Földreformok Magyarországon
A földreform, azaz a földbirtokviszonyok jogszabállyal, törvénnyel való megváltoztatása Magyarországon a 20. században többször is napirenden volt, mivel a földkérdés a század első felében és különösen a két világháború közt Magyarország egyik legégetőbb problémájává vált.
Az első világháború után
szerkesztésA két világháború között több agrárkiigazítást hajtottak végre, az átfogó reform azonban elmaradt.
Az első világháború után Teleki Pál gróf kormánya 200 000 parasztnak adott földet, de átgondolatlanul, és a tőkével és szerszámokkal alig rendelkező parasztok közül nagyon sokan a föld eladására kényszerültek. Komolyabb kísérlet volt az 1924-es úgynevezett "földreform-novella", amely a Kisgazda Párt földreformja volt:
Az 1930-as évek elején Eckhardt Tibor ellenzéki Kisgazdapártja 3 millió hold felosztását javasolta, méltányos kárpótlással a kisajátítandó földek tulajdonosainak. Serédi Jusztinián hercegprímás a Felsőházban felajánlotta, hogy szétosztják a 850 ezer holdat kitevő katolikus egyházi birtokok nagy részét, ha az arisztokrácia és más nagybirtokosok is így tesznek. (Minderre nem került sor.)
A harmincas évek közepétől Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter telket juttatott a földnélkülieknek az ún. ONCSA-akció keretében, de ez is csak felületi kezelése volt problémának.
A második világháború alatt
szerkesztésA háború közeledtével a szociális feszültségek kezelése fontosabbá vált. Teleki Pál kormánya már 1940-ben kidolgozott egy földreform javaslatot, ennek bevezetését azonban a háború kitörése miatt elhalasztották. Ez 250 hektárban állapította meg a földbirtok felső határát.
A Kállay-kormány továbblépett, a javasolt felosztás körébe bevonták volna az egyházi, községi és állami birtokokat is és így az ország teljes szántóterületének 90%-a 50 hektárnál kisebb birtokokból állt volna.
Még a háború alatt még ennél is jelentősebb birtokaprózásról szóló javaslatot dolgozott ki a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt.
A kommunisták által előterjesztett és kivitelezett reform minden korábbi javaslattevőt meghökkentett radikalizmusával, mert olyan mértékben aprózta fel a földet, ami már a későbbi szövetkezetesítési politikát vetítette előre. Annak ellenére, hogy az elaprózott földeken a termelés nem volt hatékony, és termelőeszközökkel sem igazán rendelkeztek az új földtulajdonosok, a paraszok leginkább csak kényszer hatására voltak hajlandók belépni a termelőszövetkezetekbe.
Az 1945-ös földreform
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Nagy József: Földbirtok-politika Magyarországon a két világháború között; EKF Líceum, Eger, 2003
- Sipos József: A pártok és a földreform 1918–1919-ben; Gondolat, Bp., 2009 (Pártok és politika)
- 1945. évi VI. törvény a földreformról Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Czettler Antal: Hatalomátvétel szalámitaktika útján
- Tóth Ágnes: A svábok kiűzése, internálása 1945-ben
- Földreform és belső migráció Archiválva 2006. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben