályozását állíthatják le, vagy épp bénulást okozhatnak. A toxint úgy nyerik ki, hogy a békát forró láng fölé tartják, mire az állat bőrén át cseppekben szivárogni kezd a méreg.

Ízeltlábúak

A skorpiók méregmirigyei a farokszerű potrohvégen található méregtövisben vannak

Skorpiók

A skorpióknak összesen két méregmirigyük van, amik a hólyagszerűen duzzadt potrohvégen ülnek. Mindkét mirigyet erős izomburok veszi körül, nyílásuk pedig a méregtövis hegyének két oldalán van. Helyzetük tehát olyan, hogy a méregmirigyek nyílása a tövis használata esetén sem tömődik el. A skorpiók ezekkel a méregmirigyekkel úgynevezett Lqh-3 toxint állítanak elő. A skorpiók mérgüket kifejezetten csak zsákmányszerzéskor használják, de legtöbbször elég csak tapogatólábaik ollóit igénybe venniük vadászatkor. Viszont ha a skorpió a méregtövise segítségével akar táplálékot szerezni, a méregmirigyek izmai nagy nyomással fecskendezik a váladékot az áldozat testébe, hogy az lebénuljon és védekezésre képtelen állapotba kerüljön. A skorpiók bizonyára azért használják csak ritkán a méregmirigyeiket, mert csak kevés mérgük termelődik egyszerre. Ha a skorpió már elhasználta méregkészletét, akkor 2-4 héten keresztül nem képes súlyos tüneteket okozni egy döféssel, mert ennyi időre van szükség, amíg egy bénító hatású szúráshoz újból elegendő toxin halmozódik fel a méregmirigyeiben.

Méhek

A méhek a potrohukban található fullánkukhoz csatlakozó méregmirigyük apitoxint termel. A méhméreg olyan peptideket tartalmaz, amelyek kifejezetten arra lettek kitalálva, hogy az áldozatnak fájdalmat, gyulladást okozzanak, emellett véralvadásgátló és pulzusemelő hatásuk is van. A méhek fullánkja csípés esetén gyakran a méregzsákkal együtt az áldozatban marad, az állat pedig elpusztul, de a méreganyag persze így is bejut a szervezetbe. A méhméreg enyhén savas, kémiai értelemben egyfajta rokonságot mutat a kígyóméreggel. Sok ember allergiás a méhcsípésre, ami bármilyen életkorban kialakulhat.

Egy darázs fullánkja egy csepp méregmirigyben termelt méreggel

Darazsak

A darazsak méregmirigyében termelt méreganyagának nagy részét a lúgos kémhatású acetilkolin alkotja, ami ingerületátvivő anyagként működik az idegrendszerben, és nem mellesleg stimulálja a fájdalomreceptorokat, ezért égő, viszkető érzést vált ki ha egy darázs ezt a toxint fullánkja segítségével bejuttatja az emberek szervezetébe. A főszerepet mégis azok a fehérjék játsszák, amelyek a szervezetet azonnal kortizoltermelésre ingerlik, emellett elpusztítják a sejtmembránokat, gátolják a véralvadást és szaporábbá teszik a pulzust. A duzzanat azért alakul ki, mert a méreggel hisztamin jut a szervezetbe, ami mozgósítja az immunrendszert, az pedig gyulladással küzd az idegen anyag ellen. A legtöbb ember úgy mint a méhek esetében, allergiás a redősszárnyú darazsak csípésére.