Méri István

(1911–1976) magyar régész, muzeológus, restaurátor
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 28.

Méri István (Abony, 1911. szeptember 1.Budapest, 1976. december 13.) restaurátor, régész. A magyar középkoros falukutatás egyik úttörője volt.

Méri István
Született1911. szeptember 1.[1]
Abony
Elhunyt1976. december 13. (65 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (EE-319. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Paraszti sorból származott. A budapesti Iparművészeti Iskola szobrásznövendéke volt. 1932-től a Magyar Nemzeti Múzeumban lett restaurátor. 1934-től ásatásokon is részt vett. Vendéghallgatóként bejárt a Budapesti Tudományegyetemre. 1942-től a kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet segédtisztje és 1942–1944 között négy szemesztert végzett el a Kolozsvári Tudományegyetemen. 1944-ben visszakerült a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd a Teleki Pál Tudományos Intézetben (utóbb Kelet-Európai Tudományos Intézet, Néptudományi Intézet) dolgozott. Közben befejezte tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, majd 1948-ban a Szegedi Tudományegyetemen doktorált. 1949-től újból a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, és 1958–1963 között a Középkori Osztály vezetője volt.

Érdeklődése Erdélyben a magyar középkori régészet felé fordult. Több ásatáson vett részt Kolozsvárott és a Borsavölgyben, ezeket részben maga vezette. Ásatott többek között Túrkeve határában (Móric), Tiszalök határában (Rázom), Kardoskúton, Kesztölc-Klastrompusztán, Nagykanizsa várában, Gyula várában, Esztergomban (palota). Gyakorlatvezetőként az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészhallgatóinak is oktatott.

Elismerései és emléke

szerkesztés