Magyarország globális története (könyv)

A Magyarország globális története a Corvina Könyvkiadónál 2022-2023-ban két kötetben megjelent, a széles olvasóközönség számára készült szakkönyv. Szándéka szerint nagyszabású kísérlet, amely új módon tekinti át Magyarország történelmét.

Magyarország globális története (A kezdetektől 1868-ig)
Főszerkesztő	Szerkesztők: Laczó Ferenc Vadas András Varga Bálint
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Téma	Magyarország történelme
Műfaj	szakkönyv
Kiadás
Kiadó	Corvina Könyvkiadó
Kiadás dátuma	2023
Borítógrafika	Karcagi Klára
Média típusa	könyv
Oldalak száma	560
ISBN	ISBN 978 963 13 6942 7
Sablon Wikidata Segítség

A kétkötetes könyvről

A két kötet „fordított” sorrendben jelent meg:

• elsőként, 2022-ben a Magyarország globális története 1869–2022 című kötet, szerkesztette Laczó Ferenc és Varga Bálint;
• másodikként, 2023-ban a Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig című kötet, szerkesztette Laczó Ferenc, Vadas András és Varga Bálint.

A kétkötetes mű összesen 159 szerző munkája, akik között számos történész mellett jócskán előfordulnak más tudományágak, a geológia, a régészet, a nyelvészet, az irodalomtudomány, a könyv- és művészettörténet képviselői is. A könyv összesen 1050 oldalon 82-82 szerző tollából száz, illetve a 2023. évi kötet százhárom „minitanulmányt” tartalmaz.

Szemléletmódja

A kötetek Bevezetője szerint a szerkesztők könyvüket nagyszabású kísérletnek tekintik Magyarország történetének újragondolására. Úgy vélik, a korábbi történészeket jellemzően inkább az foglalkoztatta, „hogy az elképzelt nemzeti közösség múltját milyen belső dinamikák alakították.” E könyv alkotói a témákat transznacionális szemléletmóddal tárgyalják, az országhatárok történelmi jelentőségét relativizálni kívánják. „[Mi] az ország történetét következetesen összekötjük nemzetközi folyamatokkal, és a helyi kulcsfejleményeket tágabb keretekbe ágyazzuk… Arra keresünk összetett választ, hogy Magyarország az évszázadok során milyen módokon volt része a világnak… Könyvünkkel a nemzeti elbeszéléseket eközben nem elvetni, hanem érdemben kiegészíteni és egyúttal újragondolni szeretnénk…”

A szerkesztők e könyvvel kapcsolódnak az országtörténeteket globális perspektívából újragondoló kutatásokhoz. Mintájuk a 2017 óta megjelent néhány hasonló szemléletű és felépítésű külföldi könyv volt, köztük is az első, 2017-ben kiadott Histoire mondiale de la France (Franciaország világtörténelme, szerk. Patrick Boucheron) és annak angol nyelvű fordítása.

Felépítése

A könyv (mindkét kötet) felépítését jellemzi, hogy nem tagolódik nagyobb szerkezeti egységekre. Nincsenek korszakismertetések, a fejezetek sorát és a történelmi folyamatot nem szakítják meg korszakhatárok. A 3-5 sűrűn szedett oldalból álló fejezetek (cikkek, minitanulmányok) kronológiai sorrendben követik egymást, élükön egy-egy évszámmal. Tematikailag nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, mindegyik önállóan is olvasható és érthető. A szorosan vett történelmi tárgyú cikkek más tudományágakból vett témákkal váltakoznak. A kötetek elején található a tartalomjegyzék, a végén van a szerzők névsora, valamint a név- és tárgymutató.

Ez a szócikk a továbbiakban a 2023-ban megjelent Magyarország globális története – A kezdetektől 1868-ig című kötetre fókuszál. A kötet 82 magyar szerzőtől összesen 103 rövid tanulmányt tartalmaz, melyek tudományos igényességgel, közérthető stílusban íródtak. A kötetet 2023. november 16-án mutatták be.

A kötet ismertetése

A kötet az országtörténet tárgyalását földtörténeti témával, a Kárpátok kiemelkedésével kezdi, majd az ember kárpát-medencei megjelenésének tárgyalásával folytatja. Az első hat fejezet az időszámításunk előtti korokból, a következő hat fejezet az első évezred történéseiből merít. Az 1000. évet – Istvánt királlyá avatják – követő két évszázadból csak egyetlen tanulmány veszi tárgyát: 1147 – Freisingi Ottó átutazik Magyarországon. A későbbi évszázadokról már jóval több írás szól, a legtöbb természetesen a 19. századról (25 minitanulmány).

A legtöbb fejezet az adott évben történt konkrét esemény ismertetésével indul, melyet a fejezet címe is megnevez. Ebből az eseményből bomlik ki egy térben és/vagy időben sokkal átfogóbb, sokkal jelentősebb eseménysor vagy kérdéskör, melyre a fejezet alcíme utal, amit a tartalomjegyzék nem tüntet fel. Például az 1533 – Besztercebányai rezet szállító hajó süllyed el Namíbia partjainál című fejezet egy szerencsétlen eseményből indul ki, de egy sokkal távlatosabb, nagy kérdéskört jár körül, alcíme szerint: A Magyar Királyság külkereskedelme és a kialakuló világgazdaság (216–220., szerzője Tózsa-Rigó Attila). Az 1484 – Budára költözik Theobald Feger könyvkereskedő című fejezet a magyarországi nyomdászat és könyvkereskedelem kezdeteit mutatja be, kitekintéssel Európára és Észak-Amerikára. A reformáció nagy témaköre például az 1531 – Bebörtönzik Dévai Mátyást, az ellenreformációé pedig az 1676 – De Ruyter admirális kiszabadítja a gályarab prédikátorokat fejezetcím mögött „rejtőzik”. (A reformációval a Vizsolyi Bibliáról szóló fejezet is foglalkozik).

A transznacionális szemlélet néhány fejezetben

996 – Géza fejedelem bencés monostort alapít Szent Márton hegyén (alcíme: A kereszténység kezdetei Magyarországon; szerzője F. Romhányi Beatrix). „A kereszténység felvétele együtt járt az egyházi intézményrendszer kiépítésével. A magyar egyházszervezés sajátossága, hogy Szent István a koronázását követően engedélyt kért az esztergomi érsekség megalapítására, így a magyar egyház születésétől fogva független volt a birodalmi egyháztól.” – írja a cikk. 1038-ig hét, a század végéig összesen tizenkét egyházmegye létesült. A magyar mellett a tanulmány vázolja a cseh, a lengyel, az ausztriai és stájerországi, a svédországi, a dániai egyházszervezet, valamint a Kijevi Rusz egyházszervezetének 11–12. századi kiépülését, majd azokkal összehasonlítva állapítja meg, hogy a magyar egyház „az ezredforduló környékén krisztianizált területek leggyorsabban kiépülő, legnagyobb és legösszetettebb egyházszervezete volt.” Mindezt megelőzte „a megszülető magyar egyház első intézménye”, a pannonhalmi Szent Márton-apátság Géza fejedelem által történt alapítása. (70–71.).

Az 1222. évnél a kötet nem „csupán” az Aranybulla és az angliai Magna Charta (1215) hasonlóságait elemzi, hanem a jelenséget egy szélesebb kontextusba helyezi: „…a Magna Charta és az Aranybulla nem magányos állócsillag Európa két távoli szögletében.” A 13. század ugyanis egész Európában a szabadságlevelek kora volt, írja a szerző, Bácsatyai Dániel, és rámutat azok közös motívumaira (90–91.). Az Aranybulla témája visszatér az 1505 – Werbőczy István kihirdeti a nemesek szövetséglevelét című fejezetben is (alcíme: A patriotizmus formái a kora újkorban, szerzője Ács Pál). „A rákosi végzésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Történelmi tárgyú megállapításai enyhén szólva megalapozatlanok voltak.” (188.) Sokkal jelentősebb volt azonban az érzelmi és kulturális hatása, és a nemesség képviselői „második Aranybullát” láttak benne. A szerző szerint a szkíta/szittya ideológia kialakulása a lengyel szarmatizmussal rokonítható.

Több tanulmány esetében a cím vagy az indítás azonnal felkelti az olvasó figyelmét. 1526 – Habsburg Ferdinándot magyar királlyá választják. (Alcím: Magyarország a közép-európai régió Habsburg Monarchia részévé válik, szerzője Pálffy Géza). „1526. december 16-án a pozsonyi ferences kolostorban tartott országgyűlésen a magyar rendek egy igen befolyásos, többségében főúri csoportja királlyá választotta Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget. Az esemény több szempontból különleges sorsforduló Magyarország, sőt az egész közép-európai régió, ám részben még Európa történetében is – rövid és hosszabb távon egyaránt.” Ennyi az első bekezdés, amelynek rövid közlésére azonnal felfigyelünk, habár ismert eseményt említ. (Hogyan? Hát nem a mohácsi csatavesztés volt a sorsforduló?) Miután a tanulmány röviden vázolja a legfontosabb eseményeket, köztük természetesen – de csupán félmondatos utalással – a törökök „késő nyári (mohácsi) hadjáratá”-t, valamint I. János megkoronázását és Ferdinánd cseh királlyá koronázását, megállapítja, hogy 1526 tekinthető a Habsburg Monarchia születési évének, „egyúttal Közép-Európa újkori történelme kezdőpontjának.” Utána tömören jellemzi a létrejött monarchia sokszínűségét, sorolja az „új államszövetség” országcsoportjait, majd azokkal összevetve vázolja a magyar-Habsburg kapcsolatrendszer további alakulását és az azt jellemző „kiegyezések”-et (öt-hét „kiegyezést”) 1867-ig. Mindezt csupán öt oldalon teszi (197–202.), közbeiktatva egy teljes oldalnyi táblázatot.

Meglepően indul a következő fejezet is (1529): „Nem egészen három évvel a középkori Magyar Királyság bukását jelentő, ikonikus ütközet után a mohácsi csatamezőn … I. Szulejmán szultánt sátrában meglátogatta Szapolyai János.” Ez az ismert jelenet vezeti be az Erdélyi Fejedelemség 1690-ig tartó oszmán függését bemutató fejezetet, amely szintén kitekintést ad más, – ezúttal oszmán vazallus – államokra, és ebbe a kontextusba ágyazva elemzi a szultán és az erdélyi fejedelmek bonyolult kapcsolatának alakulását. (1529 – Szapolyai János kezet csókol Szulejmán szultánnak. Alcím: Erdély mint az Oszmán Birodalom adófizető állama, szerzője: Kármán Gábor).

1451 – Buda oszmán kézre kerül (szerzője Ágoston Gábor): a tanulmány nem pusztán Buda elfoglalását ismerteti, hanem előzményként összefoglalja az Oszmán Birodalom 15. századi történetét, majd – ahogy a Magyarország az oszmán világ részeként alcím is jelzi – a „török világ” kialakulását magyar területen (Hódoltság) és azt, ahogy a hódítók a saját képükre formálták a városokat. A Buda visszafoglalását (1686) összegző tanulmányban (szerzője Ágoston Gábor) az előzőnél jóval több az esemény-, vagy inkább a hadtörténet. Az 1848 – Forradalom és szabadságharc Magyarországon fejezet (szerzője Tóth Heléna) szinte egyáltalán nem említ hadieseményeket, hanem mintegy végigpásztáz az európai országok reform- és forradalmi mozgalmain, de közben a restaurációs folyamatokon is. Hangsúlyozza, hogy „A forradalmak és a restauráció egyaránt egy európai kommunikációs térben (Dieter Langewiesche) bontakoztak ki.” Az 1830 – Széchenyi István publikálja a „Hitel”-t, amely alcíme szerint a liberalizmus kialakulásával és áttörésével foglalkozik (szerzője Hőnich Henrik), az előzőektől eltérően talán inkább eszme- vagy politikatörténet, ezért kissé nehezebben is olvasható.

Egyéb témacsoportok

Több minitanulmány foglalkozik a betelepítések és az emigráció témakörével:

• 1224 – Kiváltságlevélben részesülnek a szászok (Alcím: Az erdélyi szászok és más betelepülők a középkori Magyarországon)
• 1239 – IV. Béla a kunokat „az ország közepébe” telepíti (Alcím: Egy pogány nép integrációja a Magyar Királyságban)
• 1723 – III. Károly szentesíti a bevándorlási törvénycikkeket (Alcím: A Magyar Királyság a német birodalmi telepesekért folytatott európai versengésben)
• 1735 – A zsidóösszeírás szerint 12 219 zsidó él Magyarországon (Alcím: A zsidó bevándorlás Magyarországra a törökök kiűzése és a kiegyezés között)
• 1850 – Magyar menekültek megalapítják New Buda települést Iowában (Alcím: Menekült forradalmárok útja az Oszmán Birodalomtól az Egyesült Államokig)

A könyv témái között nagy súllyal szerepel a kultúra- és a művészettörténet (stílusok). Feltűnően sok tanulmány helyezi előtérbe a könyvmegjelenéseket és részben a fordításokat, ami nem meglepő, hiszen ezek a kultúraközvetítés fontos eszközei. Az alcímek ezeknél is a kapcsolódó átfogóbb témaköröket jelölik:

• 1590 – Megjelenik a Vizsolyi Biblia (Alcím: A reformáció és a Biblia)
• 1607 – Kiadják németül Kakas István perzsiai útjának leírását (Alcím: Az Európán túli világ magyar felfedezésének és megörökítésének kezdetei)
• 1620 – Megjelenik Szepsi Csombor Márton Europica varietas című könyve (Alcím: Európa magyar nyelvű leírásának kezdetei)
• 1708 – Megjelenik Pápai Páriz Ferenc latin–magyar szótára (Alcím: A latinitás kultúrája Magyarországon)

„A latin nyelv Szent István államalapításától 1844-ig a Magyar Királyság hivatalos nyelve volt” – olvassuk az első mondatban. „A latin eközben összekötő nyelvként működött a Magyar Királyság soknyelvű, soknemzetiségű belső közegében is.” (329.)

• 1802 – Budai Ézsaiás kiadja a Régi tudós világ históriája című művét (Alcím: Az antikvitással kapcsolatos tudás Magyarországon)
• 1830 – Széchenyi István publikálja a Hitelt (Alcím: A liberalizmus kialakulása és áttörése)
• 1833 – Megjelenik Montesquieu A törvények szelleméről című művének magyar fordítása (Alcím: Az európai felvilágosodás magyarországi befogadása)
• 1834 – Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában címmel közöl útleírást (Alcím: Az amerikai demokrácia magyarországi recepciója)
• 1853 – Megjelenik Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regénye magyarul (Alcím: A rabszolgaság kérdése a magyar nyilvánosságban)
• 1862 – Megjelenik Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája (Alcím: Az emberiség történetei és Madách fő művének helye a világirodalomban)

További érdekes témák, amelyek mögött a fejezetcímben jelzettnél mindig jóval több van:

• 1569 – Széchy Margit törökborsot ültet (Alcím: A paprika elterjedése Magyarországon)
• 1607 – Porceláncsészéből kávéznak a törökök a Budavári Palotában (Alcím: A kínai porcelán és a közép-ázsiai fajansz megjelenése a Hódoltságban)
• 1704 – Gúnyvers jelenik meg a „német serről” (Alcím: A csokoládé elterjedése Magyarországon)
• 1762 – A „földi alma” először szerepel magyar nyelvű könyvben (Alcím: A burgonya magyarországi és globális elterjedése)
• 1789 [a francia forradalom éve!] – Megjelenik a fehér akác a pest-budai utcákon (Alcím: Az akácfa mint a gyarmatosítás tükre és mint magyarországi dilemma)

Fogadtatása

A 2022-ben megjelent kötetről

„A Magyarország globális története egy bátor kísérlet honi megvalósítása arra, hogy a történelmet ne csak az eseménytörténet szemszögéből és ne csak a nemzeti nézőpontból kifelé tekintsük, hanem mutassuk meg, hogy a magyar történelem megértésének akadnak más látószögei is.”

A 2023-ban megjelent kötetről

• „A szerzők szándékai szerint Magyarország szerepét a transznacionális folyamatokban és globális történelemben helyi értékén próbálják kezelni, ám a mű terjedelméből adódóan a teljesség igénye nélkül. (…) A fentiekben tárgyalt szerkesztési elvek miatt az olvasó elsőnek egy kicsit töredezettnek érezheti a művet, de elolvasása után mégis ki fog rajzolódni egyfajta összkép a magyarság történetének globális értelmezésével kapcsolatban.”
• „…az utóbbi évtizedek hazai történetírásának egyik legfontosabb kezdeményezése ez a kiváló – mindösszesen 1050 oldalas – opus. (…) Összességében feltétlenül óriási gratuláció és kalapemelés jár a szerzőknek, a szerkesztőknek és a kiadónak. Újszerű, magas színvonalú, egyszerre globális és nemzeti történetük szakított a hagyományokba zárkózó, „egyedül vagyunk”-típusú elbeszélésekkel – „visszaemelte” Magyarországot a világba.”

Jól mutatják a könyv újszerűségét és színvonalát Erdélyi Gabriellának, a Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársának a kötet bemutatóján elhangzott szavai (a hozzászólása végén): „Nagyon jó volt olvasni ezt a kötetet, és én örülnék, ha a gyerekeink ebből tanulnának történelmet a gimnáziumban ahelyett, amiből most tanulnak.”

Források

• Magyarország globális története – A kezdetektől 1868-ig. Szerkesztők: Laczó Ferenc, Vadas András, Varga Bálint. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 2023. ISBN 978 963 13 6942 7

További információk

• Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig (A kötet tartalomjegyzéke és a Bevezető teljes szövege. (Academia.edu, hozzáférés: 2024-05-20)